10 tanács egy 16 nyelven beszélő embertől - nyelvtanulóknak Lomb Katótól

Tavaly decemberben olvastam egy orosz nyelvű cikket, amely akkor annyira megtetszett, hogy megígértem az orosztanáromnak, hogy magyarra fordítom. Azóta is húzom, de ma érzek magamban motivációt. Az eredeti cikket oroszul tudók itt olvashatják. A fordítás a sajátom, a hibákért vállalom a felelősséget. J

Dacára annak, hogy végzettsége szerint vegyész volt, Lomb Kató egyike volt a világ első szinkrontolmácsainak; 8 nyelven fordított folyékonyan, ám összesen 16 nyelven értett és dolgozott. Mindezt úgy, hogy az ő idejében nem voltak sem anyanyelvi beszélők hangfelvételeit tartalmazó CD-k, sem Skype, sem nyelviskolák.

Megdöbbentő, hogy Lomb az általa beszélt nyelvek többségét, autodidakta módon sajátította el; kizárólag tankönyvek és az éppen tanult nyelven íródott szépirodalmi művek használatával. Megközelítése középpontjában „a nyelvben való elmélyülés” áll: a nyelvtan elsajátítása párhuzamosan az eredeti szövegek és az élő beszédben leggyakrabban használt állandósult szókapcsolatok megtanulásával.

Lomb Kató megalkotott a nyelvtanulóknak tíz nagyon egyszerű, de hatékony szabályt, amelyeket lefektetett „Így tanulok nyelveket” című könyvében is. Érdekes olvasmány mindenkinek, bármilyen idegen nyelvet tanuljon is:

1.    Minden nap foglalkozz a nyelvvel! Még ha kevés időd van is, szánj legalább 10-15 percet egy új kifejezés megtanulására vagy ismétlésére. A tanulás reggel a leghatékonyabb.

2.    Ha hamar elmegy a kedved a nyelvtanulástól, találd ki a saját algoritmusodat. Például: egy kis tanulás, aztán egy kis zene, szünet gyanánt egy kis séta. Csak ne hagyd abba!

3.    A kontextus a mindenünk. Soha ne önálló szavakat tanulj, használd annyi kontextusban, amennyiben csak lehet. Például, ha megjegyezted azt, hogy „strong wind”, az egyik szó automatikusan elő fogja hívni a másikat.

4.    A leghasznosabb, ha kijegyzeteled az állandósult szókapcsolatokat, és igyekszel minél gyakrabban használni őket a beszédben.

5.    Gondolatban fordíts le mindent, ami a szemed elé kerül – reklámokat, dalszöveg-részleteket, párbeszédeket, újságcikkek címeit. Bemelegíti az agyat és hasznos a memória fejlesztéséhez is.

6.    Hasznos, ha megtanulsz pár rövid szöveget vagy párbeszédet. Nem csak azt kell megtanulni, ami száz százalékig helyes, vagy amit a tanárod előzetesen kijavított.

7.    A kész mondatokat és kifejezéseket írd le és jegyezd meg egyes szám első személyben. Például: „I am only pulling your leg” (Csak húzom az agyadat).

8.    Nem szabad egy nyelvet elkülönítve tanulni. A vár minden oldalát be kell venni: nézz filmeket, olvass könyvet és újságot eredeti nyelven, beszélgess az interneten anyanyelvi beszélőkkel. (Lomb Kató például Gogol Holt lelkek című könyvével és annak lenyűgöző szókincsével kezdett oroszul tanulni.)

9.    Ne a hibától félj, hanem a kijavítatlan hibától. Soha semmit nem hagyj ellenőrzés nélkül. Inkább nézd meg kétszer.

10.  Legyél biztos abban, hogy bármi is legyen, te megtanulod ezt a nyelvet! Mindenképpen eljön az a pillanat, amikor a minőség túlnő a mennyiségen, és a nyelvi akadály megszűnik.

