29. hét/2.: Isaac Asimov: Fekete Özvegyek klubja

Ezt a könyvet ugyanúgy és ugyanakkor szereztem meg, mint az Azazelt; a kiadó ingyenes e-könyv kampánya során. Az említett kötet annyira tetszett, hogy úgy döntöttem, megismerkedem a másikkal is, amely műfaját tekintve hasonlóképpen nem jellemző Asimovra.

Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 264
Fordító: Bagi Gábor, Benkő Ferenc, Fedina Lídia, J. Magyar Nelly, Joó Attila, Mohácsi Enikő, Németh Attila, Sarkadi Zsuzsanna, Sohár Anikó, Tamás Dénes
Az olvasás ideje: 2021. július 15. – 2021. július 22.

A fülszöveg:
„Hatfős asztaltársaság találkozik havi rendszerességgel egy étteremben, hogy történetekkel szórakoztassák egymást egy jókedélyű vacsora keretében. Egyikük minden alkalommal vendéget is hoz, aki különleges problémákkal szembesíti a társaságot: megoldatlan bűnügyekkel, izgalmas rejtélyekkel, amelyeket csupán megfeszített agymunka árán lehet felgöngyölíteni.
Ezek a legkülönfélébb szakmákban tevékenykedő férfiak – mert zártkörű klubjuk csak férfiakat fogad be – Sherlock Holmest és Hercule Poirot-t megszégyenítő logikával derítik fel a gyilkosságok, tolvajlások és más gaztettek elkövetőit, sőt időnként az is a rejtély részét képezi, hogy egyáltalán mit követtek el.

A legendásan széles érdeklődési körű szerző ezúttal ismét új utakra merészkedik, bebizonyítva, hogy nemcsak az SF-hez és a fantasyhez, valamint az ismeretterjesztéshez ért, hanem a szórakoztató és izgalmas krimitörténetek írásához is.

„Kevés művemet élvezem annyira, mint Fekete Özvegyeim történeteit."
– Isaac Asimov”

A borító:
Hasonlóan egyszerű, de nagyszerű borító, mint az Azazelé, annyi különbséggel, hogy itt az ördög emoji helyett egy fekete özvegy szerepel az előlapon. Kevésbé vetíti ugyan előre a novellák jellegét, mégis találó.

Így tetszett:
Ha esetleg nem éreznénk a különbséget a krimi és a detektívtörténet besorolások között, e kötet után szinte garantáltan fogjuk. Nincs fröcsögő vér, nincsenek brutális gyilkosságok, fordulatokkal és buktatókkal teli nyomozások, mégis izgalmas és tökéletesen élvezhető minden egyes történet. Mert ott vannak a logikus gondolkodással megoldható rejtélyek.

Agatha Christie munkásságát nem ismerem, így hozzá tapasztalatból nem, inkább csak hallomásból tudom hasonlítani; az ő történetei lehetnek ilyenek. Amit viszont biztosan tudok, hogy Edgar Allan Poe detektívtörténeteire nagyon is hasonlítanak. Ha ezeket szerettük, akkor a Fekete Özvegyeket is fogjuk.

A kötet 12 novellát tartalmaz, amelyek szintén a megfelelő hosszúságúak a reggeli és/vagy az esti rutinba való beillesztéshez. Nincs két egyforma téma, még két hasonló felvezetés sem, és a novellák között csak minimális összefüggés lelhető fel. A felépítésük természetesen azonos: hatfős baráti társaság havi összejövetele, amelyre valamelyikük vendéget hív, és amelynek során egy aktuálisan felmerülő problémára keresik közös gondolkodással a megoldást. Ha a vége előtt rá akarunk jönni a csattanóra, nagyon oda kell figyelnünk mindenre, ami a közös gondolkodás során elhangzik. Én igyekeztem, de sokszor nem sikerült megtalálnom a rejtély megoldását. Ezek mindegyike végtelenül egyszerű dolog, néhányszor egészen meglepő is.

Nagyon tetszett a történetek hangulata; szerettem, ahogy a társaság tagjai folyamatosan ugratják egymást, ezek mindig megmosolyogtattak. Ha a hat főből kellene kedvencet választanom, talán Rubin lenne az. És persze Henry, a pincér, akinek fontosabb szerepe van, mint elsőre hinnénk.

A kedvenc novelláim a kötetből:
A vagyonszerző kuncogás

P, mint piha

Vasárnap kora reggel

A nyilvánvaló tényező

A mutató ujj

A különös hiány

Láthatatlanul

Tulajdonképpen ebben a novelláskötetben sem találtam olyan történetet, amely ne nyerte volna el a tetszésemet. Bátran ajánlom tehát mindenkinek, aki a hasonló sztorikért rajong.