2. hét: Alessandra Bisceglia: Drakula – Barangolás Erdélyben

Tagadhatatlanul jó érzés volt a nyáron azt elmondani, hogy egy hét alatt megnyúzok egy könyvet; titkon ezt szerettem volna a tavalyi év végéig folytatni, de ha már akkor nem sikerült, megpróbálkozom vele idén. Január első hete elég rövidnek bizonyult, ez idő alatt mégis sikerült az év első könyvét elolvasni (az értékelése itt található). Ezután végre rászántam magam A Setét Torony-sorozat elkezdésének.

Ahogy azt az újévi könyves fogadalomban (itt olvasható) is említettem, régóta húzom, különféle kifogásokkal éltem, amiért nem kezdtem el. Most már megtettem, és én őrült az első kötetet párhuzamosan olvasom magyarul és oroszul. Ez azzal jár, hogy háromszor annyi idő alatt fogom befejezni, mint ha csak magyarul olvasnám –elég fárasztó, és kicsit alább is hagyott a lelkesedésem. A hétvégén két új könyvet is beszereztem, és ekkor döbbentem rá, hogy felüdülésképpen miért is ne olvashatnék valami mást, valami rövidet. Az egyik új szerzeménynek akartam nekiállni, de ahogy telt a hétvége, egyre inkább úgy láttam, hogy nem fog beleférni.

Vasárnap este kezdett el piszkálni a tudat, hogy ezen a héten nem lesz befejezett könyv. Álltam a könyvespolcom előtt, néztem a könyveket, hogy ugyan vasárnap este 8-kor melyiknek érdemes még nekiállni. Így esett a választásom Alessandra Bisceglia Drakula – Barangolás Erdélyben című gazdagon illusztrált beszámolójára. Általában nem kilóra mérem az irodalmat, de most kivételesen szükség volt erre. Körülbelül 2-2,5 óra alatt olvastam el.

Kiadó: Ventus Libro

Kiadás éve: 2011

Oldalszám: 128

Fordító: Keresztfalvi Zsuzsa, Ruskó András

A fülszöveg:

„Elrejtőzik a sötétségben, de készen arra, hogy éjszaka ismét előbukkanjon. A filmvásznon éppúgy feltűnik, mint a legnyomasztóbb, lidérces rémálmokban.
Drakula a csillapíthatatlanul vérre szomjazó vámpír.

Elrejtőzik a sötétségben, de készen arra, hogy éjszaka ismét előbukkanjon.

– Vajon igazak-e az erdélyi élőhalottról szóló legendák?

– S mi köti össze Drakulát a kegyetlen havasalföldi fejedelemmel, III. Karóba húzó Vlad Tepes Draculeá-val?

A könyv olvasásával izgalmas utazás veszi kezdetét a vámpírok hátborzongató világában.“

Engem is érdekelnek a vámpírok. Az igaziak, nem az Alkonyatban szereplő csillogók. Nekem a vámpír mindig is Drakula grófnál kezdődött. Ez sok szubkultúrabelire igaz, de másokkal is találkoztam már, akik hasonló véleményen vannak. Bram Stoker regényét részben ismerem; a Drakula gróf válogatott rémtetteit olvastam, ami az eredeti mű rövidített verziója. Természetesen a hosszabbat is pótolni fogom – amikor a rövidet megszereztem, fogalmam sem volt, hogy az nem az eredeti. Az előbbiek fényében érthető tehát, miért is érdekel egy ismeretterjesztő kötet, amely Drakuláról szól.

A kötet három részre osztható: a történetre, a rejtélyre és az utazásra. A történet fejezet tulajdonképpen Erdély történelmét foglalja össze röviden, a tényeket III. Vlad Tepes Draculeára élezi ki; kapcsolódási pontokat keres, eredettörténetet mutat be. Érdekes volt újra a történelmet szemlélni; az érettségi óta kevéssé foglalkoztam vele. Volt, amire határozottan emlékeztem, olyan is, ami az olvasás során jött elő, és olyan is, amiről nem hallottam (vagy ha igen, már halványan sem emlékszem rá).

A rejtély fejezet a vámpírmítosz különböző változatait és azok feldolgozásait mutatja be. Érdekes látni, hogy a vámpír, mint misztikus lény egymástól függetlenül nagyon sok népnél megjelent, más-más formában, de az alapvető tulajdonságok meglepően hasonlók. Nem tudtam például arról, hogy a régi kínai és a japán kultúrában is ismerik ezeket a lényeket – Kínában például zöld hajjal, borzasztó lehelettel és hegyes szemfogakkal. További érdekesség, hogy az orosz és lengyel vámpírok délben kelnek és éjfélkor fekszenek. Ez az információ egyébként hasznos lesz jövő tavaszra, amikor a köpenyemet hordom kabát helyett, és valaki megint Drakula grófasszonynak szólít, esetleg belém köt, hogy miért is vagyok ébren nappal. Я русский вампир. J  

A feldolgozásokon leginkább filmeket kell érteni. Ezek nagy többsége újdonság volt számomra, mivel nagyon kevés filmet nézek. Hiányoltam viszont a Leslie Nielsen-féle Drakula halott és élvezi című paródiát. Ezt a hiányosságot ellensúlyozni tudta szerző a Bauhaus Bela Lugosi’s Dead című dalának megemlítésével (a címre kattintva meghallgatható; egy „ős” goth számról van szó – és most emiatt kivételesen nem lesz Blutengel).

Az utazás a könyv legrövidebb fejezete; ebben a szerző felkeresi III. Vlad Tepes Draculea kastélyát, szülőházát és nyughelyét – vagyis azt, amit a nyughelyének hisznek, és személyes tapasztalatait osztja meg az olvasóval.

A kötet, mint említettem, gazdagon illusztrált; sokkal több a kép, mint a szöveg, ezért gyorsan lehet vele haladni, ugyanakkor rendkívül szemléletes és hiteles is. A nyelvezete is egyszerű, könnyen érthető. Az első néhány oldalnál már-már gyermetegnek éreztem; olyan volt, mintha az általános iskola felső tagozatának írták volna. Később, ahogy a „vajon mi lehet az igazság?” és „tudtad-e?” típusú kérdések megszűntek, ez az érzés is eltűnt, helyébe az lépett, hogy szeretném egyszer én is meglátogatni Drakula kastélyát. Talán a nem túl távoli jövőben sort is kerítek rá.

4/5