10 tanács egy 16 nyelven beszélő embertől - nyelvtanulóknak Lomb Katótól

Tavaly decemberben olvastam egy orosz nyelvű cikket, amely akkor annyira megtetszett, hogy megígértem az orosztanáromnak, hogy magyarra fordítom. Azóta is húzom, de ma érzek magamban motivációt. Az eredeti cikket oroszul tudók itt olvashatják. A fordítás a sajátom, a hibákért vállalom a felelősséget. J

Dacára annak, hogy végzettsége szerint vegyész volt, Lomb Kató egyike volt a világ első szinkrontolmácsainak; 8 nyelven fordított folyékonyan, ám összesen 16 nyelven értett és dolgozott. Mindezt úgy, hogy az ő idejében nem voltak sem anyanyelvi beszélők hangfelvételeit tartalmazó CD-k, sem Skype, sem nyelviskolák.

Megdöbbentő, hogy Lomb az általa beszélt nyelvek többségét, autodidakta módon sajátította el; kizárólag tankönyvek és az éppen tanult nyelven íródott szépirodalmi művek használatával. Megközelítése középpontjában „a nyelvben való elmélyülés” áll: a nyelvtan elsajátítása párhuzamosan az eredeti szövegek és az élő beszédben leggyakrabban használt állandósult szókapcsolatok megtanulásával.

Lomb Kató megalkotott a nyelvtanulóknak tíz nagyon egyszerű, de hatékony szabályt, amelyeket lefektetett „Így tanulok nyelveket” című könyvében is. Érdekes olvasmány mindenkinek, bármilyen idegen nyelvet tanuljon is:

1.    Minden nap foglalkozz a nyelvvel! Még ha kevés időd van is, szánj legalább 10-15 percet egy új kifejezés megtanulására vagy ismétlésére. A tanulás reggel a leghatékonyabb.

2.    Ha hamar elmegy a kedved a nyelvtanulástól, találd ki a saját algoritmusodat. Például: egy kis tanulás, aztán egy kis zene, szünet gyanánt egy kis séta. Csak ne hagyd abba!

3.    A kontextus a mindenünk. Soha ne önálló szavakat tanulj, használd annyi kontextusban, amennyiben csak lehet. Például, ha megjegyezted azt, hogy „strong wind”, az egyik szó automatikusan elő fogja hívni a másikat.

4.    A leghasznosabb, ha kijegyzeteled az állandósult szókapcsolatokat, és igyekszel minél gyakrabban használni őket a beszédben.

5.    Gondolatban fordíts le mindent, ami a szemed elé kerül – reklámokat, dalszöveg-részleteket, párbeszédeket, újságcikkek címeit. Bemelegíti az agyat és hasznos a memória fejlesztéséhez is.

6.    Hasznos, ha megtanulsz pár rövid szöveget vagy párbeszédet. Nem csak azt kell megtanulni, ami száz százalékig helyes, vagy amit a tanárod előzetesen kijavított.

7.    A kész mondatokat és kifejezéseket írd le és jegyezd meg egyes szám első személyben. Például: „I am only pulling your leg” (Csak húzom az agyadat).

8.    Nem szabad egy nyelvet elkülönítve tanulni. A vár minden oldalát be kell venni: nézz filmeket, olvass könyvet és újságot eredeti nyelven, beszélgess az interneten anyanyelvi beszélőkkel. (Lomb Kató például Gogol Holt lelkek című könyvével és annak lenyűgöző szókincsével kezdett oroszul tanulni.)

9.    Ne a hibától félj, hanem a kijavítatlan hibától. Soha semmit nem hagyj ellenőrzés nélkül. Inkább nézd meg kétszer.

10.  Legyél biztos abban, hogy bármi is legyen, te megtanulod ezt a nyelvet! Mindenképpen eljön az a pillanat, amikor a minőség túlnő a mennyiségen, és a nyelvi akadály megszűnik.

Végezetül: mikor a 86 éves Lomb Kató találkozott 54 éves barátjával, megfogalmazta neki az életfilozófiáját: „Steve, te még nagyon fiatal vagy! Olyan sok éved van még nyelvet tanulni!”

 

 

4. hét: Keary Taylor - Skin and Bone

Változatlanul fáraszt A harcos. Legközelebb már nem is mondom. Ha így folytatom, 5 másik könyvet is elolvasok, mire annak a végére érek. A jelen bejegyzésben értékelt Skin and Bone-t is pihenésképpen olvastam, illetve egyfajta teszt is volt – ez volt ugyanis az első e-könyvem. A Kindle-nek (melyről itt írtam nemrég), vagyis a Kindle Store-nak van az a remek tulajdonsága, hogy ingyenes e-könyvek is fellelhetők rajta. Ezeket böngészve találtam rá erre a könyvre is. Nagyon friss, tavaly novemberben jelent meg, egyelőre csak angolul, és magyar megjelenést sem láttam a közeljövőben – igaz, nem is nagyon kerestem.

Magánkiadás

Kiadás éve: 2019

Oldalszám: 324

Mivel nem létezik még a hivatalos magyar verzió (és ki tudja, hogy valaha lesz-e), a fülszövegét saját fordításban adom közre:

"Bármit megtennék érte, akár azzá a nővé válok, akit szeret…

A NŐ
Éveken keresztül minden tőlem telhetőt megtettem, de csak egyet akart: azt, hogy ő visszajöjjön. Így hát apránként alakultam át valakivé, akit szerethetett.  De addig nem ment lépre, amíg le nem feküdtem vele.

Ő lettem.

Most minden tökéletes. Boldogok vagyunk. Szerelmesek. És nem sejt semmit.

SAWYER
Valaki a saját nevemmel küldött nekem egy videót. Én látszom rajta, amint visszatérek a szülővárosomba és újra felveszem a kapcsolatot a gimnáziumi barátommal, Ezrával. Azok az én ruháim, az én nevetésem, és az én arcom.

Aztán megfosztott a szabadságomtól. Majd arra kényszerített, hogy nézzem, ahogy átveszi helyem, és mindenkit becsap, mint egy kaméleon. Világos, hogy mit akar, és Ezra is túlságosan gyorsan szerez vissza engem.

Úgy tűnik, csak egy valaki vette észre, hogy valami nem stimmel. Ezra bátyja, Davis – az az ember, akit utoljára hívtam. Van valami sötét Davis szemében, és ő nem az a típus, aki feladja, amíg nem kap választ.

Ezért valahogy megfizet. A szélhámos bánni fogja a napot, amikor felvette a Sawyer James nevet."

Az eredeti fülszöveg ide kattintva olvasható. Erre azt mondtam: na, ez biztos jó! Nagyon tetszett az alapötlet, kíváncsi voltam, hogyan dolgozta ki a (számomra ismeretlen) szerző.

Sajnos a könyv „jósága” szinte ki is merül ennyiben. Pedig mennyi minden lehetett volna benne! Pszicho-thrillernek definiálják; a pszicho még nagyjából meg is van a negatív karakterben, sőt, mondhatom, hogy egészen jól eltalált elmebeteget alkotott, akár hiteles is lehet. Még majdnem jobban is kedveltem, mint a pozitív karaktert. A „thrill”, az izgalom viszont lemaradt. A sztori lagymatag volt, túl sok volt a fecsegés, közben meg történt a nagy semmi.

A legnagyobb problémám viszont a túlzott tökéletesség volt. Itt mindenki szép, jóképű, gazdag (!), jellemtelen, és minden úgy működik, ahogy kigondoljuk. Semmi buktató, sehol egy B terv, sehol egy csavar – se kicsi, se nagy. Ez az oldal sokkal inkább volt a valóságtól elszakadt, mint a negatív karakter.

Maga a történet csak azért nem teljesen egysíkú, mert a két nő szála párhuzamosan fut – így látni lehet a negatív karakter indítékait is, amit általában szeretek. A szerző több teret adhatott volna a szereplők gondolatainak – így nem ismerjük meg őket igazán, nehéz velük azonosulni.

Jellemfejlődést a két mellékszereplőnél láttam inkább, a két nő körülbelül ugyanolyan maradt, mint amilyen volt. Az összes többi szereplő csak egy-egy jelenetre tűnt fel; kicsit a levegőben lógtak, senkihez nem kötődtek, a sztori így leszűkült erre a négy emberre: Sawyerre, a szélhámosra, Ezrára és a bátyjára. Számomra ez is kevéssé valósághű; nem azt mondom, hogy minden városlakónak benne kell lennie névvel, foglalkozással, lakcímmel, jellemrajzzal, de nehezen hihető, hogy ennyire a világtól elzártan létezzenek. Valahogy nem emberi, nem természetes, hogy a környezetükről alig van információ. Mintha egy dobozban történne minden.

Mindent összevetve: túl egyszerű volt. Egy ilyen jó alapötletből sokkal többet lehetett volna kihozni, legalább annyit, hogy kedvenc idézetem lehessen belőle. Nem lett. A csillagokat az ötlet és a nyelvezet miatt kapja – ez utóbbi igencsak bejött.

3,5/5