Végezetül: mikor a 86 éves Lomb Kató találkozott 54 éves barátjával, megfogalmazta neki az életfilozófiáját: „Steve, te még nagyon fiatal vagy! Olyan sok éved van még nyelvet tanulni!”

 

 

2. hét: Alessandra Bisceglia: Drakula – Barangolás Erdélyben

Tagadhatatlanul jó érzés volt a nyáron azt elmondani, hogy egy hét alatt megnyúzok egy könyvet; titkon ezt szerettem volna a tavalyi év végéig folytatni, de ha már akkor nem sikerült, megpróbálkozom vele idén. Január első hete elég rövidnek bizonyult, ez idő alatt mégis sikerült az év első könyvét elolvasni (az értékelése itt található). Ezután végre rászántam magam A Setét Torony-sorozat elkezdésének.

Ahogy azt az újévi könyves fogadalomban (itt olvasható) is említettem, régóta húzom, különféle kifogásokkal éltem, amiért nem kezdtem el. Most már megtettem, és én őrült az első kötetet párhuzamosan olvasom magyarul és oroszul. Ez azzal jár, hogy háromszor annyi idő alatt fogom befejezni, mint ha csak magyarul olvasnám –elég fárasztó, és kicsit alább is hagyott a lelkesedésem. A hétvégén két új könyvet is beszereztem, és ekkor döbbentem rá, hogy felüdülésképpen miért is ne olvashatnék valami mást, valami rövidet. Az egyik új szerzeménynek akartam nekiállni, de ahogy telt a hétvége, egyre inkább úgy láttam, hogy nem fog beleférni.

Vasárnap este kezdett el piszkálni a tudat, hogy ezen a héten nem lesz befejezett könyv. Álltam a könyvespolcom előtt, néztem a könyveket, hogy ugyan vasárnap este 8-kor melyiknek érdemes még nekiállni. Így esett a választásom Alessandra Bisceglia Drakula – Barangolás Erdélyben című gazdagon illusztrált beszámolójára. Általában nem kilóra mérem az irodalmat, de most kivételesen szükség volt erre. Körülbelül 2-2,5 óra alatt olvastam el.

Kiadó: Ventus Libro

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 128

Fordító: Keresztfalvi Zsuzsa, Ruskó András

A fülszöveg:

„Elrejtőzik a sötétségben, de készen arra, hogy éjszaka ismét előbukkanjon. A filmvásznon éppúgy feltűnik, mint a legnyomasztóbb, lidérces rémálmokban.
Drakula a csillapíthatatlanul vérre szomjazó vámpír.

Elrejtőzik a sötétségben, de készen arra, hogy éjszaka ismét előbukkanjon.

– Vajon igazak-e az erdélyi élőhalottról szóló legendák?

– S mi köti össze Drakulát a kegyetlen havasalföldi fejedelemmel, III. Karóba húzó Vlad Tepes Draculeá-val?

A könyv olvasásával izgalmas utazás veszi kezdetét a vámpírok hátborzongató világában.“

Engem is érdekelnek a vámpírok. Az igaziak, nem az Alkonyatban szereplő csillogók. Nekem a vámpír mindig is Drakula grófnál kezdődött. Ez sok szubkultúrabelire igaz, de másokkal is találkoztam már, akik hasonló véleményen vannak. Bram Stoker regényét részben ismerem; a Drakula gróf válogatott rémtetteit olvastam, ami az eredeti mű rövidített verziója. Természetesen a hosszabbat is pótolni fogom – amikor a rövidet megszereztem, fogalmam sem volt, hogy az nem az eredeti. Az előbbiek fényében érthető tehát, miért is érdekel egy ismeretterjesztő kötet, amely Drakuláról szól.

A kötet három részre osztható: a történetre, a rejtélyre és az utazásra. A történet fejezet tulajdonképpen Erdély történelmét foglalja össze röviden, a tényeket III. Vlad Tepes Draculeára élezi ki; kapcsolódási pontokat keres, eredettörténetet mutat be. Érdekes volt újra a történelmet szemlélni; az érettségi óta kevéssé foglalkoztam vele. Volt, amire határozottan emlékeztem, olyan is, ami az olvasás során jött elő, és olyan is, amiről nem hallottam (vagy ha igen, már halványan sem emlékszem rá).

A rejtély fejezet a vámpírmítosz különböző változatait és azok feldolgozásait mutatja be. Érdekes látni, hogy a vámpír, mint misztikus lény egymástól függetlenül nagyon sok népnél megjelent, más-más formában, de az alapvető tulajdonságok meglepően hasonlók. Nem tudtam például arról, hogy a régi kínai és a japán kultúrában is ismerik ezeket a lényeket – Kínában például zöld hajjal, borzasztó lehelettel és hegyes szemfogakkal. További érdekesség, hogy az orosz és lengyel vámpírok délben kelnek és éjfélkor fekszenek. Ez az információ egyébként hasznos lesz jövő tavaszra, amikor a köpenyemet hordom kabát helyett, és valaki megint Drakula grófasszonynak szólít, esetleg belém köt, hogy miért is vagyok ébren nappal. Я русский вампир. J  

A feldolgozásokon leginkább filmeket kell érteni. Ezek nagy többsége újdonság volt számomra, mivel nagyon kevés filmet nézek. Hiányoltam viszont a Leslie Nielsen-féle Drakula halott és élvezi című paródiát. Ezt a hiányosságot ellensúlyozni tudta szerző a Bauhaus Bela Lugosi’s Dead című dalának megemlítésével (a címre kattintva meghallgatható; egy „ős” goth számról van szó – és most emiatt kivételesen nem lesz Blutengel).

Az utazás a könyv legrövidebb fejezete; ebben a szerző felkeresi III. Vlad Tepes Draculea kastélyát, szülőházát és nyughelyét – vagyis azt, amit a nyughelyének hisznek, és személyes tapasztalatait osztja meg az olvasóval.

A kötet, mint említettem, gazdagon illusztrált; sokkal több a kép, mint a szöveg, ezért gyorsan lehet vele haladni, ugyanakkor rendkívül szemléletes és hiteles is. A nyelvezete is egyszerű, könnyen érthető. Az első néhány oldalnál már-már gyermetegnek éreztem; olyan volt, mintha az általános iskola felső tagozatának írták volna. Később, ahogy a „vajon mi lehet az igazság?” és „tudtad-e?” típusú kérdések megszűntek, ez az érzés is eltűnt, helyébe az lépett, hogy szeretném egyszer én is meglátogatni Drakula kastélyát. Talán a nem túl távoli jövőben sort is kerítek rá.

4/5

Ki is az a billiomos? Van ilyen szó egyáltalán?

Az utóbbi pár napban igazi kommentcunamit indított el a Molyon egy nemrég megjelent könyv fülszövege, pontosabban annak egy szava. Penelope Bloom His banana című könyvének fülszövegében „egy billiomos banán”-ról esik szó. Többen gondoltuk, hogy a fordító szerencsétlen választása ez, mivel a fülszöveg akár a könyvből kivett részlet is lehetne. A művet nem ismerve tökéletesen hihető is. Kiderült azonban, hogy ez nem részlet, hanem egy külön megírt fülszöveg. Ennek értelmében már nem a fordítót kell szidni, hanem a fülszöveg íróját. Végül is mindegy.

No de ki is az a billiomos? Sokan úgy gondolhatják, hogy ilyen nincs is, csak az angol billionaire téves fordítása lehet. Valójában ez egy létező szó, csak nemigen használatos. Nem nagyon ismerünk ugyanis olyan embert, akinek a vagyona bármely valutában mérve a monumentális ezermilliárdos összegre rúgna. Egy billió. 1 000 000 000 000. 12 nulla. 10¹². Ekkora számot felfogni sem vagyunk képesek, érthető tehát, hogy azt is elvetjük, hogy létezik akár egyvalaki is, akinek ennyi pénze van (Bill Gates-nek is "csak" 110 milliárdja van) – egyszóval, aki billiomos.

A félreértés abból adódhat, hogy a nagy számok elnevezése két különböző rendszer szerint történik a világon: az ún. short scale és long scale („rövid és hosszú skála”) szerint.

Melyik mit jelent? Figyelem, matematika következik!

A short scale az, amit angolul is ismerünk: million, billion, trillion, quadrillion, stb. Másképp, az –illion végződésűek. Így nevezik el a számokat például Kelet-Európában, az USA-ban, és Kanada angol nyelvű részein is.

Számokkal, szemléletesen:

Million: 1 000 000, 6 nulla.

Billion: 1 000 000 000, ezermillió, 9 nulla

Trillion: 1 000 000 000 000, ezerbillió, millió-millió, 12 nulla.

És ez így megy addig, amíg már nevet se tudunk adni neki. De. Van Centillion is.

Az elnevezés logikája: a végződés az –illion, ami az ezres helyiérték három 000-ját jelenti. Az előtag pedig attól függ, hány 000 található még a számban ezen kívül. A million esetében: 1 000 000 egy, a billion-nél: 1 000 000 000 kettő, a trillionnél pedig: 1 000 000 000 000 három.  A centillion esetében ez  száz lenne (és annyi is

Másképpen, aki a normálalakot, illetve a hatványokat kedveli: A million= 10⁶, a billion=10⁹, a trillion pedig 10¹². A centillion pedig a 10³⁰³. Látható, hogy az egyes alakoknál a hatványkitevő 3-mal nő, azaz mindig egy ezressel, képletesen 000-val ő a szám. Ha ez eddig követhető és világos lenne, most jön a csavar.

A long scale ugyanis nem adja ilyen könnyen az –illion végződést, hanem közéjük ékeli az –illiard végződésű számokat, ezáltal elcsúsztatja azt, hogy melyik alakon milyen számot is értünk. Magyarul ezeket az alakokat ismerjük: millió, milliárd, billió, billiárd, trillió, trilliárd, kvadrillió, kvadrilliárd, stb. Így nevezzük ez a számokat Közép-Európában, de ugyanez érvényes Nyugat-Európára és Kanada francia nyelvű részeire is.

Számokkal, szemléletesen:

Millió: 1 000 000, 6 nulla, ahogy az előbb is, eddig jó

Milliárd: 1 000 000 000, ezermillió, 9 nulla

Billió: 1 000 000 000, ezermilliárd vagy millió-millió, 12 nulla

Billiárd: 1 000 000 000 000, ezerbillió vagy millió-milliárd, 18 nulla.

Trillió: 1 000 000 000 000 000, millió-billió vagy milliárd-milliárd, 24 nulla. Nem mondom tovább. Centillió itt is van.

Itt az a logika, hogy milliós szorzásnál, tehát 000 000 hozzáírásával kapunk –illion végű számot. Ezres szorzás, tehát szimpla 000 hozzáírásával –illiard végű számot kapunk. Innentől nem bonyolult, -illion után 000 hozzáírásával ugyanolyan előtaggal kapunk –illiardot, még 000 hozzáírásával a következő –illion jön, és így tovább.

Másképpen: Ha a million-től indulva a hatványkitevő 3-mal nő (vagyis ezerrel szorzunk), akkor –illiard, ha 6-tal (millióval való szorzásnál), akkor –illion: million=10⁶, milliárd: 10⁹, billió=10¹², billiárd=10¹⁸, stb. A mi centilliónk pedig a 10⁶⁰⁰. Na, most jöhet a „HOGY MI VAN?!”

Miért nem szerencsés tehát a billionaire-t billiomosnak fordítani? Mert nem ugyanazt a számot értjük rajtuk. Az ő billionaire-je a mi milliárdosunk. A mi billiárdosunkra ő már trillionaire-t fog mondani.

És akkor mi az a csillió? Nemes egyszerűséggel: semmi. Egy kitalált szám, amelyet a felfoghatatlan nagyságú számokra használunk. Akár a milliárd fokozására is.