Sok jót hallottam már az e-book
olvasókról, sőt, az egyik kedvenc Stephen King-novellám is ehhez a kütyühöz
kapcsolódik, mégis, ahogy a novella főhőse, sokáig ellenálltam. Végül nagyjából
három héttel ezelőtt mégis vettem egyet. Mondhatom, soha jobb dolgot nem
vásárolhattam volna hirtelen felindulásból.
A már említett novella ugyan megmozgatta a fantáziámat, akkor
elgondolkodtam a vásárláson, de még nem érett meg. A végső döntést akkor hoztam
meg, amikor megtudtam, hogy A kirajzás-trilógia további két kötetét nem fogják
magyarul kiadni. Mivel szeretném tudni, hogy van tovább, és idén mindenképp
szeretnék többet olvasni idegen nyelven, amit a legjobban e-könyvek
segítségével tehetek meg, szinte nem is maradt más választásom, mint a Kindle.
Persze, van a könyvtárban is idegen nyelvű könyv, de azok a műfajok, amiket én
szeretek, kevésbé képviseltetnek itt is. Különben is, ha a belső hang azt
mondja, „Vegyél egy Kindle-t!”, akkor venni kell egy Kindle-t. A Moly-on
találtam is valakit, aki segített a beszerzésben. Három hetet mondtam, mégis
igazából csak két hete vagyok boldog Kindle-tulajdonos. Az első készülék sajnos
gyári hibás volt, a kijelző alja nem működött, ezért cserélni kellett, amit egy
héttel a vásárlás után tudtunk megvalósítani. A második készülék már szuper,
ahogy hazavittem, el is kezdtem felfedezni. Töltöttem is már rá könyveket, sőt,
egyet már el is olvastam.
Hogyan juthat el egy könyvmoly (főleg egy olyan kvázitechnofób, mint én) arra
a szintre, hogy a papír alapú könyveket lecserélje egy elektronikus kütyüre? A
fent leírtak csak a válasz egy részét képezik. Valóban az idegen nyelvű könyvek
egyszerűbb beszerzése volt az elsődleges ok, viszont több más ok is szól
amellett, hogy vásároljunk magunknak egy ilyen olvasót. Ilyen például a
helyhiány. Ugyan most kaptam még két könyvespolcot a meglevő nagy mellé, a
kívánságlistám még mindig nagyobb, mint amennyit ezek az új jövevények
elbírnának (nem mellesleg nem csak az én könyveimet kell rajtuk elhelyezni),
több polcot pedig már tényleg nem tudok hova tenni. Tudom, könyvtár. De azt
vissza kell adni, a kedvenceket pedig szeretem megvenni. Stephen Kinget
gyűjtöm, és ha már egy sorozatnak megvan egy része, úgy illik, hogy a többit is
megszerezzem hozzá. Ehhez hely kell, ami nincs. Az e-book olvasóra viszont
rengeteg könyv fér, maga az olvasó pedig alig foglal több helyet egy
mobiltelefonnál.
Utazáshoz is rendkívül praktikus. A Végítéletet anno nem véletlenül nem
cipeltem magammal sehova, és ezen kívül is sok olyan könyv van, ami túl nagy
ahhoz, hogy kényelmesen utazzunk vele. Buszon, metrón az ilyeneket lehetetlen
olvasni, vonaton még talán megoldható, de ott a másik gond: ha nagy, akkor
nehéz is. Én utálok cipekedni, és nem vagyok hajlandó csak azért még egy táskát
magammal vinni, hogy a könyv is beférjen. Az e-book olvasó szinte bárhova
befér, ha mégsem, akkor is kényelmesebb ezt kézben vinni, mint egy 1200 oldalas
téglát.
Észrevettem azt is, hogy az olvasón gyorsabban is haladok a könyvvel, mint
általában a papír alapúakkal. Ez persze nagyrészt abból adódik, hogy az olvasón
egy oldal kisebb, mint egy normál könyv lapjai – az itt elolvasott 100 oldal
tehát nem teljesen egyenlő a papír alapú 100 oldallal, de a statisztikában jól
néz ki.
Valóban nincs olyan hangulata, mint az igazi könyvnek, és az olvasó
tartásától nem lesz izomlázas a tenyerem (ahogy a Végítéletnél az volt. Nincs
finom könyvillata és a polcon sem kéz ki jól. Lemerül, elromlik. Ezek ellenére bátorítok
mindenkit, aki eddig ódzkodott tőle, hogy próbálja ki! Érdemes! J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése