29. hét: Kurt Rieder: A III. Birodalom hóhérai

Ezt a könyvet egy könyvszekérnél vettem, útban hazafelé az angol felsőfokú nyelvvizsgámról, megérdemlem jelszóval. Érdekesnek és informatívnak tűnt, ha nem is hiánypótlónak.

Kiadó: Vagabund
Kiadás éve: 2004
Oldalszám: 208
Az olvasás ideje: 2021. július 13. – 2021. július 21.

A fülszöveg:
„Adolf Hitler sohasem építhette volna fel a Harmadik birodalmat, a náci rezsim pedig sohasem működhetett volna olyan elrettentő hatékonysággal a végtelenül lojális, fanatizmusig elhivatott szolgálók intenzív támogatása nélkül: a náci terrorgépezet létrehozásához és működtetéséhez elkötelezett politikai vezetők és katonatisztek, sajtómunkások és közhivatalnokok, orvosok és bírók, különleges szakértők és titkosügynökök szükségeltettek. A hatalom megszerzése és az ellenzéki erők megsemmisítése, a papírra vetett fajpolitikai törekvések gyakorlati megvalósítása és a koncentrációs táborok felépítése, a második világháború kirobbantása és a Végső megoldás végrehajtása nem történhetett volna meg, ha Adolf Hitler mögött nem állnak olyan tervezők és végrehajtók, akik megingathatatlan hűséggel teljesítik a Führer akaratát – ők voltak a náci rezsim szilárd pillérei.”

A borító:
Tetszik ez a vérrel fröcskölt vaskereszt, nagyjából előre is vetíti a témát. Egy fokkal figyelemfelkeltőbb, mintha a nevezett hóhérok portréi szerepelnének az előlapon.

Így tetszett:
Szépen felsorolja és bemutatja azokat az embereket, akik Hitleren kívül nagymértékben hozzájárultak egy faji ideológia gyakorlatba való átültetéséhez.

A Birodalom és a Führer 14 hű szolgálójáról olvashatunk; honnan jöttek, milyen előéletük volt, hogyan kerültek az NSDAP köreibe, majd végső pozíciójukba, s ezután milyen rémtetteket vittek véghez. Mondhatni, hogy a terjedelemhez képest elég átfogó képet kapunk – ezzel az oldalszámmal tulajdonképpen csak elnagyolni lehet mindenkit, nincs lehetőség részletes bemutatásra. A felsorakoztatott információk érdekesek, azok számára pedig, akik a témáról keveset tudnak, akár értékesek is lehetnek. Én néhol kevésnek éreztem, és előfordult az is, hogy az igazság néminemű ferdítését véltem felfedezni. Példának okáért a Himmlerről szóló fejezetből valahogy kimaradt az, hogy a háború végéhez közeledve titokban békeajánlatokat tett, amivel árulást követett el. A könyv ezzel szemben úgy állítja be, aki haláláig hű volt, és soha meg nem botlott. Ilyenformán nem vagyok abban sem biztos, hogy más fejezetekben nincs-e ferdítés vagy tárgyi tévedés – ehhez az én ismereteim is kevesek még.

Ezen kívül magát a listát sem tartom teljesnek, sőt, némiképp hiányosnak is mondható. Meglepő volt számomra például az, hogy Mengele nem kapott egy fejezetet ebben a könyvben. Két fejezetben megemlítik, de különállóan nem értekeznek róla. Pedig ha valaki, ő aztán megérdemelt volna pár oldalt a többiek mellett, akkor is, ha a köztudatban ismertebb a neve.

Az írói stílusban is találok nem kevés kivetnivalót. A könnyedséggel és a közérthetőséggel semmi gond nincs, azzal viszont van, hogy ilyen szembetűnően fröcsög az emberekre, akikről ír. Természetes, hogy nem szimpatizál velük, egy pillanatra sem kell – viszont ha már ismeretterjesztő könyvet ír, illik tárgyilagos hangot megütni, és nem telepakolni a mondatokat olyan jelzők tömkelegével, amelyekből süt az ellenszenv, vagy akár a gyűlölet. Az általános szóhasználat sem mindig megfelelő; a hajlamos nem keverendő a hajlandóval, hogy csak egy példát említsek.

Összességében egynek jó, ha valaki a témában akar olvasni, de közel sem tökéletes a mélyebb tudás megszerezéséhez.