Adrian Gilbert: Waffen-SS

2021. májusában vezettem be azt a szokást, hogy a tömegközlekedésen rendszerint valami, a Harmadik Birodalomhoz így vagy úgy kapcsolódó könyvet olvasok. Furcsa belegondolni, hogy a hétköznapjaim jelentős hányadában foglalkozom a témával, még ha csak néhány oldal erejéig is – azért nem minden nap, mert egyrészt néha itthonról is dolgozom, másrészt nincs mindig lehetőségem a buszon olvasni. Időnként pedig az s előfordul, hogy csak bámulok ki az ablakon és hallgatom az éppen aktuális kedvenc számomat. Többek között ezért is tartott 4,5 hónapig ezt elolvasni.

Kiadó: Gold Book
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 438
Fordító: Békési József
Az olvasás ideje: 2021. november 17. – 2022. március 31.

Időnként büszke vagyok arra, ha befejezek egy könyvet. Ez általában akkor szokott előfordulni, ha nagyon hosszú, vagy ha a téma nehéz. Ha mindkettő fennáll, akkor extra büszkeség szokott eltölteni. Adrien Gilbert könyvénél az extra büszkeség mellett nagy arányban volt a hitetlenség is. Még most sem igen hiszem el, hogy vége van.

Nem azért, mert rossz lett volna. Egyáltalán nem az. Számomra viszont iszonyatosan tömény volt. Nagyon aprólékosan mutatja be a Waffen-SS születését, az egyes hadosztályok megalakulását, vezetőiket, azok esetenkénti leváltását, és természetesen a haditechnika sem maradhat ki. Rengeteg az adat; nevek, számok, helyszínek, különböző szakszavak ömlenek az olvasóra. A megértést segítik a függelékek és a térképek, amelyek által némileg könnyebb elképzelni a frontvonalak alakulását. A frontokon zajló események szemléltetésére a kötet közepén összegyűjtött képek hivatottak. Véleményem szerint szerencsésebb lett volna ezeket a megfelelő szövegrészek után az egyes fejezetekben elhelyezni, hogy egy kicsit megtörjék az információáradatot, illetve könnyebben köthetők az eseményekhez, ha közvetlenül a leírások után kapnak helyet.

Rendkívül sok új információval gazdagodtam olvasás közben; hogy ebből a hosszútávú emóriába mennyi került be, az idővel kiderül – most úgy érzem, hogy a csak a bicikliző SS-tisztek maradtak meg belőle, ez is leginkább azért, mert annyira abszurd kép keletkezett róluk a fejemben.
A magyar vonatkozások bemutatásának külön örültem, eddig ilyen részletességgel nem találkoztam vele.

Nagyon tetszett az is, hogy Gilbert igyekezett pártatlan maradni és tényszerűen írni, egyáltalán nem éreztem azt, hogy bármelyik oldal mellett állást foglalna a harcok leírása során sem. A sok információ miatt viszont elég száraz a könyv, egyáltalán nem könnyű olvasmány. Az a fajta ismeretterjesztő, amit néhány oldal után le kell tenni, hogy az ember felfogja, mit is olvasott.

Nem tartom valószínűnek, hogy még egyszer az elejétől a végéig el fogom olvasni, sokkal inkább fellapozom majd a megfelelő fejezetet, ha valami nem jut eszembe a háború egyes szakaszaival kapcsolatban – úgy gondolom, erre a célra kiváló lesz nekem, mint laikus érdeklődőnek.

Amikor becsuktam a könyvet, megjegyeztem magamban, hogy ideje egy kicsit elengedni ezt a témát. Ma reggel viszont az új útitársam kiválasztásánál harmatgyengének bizonyult ez az elhatározás.

29. hét: Kurt Rieder: A III. Birodalom hóhérai

Ezt a könyvet egy könyvszekérnél vettem, útban hazafelé az angol felsőfokú nyelvvizsgámról, megérdemlem jelszóval. Érdekesnek és informatívnak tűnt, ha nem is hiánypótlónak.

Kiadó: Vagabund
Kiadás éve: 2004
Oldalszám: 208
Az olvasás ideje: 2021. július 13. – 2021. július 21.

A fülszöveg:
„Adolf Hitler sohasem építhette volna fel a Harmadik birodalmat, a náci rezsim pedig sohasem működhetett volna olyan elrettentő hatékonysággal a végtelenül lojális, fanatizmusig elhivatott szolgálók intenzív támogatása nélkül: a náci terrorgépezet létrehozásához és működtetéséhez elkötelezett politikai vezetők és katonatisztek, sajtómunkások és közhivatalnokok, orvosok és bírók, különleges szakértők és titkosügynökök szükségeltettek. A hatalom megszerzése és az ellenzéki erők megsemmisítése, a papírra vetett fajpolitikai törekvések gyakorlati megvalósítása és a koncentrációs táborok felépítése, a második világháború kirobbantása és a Végső megoldás végrehajtása nem történhetett volna meg, ha Adolf Hitler mögött nem állnak olyan tervezők és végrehajtók, akik megingathatatlan hűséggel teljesítik a Führer akaratát – ők voltak a náci rezsim szilárd pillérei.”

A borító:
Tetszik ez a vérrel fröcskölt vaskereszt, nagyjából előre is vetíti a témát. Egy fokkal figyelemfelkeltőbb, mintha a nevezett hóhérok portréi szerepelnének az előlapon.

Így tetszett:
Szépen felsorolja és bemutatja azokat az embereket, akik Hitleren kívül nagymértékben hozzájárultak egy faji ideológia gyakorlatba való átültetéséhez.

A Birodalom és a Führer 14 hű szolgálójáról olvashatunk; honnan jöttek, milyen előéletük volt, hogyan kerültek az NSDAP köreibe, majd végső pozíciójukba, s ezután milyen rémtetteket vittek véghez. Mondhatni, hogy a terjedelemhez képest elég átfogó képet kapunk – ezzel az oldalszámmal tulajdonképpen csak elnagyolni lehet mindenkit, nincs lehetőség részletes bemutatásra. A felsorakoztatott információk érdekesek, azok számára pedig, akik a témáról keveset tudnak, akár értékesek is lehetnek. Én néhol kevésnek éreztem, és előfordult az is, hogy az igazság néminemű ferdítését véltem felfedezni. Példának okáért a Himmlerről szóló fejezetből valahogy kimaradt az, hogy a háború végéhez közeledve titokban békeajánlatokat tett, amivel árulást követett el. A könyv ezzel szemben úgy állítja be, aki haláláig hű volt, és soha meg nem botlott. Ilyenformán nem vagyok abban sem biztos, hogy más fejezetekben nincs-e ferdítés vagy tárgyi tévedés – ehhez az én ismereteim is kevesek még.

Ezen kívül magát a listát sem tartom teljesnek, sőt, némiképp hiányosnak is mondható. Meglepő volt számomra például az, hogy Mengele nem kapott egy fejezetet ebben a könyvben. Két fejezetben megemlítik, de különállóan nem értekeznek róla. Pedig ha valaki, ő aztán megérdemelt volna pár oldalt a többiek mellett, akkor is, ha a köztudatban ismertebb a neve.

Az írói stílusban is találok nem kevés kivetnivalót. A könnyedséggel és a közérthetőséggel semmi gond nincs, azzal viszont van, hogy ilyen szembetűnően fröcsög az emberekre, akikről ír. Természetes, hogy nem szimpatizál velük, egy pillanatra sem kell – viszont ha már ismeretterjesztő könyvet ír, illik tárgyilagos hangot megütni, és nem telepakolni a mondatokat olyan jelzők tömkelegével, amelyekből süt az ellenszenv, vagy akár a gyűlölet. Az általános szóhasználat sem mindig megfelelő; a hajlamos nem keverendő a hajlandóval, hogy csak egy példát említsek.

Összességében egynek jó, ha valaki a témában akar olvasni, de közel sem tökéletes a mélyebb tudás megszerezéséhez.

27. hét: Thomas Sandkühler: Adolf H. - egy diktátor életútja

Nem, nem unom még. Nem, nincs elegem belőle. Sőt, minél több ilyet olvasok, annál inkább szeretnék még többet tudni a témáról. A gond ott kezdődik inkább, hogy lassan már csak ez a típusú könyv tud lekötni. Azért merem remélni, hogy ez csak egy ilyen időszak, és hamarosan vissza fogok tudni térni a regényekhez is.

Kiadó: Magistra
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 348
Fordító: Balla Judit
Az olvasás ideje: 2021. június 15. – 2021. július 12.

A fülszöveg:
„"Nincs ​még elege mindenkinek Hitlerből?
A kérdés teljesen jogos. Adolf H., 1933 és 1945 között német diktátor ugyanis a mai napig állandó szereplője a közéletnek és a médiának. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért van értelme egy fiatal olvasóknak szánt, modern életrajznak. Szükség is van rá, amit ugyanis napjainkban a televízió és az internet kínál, általában kevés segítséget nyújt a „Hitler-jelenség” megértéséhez. Kimondottan fiataloknak szánt Hitler-életrajz még soha nem jelent meg – ezt a hiányt szándékozik pótolni könyvem."
E szavakkal kezdődik Thomas Sandkühler történészprofesszor (Humboldt Egyetem, Berlin) „Adolf H. – Egy diktátor életútja” c. könyve, amely 2019 áprilisában jelenik meg a Magistra Kiadónál.
Sandkühler műve különleges könyv: modern stílusú, közérthető, olvasmányos, gazdag képanyaggal illusztrált bemutatása Adolf Hitlernek és korának. Modern szerkezete és nyelvezete mellett tudományos megalapozottsága is kiemelkedő – sikerét is éppen ennek a rendkívüli kombinációnak köszönheti.
A könyv bemutatójára a 2019. áprilisában megrendezésre kerülő Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon kerül sor, méghozzá nagy örömünkre a szerző jelenlétében.”

A borító:
Erre az elülső borítóra tulajdonképpen bőven elég lett volna, ha csak a sziluettet helyezik rá. A cím nélkül is tudta volna mindenki, kiről/miről szól.

Így tetszett:
Nem olvastam még teljes Hitler-életrajzot – ilyet legalábbis. Az utolsó napjait és a halálát lassan kívülről fújom, és ezen kívül is tudok még pár dolgot, de eddig nem találkoztam olyan művel, ami ténylegesen a születéstől a halálig minden fontosabb eseményt bemutat – és nem egy száraz tényhalmaz.

Thomas Sandkühler művén valóban érződik, hogy a fiatal korosztálynak írta. Olvasmányos, könnyen érthető, igyekszik az egyszerű tényeket is érdekessé tenni – mégsem bulvárszerű, a viszonylag sok beillesztett kép ellenére sem. Nagyon örültem annak is, hogy érezhetően próbált pártatlan maradni, még ha nem is szimpatizál azzal a személlyel, akiről ír. Ezáltal még hitelesebbé válik az írás. A tagolás is nagyban hozzájárul a könnyebb megértéshez; sok fejezettel és még több alfejezettel dolgozik, így az egyszerre befogadandó információ mennyisége éppen elegendő. Nem érzi azt az ember, hogy tele lett a feje adatokkal, és le kell tenni a könyvet. Ugyanezen okból kiváló olvasmány a hétköznapokra a tömegközlekedésre – főleg azok számára, akik hozzám hasonlóan szeretnek hitleres könyvvel polgárpukkasztani.

