Ha nincs a saját cicás kihívásom, és még egy, amelyikhez macska címkével ellátott könyveket kell olvasni, nagy valószínűséggel ez a regény soha nem került volna a kezembe. A Molyon böngésztem a fenti címkés könyveket, és megakadt a szemem a címen. Aztán azon, hogy „macskakrimi”. Na az meg milyen? – gondoltam, és már elő is jegyeztem a könyvtárban.
Kiadó: Magyar Könyvklub
Kiadás éve: 1995
Oldalszám: 256
Fordító: Sárközy Elga
Az olvasás ideje: 2021. július 16. – 2021. július 25.
A fülszöveg:
„Volt már macskaregény, macskanovella, macskaképregény, macskamesekönyv, tudományos macskológia – de ilyen még nem volt! Mert a török származású német szerző (aki egyébként tudományosan képzett macskológusnak bizonyul) – macskakrimit írt! Ebben a könyvben macska az
áldozat és macska a gyanúsított, macska a hősszerelmes és macska a
körüludvarolt szépség, macska a … macska a … macska még a nyomozó is! Méghozzá
nem is akármilyen! Mert Félix, az „okostóni”, minden emberi detektívzsenit
meghazudtoló logikával, ármánnyal (és szerelemmel), kitartással, ered a
macskanépséget – a felidákat – tizedelő szörnyű rém, a kiszámíthatatlan gyilkos
nyomába! Akiről természetesen csakhamar kiderül – hogy ő is macska! És ő sem
akármilyen! Aki tehát a macskát szereti… és aki a krimit szereti… és aki a
szakszerűen megalapozott történeteket szereti… és aki egyszerűen csak a
fordulatos, jól megszerkesztett, „lehetetlen” regényeket szereti – mindezt
megkapja Akif Pirincci ötletgazdag, izgalmas és minden ízében macskaszerű
regényében, ahol Bársonytalpon oson a halál!”
A borító:
Legegyszerűbben
mondva: cicaaaa! *.*
Így tetszett:
Ez a
második olyan könyvem idén, amely egy macska szemszögéből íródott. E kettő után
megfogalmazódott bennem, hogy nekem ez tetszik. Furcsa, ugyanakkor vicces is
macskaszemmel nézni a világot, egy kicsit az ő fejükkel gondolkodni. Félix
hasonlóképpen szemléli a környezetét és az embereket, mint Nana, Az utazó macska krónikájának főhőse. Talán emiatt kedveltem meg őt is szinte rögtön.
Macskakrimi. Ezen a meghatározáson mostanáig nem sikerült túllépnem. Nem
szokványos, de helytálló: ez tényleg egy krimi, amelynek minden szereplője
macska. A gyilkos, az áldozatok, és a „nyomozók” is. Az emberek csak
másodlagosan kerülnek a képbe. Ez kicsit furcsa is volt; olvasás közben újra
meg újra emlékeztetni kellett magamat, hogy nem emberekről, hanem macskákról
olvasok, és a leírtakat macskákkal kellene elképzelnem.
Maga a történet nem kifejezetten bonyolult – elsőre. Adott egy cica, aki
újonnan költözik gazdájával a negyedbe, majd hamarosan holttesteket fedez fel.
Ezután újdonsült barátaival együtt elkezd nyomozni a gyilkos és annak indítéka
után. Ám ahogy egyre közelebb kerül a megoldáshoz, úgy bonyolódik a háttértörténet,
és úgy válik egyre kacifántosabbá a jelen is. Attól eltekintve, hogy ki a
csodának jut eszébe ilyen lehetetlen dolgot megírni, elég jól felépített
sztoriról van szó. A gyilkost valahol az utolsó negyed tájékán kitaláltam, az
indítékot viszont nem, pedig tulajdonképpen teljesen logikus.
Úgy gondolom, ez a könyv valamilyen szinten az ember és állat kapcsolatát
is hivatott bemutatni, és egyfajta kigúnyolása is az emberi társadalomnak. Bár
ha belegondolunk, macskaszemszögből lehet, hogy tényleg csak „konzervnyitogatók”
vagyunk.
Alapvetően élveztem az olvasását, az állatkísérletes jelenetet kivéve.
Tudományos képzettségemből kifolyólag tisztában vagyok vele, hogy ezekre jelenleg szükség van, mert nincs rájuk alternatíva, és azt is tudom, hogy lehet
ezt úgy csinálni, hogy az állat a lehető legkevesebbet szenvedjen. Sajnos a
könyv pontosan az ellenkező irányt írja le. Többet nem is szeretnék mondani
róla, nehéz szívvel olvastam végig ezeket az oldalakat.
Ha viszont ettől a résztől eltekintek, akkor is hiányzik belőle valami, ami
miatt nem 5 csillag, de nem tudom megfogalmazni, hogy mi ez a tényező. Talán
az, hogy a kelleténél kevésbé tartotta fent az érdeklődésemet, talán még
valami. Cicásoknak mindenesetre egy olvasást szerintem megér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése