Van a molyon egy kihívás (már megint), amelyre való jelentkezéskor három címkét kellett megadni, amely alapján a kihívásgazda választott három könyvet, amelyeket a teljesítéshez el kell olvasni a megadott határidőig. Az én címkéim az igaz történet, a krimi és a thriller voltak. A kapott könyvek pedig a Nem vagyok sorozatgyilkos, A lány a vonaton, és a Nemes teremtmények. Korábban egyiket sem olvastam, és csak a másodikról hallottam egy keveset. A teljesítést viszont mégsem ezzel kezdtem.
Kiadó: Fumax
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 240
Fordító: Szebegyinszki Szilvia
Az olvasás ideje: 2020. november 15. – 2020. november 18.
A fülszöveg:
„John Wayne Cleavernek hívnak.
15 éves vagyok, és a hullák a hobbim.
A terapeutám szerint szociopata vagyok.
De nem vagyok sorozatgyilkos.
John veszélyes, és ezt ő is tudja
magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne
hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés…
Mivel gyerekkora óta a családja
által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek
látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem
kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket.
Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban,
kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig
kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után,
akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.
“A Dexter könyvek és a belőlük
készült tv-sorozat rajongói imádni fogják Dan Wells kirobbanó sikerű debütáló
regényét.” – Publishers Weekly.”
A borító:
Ötletes
a vérfoltos füzet, tökéletes egy olyan történethez, amelyet egy szociopata
kamasz fiú mesél el E/1-ben. Nincs szükség művészi igénnyel tervezett borítóra.
Így tetszett:
Nem
is tudom, mit mondjak. Szerettem is meg nem is. Remekül indult, az első
harmadig nagyon lelkes is voltam, nem kis izgalommal olvastam, hogy mi jön ki
ebből. Imádtam a balzsamozásról szóló részt – ez a téma engem is érdekel.
Eléggé hitelesnek tűnt a folyamatok leírása, de mostanáig nem mentem utána,
hogy valóban így zajlik-e. A továbbiak is ígéretesnek tűntek, az volt az
érzésem, hogy új kedvencet avathatok.
Ekkor lépett be a természetfeletti szál, és elvitte a történetet ebbe az
irányba. Alapvetően a természetfelettivel semmi gond nincs, de egy olyan
indításnál, ami nagyon is ragaszkodik a valósághoz, azt várom, hogy végig
maradjon is ezen a vonalon. Kicsit olyan volt, mintha a szerző félúton jött
volna rá, hogy ily módon nem tudja folytatni a történetet, bedobta hát a
természetfelettit, mert az úgyis mindig jó. Szerintem itt nem, épp ezért nagyon
sajnáltam, hogy ilyen irányt vettek az események. Innentől kezdve John
viselkedése is gyerekesebbé vált, némiképp kiesett a karakteréből, és a
történetet is ellaposodónak éreztem.
Az írói stílus kiváló; könnyed, gyorsan olvasható, és helyenként a morbid
humor is fellelhető, amiért jár a piros pont. Szintúgy jár a piros pont a
szociopata jellemrajzért – ez halálpontos.
A felvetett témák is érdekesek: egy ilyen ember beilleszkedése a
társadalomba, saját lelki vívódása, illetve a halál egy másfajta megközelítése
mind olyanok, amelyekkel érdemes és kell is foglalkozni.
Rossznak semmiképp nem mondanám, inkább egy jó erős közepes. Bízom a
következő kötetben.
3,5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése