4. hét: Keary Taylor - Skin and Bone

Változatlanul fáraszt A harcos. Legközelebb már nem is mondom. Ha így folytatom, 5 másik könyvet is elolvasok, mire annak a végére érek. A jelen bejegyzésben értékelt Skin and Bone-t is pihenésképpen olvastam, illetve egyfajta teszt is volt – ez volt ugyanis az első e-könyvem. A Kindle-nek (melyről itt írtam nemrég), vagyis a Kindle Store-nak van az a remek tulajdonsága, hogy ingyenes e-könyvek is fellelhetők rajta. Ezeket böngészve találtam rá erre a könyvre is. Nagyon friss, tavaly novemberben jelent meg, egyelőre csak angolul, és magyar megjelenést sem láttam a közeljövőben – igaz, nem is nagyon kerestem.

Magánkiadás

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 324

Mivel nem létezik még a hivatalos magyar verzió (és ki tudja, hogy valaha lesz-e), a fülszövegét saját fordításban adom közre:

"Bármit megtennék érte, akár azzá a nővé válok, akit szeret…

A NŐ
Éveken keresztül minden tőlem telhetőt megtettem, de csak egyet akart: azt, hogy ő visszajöjjön. Így hát apránként alakultam át valakivé, akit szerethetett.  De addig nem ment lépre, amíg le nem feküdtem vele.

Ő lettem.

Most minden tökéletes. Boldogok vagyunk. Szerelmesek. És nem sejt semmit.

SAWYER
Valaki a saját nevemmel küldött nekem egy videót. Én látszom rajta, amint visszatérek a szülővárosomba és újra felveszem a kapcsolatot a gimnáziumi barátommal, Ezrával. Azok az én ruháim, az én nevetésem, és az én arcom.

Aztán megfosztott a szabadságomtól. Majd arra kényszerített, hogy nézzem, ahogy átveszi helyem, és mindenkit becsap, mint egy kaméleon. Világos, hogy mit akar, és Ezra is túlságosan gyorsan szerez vissza engem.

Úgy tűnik, csak egy valaki vette észre, hogy valami nem stimmel. Ezra bátyja, Davis – az az ember, akit utoljára hívtam. Van valami sötét Davis szemében, és ő nem az a típus, aki feladja, amíg nem kap választ.

Ezért valahogy megfizet. A szélhámos bánni fogja a napot, amikor felvette a Sawyer James nevet."

Az eredeti fülszöveg ide kattintva olvasható. Erre azt mondtam: na, ez biztos jó! Nagyon tetszett az alapötlet, kíváncsi voltam, hogyan dolgozta ki a (számomra ismeretlen) szerző.

Sajnos a könyv „jósága” szinte ki is merül ennyiben. Pedig mennyi minden lehetett volna benne! Pszicho-thrillernek definiálják; a pszicho még nagyjából meg is van a negatív karakterben, sőt, mondhatom, hogy egészen jól eltalált elmebeteget alkotott, akár hiteles is lehet. Még majdnem jobban is kedveltem, mint a pozitív karaktert. A „thrill”, az izgalom viszont lemaradt. A sztori lagymatag volt, túl sok volt a fecsegés, közben meg történt a nagy semmi.

A legnagyobb problémám viszont a túlzott tökéletesség volt. Itt mindenki szép, jóképű, gazdag (!), jellemtelen, és minden úgy működik, ahogy kigondoljuk. Semmi buktató, sehol egy B terv, sehol egy csavar – se kicsi, se nagy. Ez az oldal sokkal inkább volt a valóságtól elszakadt, mint a negatív karakter.

Maga a történet csak azért nem teljesen egysíkú, mert a két nő szála párhuzamosan fut – így látni lehet a negatív karakter indítékait is, amit általában szeretek. A szerző több teret adhatott volna a szereplők gondolatainak – így nem ismerjük meg őket igazán, nehéz velük azonosulni.

Jellemfejlődést a két mellékszereplőnél láttam inkább, a két nő körülbelül ugyanolyan maradt, mint amilyen volt. Az összes többi szereplő csak egy-egy jelenetre tűnt fel; kicsit a levegőben lógtak, senkihez nem kötődtek, a sztori így leszűkült erre a négy emberre: Sawyerre, a szélhámosra, Ezrára és a bátyjára. Számomra ez is kevéssé valósághű; nem azt mondom, hogy minden városlakónak benne kell lennie névvel, foglalkozással, lakcímmel, jellemrajzzal, de nehezen hihető, hogy ennyire a világtól elzártan létezzenek. Valahogy nem emberi, nem természetes, hogy a környezetükről alig van információ. Mintha egy dobozban történne minden.

Mindent összevetve: túl egyszerű volt. Egy ilyen jó alapötletből sokkal többet lehetett volna kihozni, legalább annyit, hogy kedvenc idézetem lehessen belőle. Nem lett. A csillagokat az ötlet és a nyelvezet miatt kapja – ez utóbbi igencsak bejött.

3,5/5

A goth és az e-book olvasó - Kindle-tulajdonos lettem

Sok jót hallottam már az e-book olvasókról, sőt, az egyik kedvenc Stephen King-novellám is ehhez a kütyühöz kapcsolódik, mégis, ahogy a novella főhőse, sokáig ellenálltam. Végül nagyjából három héttel ezelőtt mégis vettem egyet. Mondhatom, soha jobb dolgot nem vásárolhattam volna hirtelen felindulásból.

A már említett novella ugyan megmozgatta a fantáziámat, akkor elgondolkodtam a vásárláson, de még nem érett meg. A végső döntést akkor hoztam meg, amikor megtudtam, hogy A kirajzás-trilógia további két kötetét nem fogják magyarul kiadni. Mivel szeretném tudni, hogy van tovább, és idén mindenképp szeretnék többet olvasni idegen nyelven, amit a legjobban e-könyvek segítségével tehetek meg, szinte nem is maradt más választásom, mint a Kindle. Persze, van a könyvtárban is idegen nyelvű könyv, de azok a műfajok, amiket én szeretek, kevésbé képviseltetnek itt is. Különben is, ha a belső hang azt mondja, „Vegyél egy Kindle-t!”, akkor venni kell egy Kindle-t. A Moly-on találtam is valakit, aki segített a beszerzésben. Három hetet mondtam, mégis igazából csak két hete vagyok boldog Kindle-tulajdonos. Az első készülék sajnos gyári hibás volt, a kijelző alja nem működött, ezért cserélni kellett, amit egy héttel a vásárlás után tudtunk megvalósítani. A második készülék már szuper, ahogy hazavittem, el is kezdtem felfedezni. Töltöttem is már rá könyveket, sőt, egyet már el is olvastam.

Hogyan juthat el egy könyvmoly (főleg egy olyan kvázitechnofób, mint én) arra a szintre, hogy a papír alapú könyveket lecserélje egy elektronikus kütyüre? A fent leírtak csak a válasz egy részét képezik. Valóban az idegen nyelvű könyvek egyszerűbb beszerzése volt az elsődleges ok, viszont több más ok is szól amellett, hogy vásároljunk magunknak egy ilyen olvasót. Ilyen például a helyhiány. Ugyan most kaptam még két könyvespolcot a meglevő nagy mellé, a kívánságlistám még mindig nagyobb, mint amennyit ezek az új jövevények elbírnának (nem mellesleg nem csak az én könyveimet kell rajtuk elhelyezni), több polcot pedig már tényleg nem tudok hova tenni. Tudom, könyvtár. De azt vissza kell adni, a kedvenceket pedig szeretem megvenni. Stephen Kinget gyűjtöm, és ha már egy sorozatnak megvan egy része, úgy illik, hogy a többit is megszerezzem hozzá. Ehhez hely kell, ami nincs. Az e-book olvasóra viszont rengeteg könyv fér, maga az olvasó pedig alig foglal több helyet egy mobiltelefonnál.

Utazáshoz is rendkívül praktikus. A Végítéletet anno nem véletlenül nem cipeltem magammal sehova, és ezen kívül is sok olyan könyv van, ami túl nagy ahhoz, hogy kényelmesen utazzunk vele. Buszon, metrón az ilyeneket lehetetlen olvasni, vonaton még talán megoldható, de ott a másik gond: ha nagy, akkor nehéz is. Én utálok cipekedni, és nem vagyok hajlandó csak azért még egy táskát magammal vinni, hogy a könyv is beférjen. Az e-book olvasó szinte bárhova befér, ha mégsem, akkor is kényelmesebb ezt kézben vinni, mint egy 1200 oldalas téglát.

Észrevettem azt is, hogy az olvasón gyorsabban is haladok a könyvvel, mint általában a papír alapúakkal. Ez persze nagyrészt abból adódik, hogy az olvasón egy oldal kisebb, mint egy normál könyv lapjai – az itt elolvasott 100 oldal tehát nem teljesen egyenlő a papír alapú 100 oldallal, de a statisztikában jól néz ki.

Valóban nincs olyan hangulata, mint az igazi könyvnek, és az olvasó tartásától nem lesz izomlázas a tenyerem (ahogy a Végítéletnél az volt. Nincs finom könyvillata és a polcon sem kéz ki jól. Lemerül, elromlik. Ezek ellenére bátorítok mindenkit, aki eddig ódzkodott tőle, hogy próbálja ki! Érdemes! J