A korai évekről szóló ismereteim eléggé hiányosak voltak, így az első fejezetekben sok új, helyenként számomra meglepő információt találtam. Aztán ahogy a vége felé haladtam, úgy lett egyre inkább ismerős mindaz, amit olvastam. Az eddig olvasottakhoz viszonyítva minimális ellentmondást, különbséget találtam (pl., hogy ki is adta be a Goebbels-gyerekeknek a ciánkapszulát). A teljes életutat látva igazából csodálkozom is egy kicsit, hogy egy olyan céltalan, mondhatni léha fiatalból, mint az ifjú Adolf H., hogyan lett minden idők egyik legnagyobb diktátora.

Részletes leírást kapunk előbb az NSDAP, később Hitler kormányának szervezetéről és működéséről is, sőt, a Führer napirendjét is megismerhetjük. Sandkühler ugyanolyan részletességgel tárgyalja mind a felemelkedést, mind a bukást, ez utóbbinál feltárva nagyon sok okot is. Hasonló precizitással ír a koncentrációs táborokról is, amely különösen elnyerte a tetszésemet – nem titkoltan az egyik számomra legérdekesebb téma.  

Valóban hiánypótló ez a kötet, akár ajánlott olvasmánynak is elmenne a történelemkönyv mellé. Minden érdeklődőnek jó szívvel tudom javasolni az elolvasását.  

22-23. hét: Richard Dargie: Hitler utolsó napja - A végső órák története

Rég voltam már, volt is egy hét, amelyen nem született könyves bejegyzés. Az igazság az, hogy egy elég zűrös időszakon vagyok túl, különös tekintettel a munkára, de a magánéletben is. Sajnos a közelmúltbeli dolgok – még ha nem is volt minden rossz - minimálisra limitálták az olvasásra szánható időt, és sokszor kedvem sem volt. Aztán jött ez a könyv, amivel nemcsak a buszon lehet cuki szerelésben polgárpukkasztani (vagy épp fullba’ tolni a kretént), hanem amivel haladni is lehetett, mert végre lekötötte a figyelmemet.

Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 208
Fordító: Kelemen László
Az olvasás ideje: 2021. június 5. – 2021. június 14.

A fülszöveg:
„A könyv Hitler életének utolsó 24 órájára összpontosít, miközben három különböző szálat fon egybe: a második világháború utolsó heteinek Berlinben zajló történéseit, a náci Németország elkerülhetetlen veresége miatt a Führerbunkerban egyre fokozódó kétségbeesést, valamint a lehetőségeiből kifogyott, fáradt diktátor fejében kavargó emlékeket és az elméjét eluraló reménytelenséget jeleníti meg. A szerző drámai módon illusztrálja, hogyan készült fel a Führer a halálra, mialatt a legyőzött és megalázott főváros a német nemzettel együtt ébredezett az „ezeréves Harmadik Birodalom” rémálmából.”

A borító:
Egy igazi háború végi kép, vörösben – a legtökéletesebb választás.

Így tetszett:
A könyvben leírtak nagy része ismerős volt már számomra – ahogy mindenkinek, aki látta A bukás című legendás filmet, az lehet. Olvasás közben végig azt éreztem, hogy a film forgatókönyvét tartom a kezemben. Nem csoda hát, hogy még az olvasás ideje alatt meg kellett néznem az említett remekművet. (Egy szombat hajnali fél 2-es kezdéssel.)

Gyakorlatilag szinte pontosan az utolsó 24 óra eseményeit követjük végig, megtűzdelve természetesen néhány korábbra datálható történéssel, magyarázatokkal, és még némi bulvárral is, egészen meglepő részletekkel. Ki gondolna bele például abba, hogy Hitlernek is volt szexuális élete?

Tanúi lehetünk a fokozatos elzárkózásnak, testi hanyatlásnak, a beszűkülésnek; ahogy a végére, „hűséges Heinrichem” és más magas rangú náci tisztek árulása után már nem bízott senkiben, és ahogy szép lassan feladja a háború megnyerésének reményét. Megismerjük Hitler öngyilkosságának körülményeit is – már amennyi valóban elérhető róla -, illetve az ezzel kapcsolatos mítoszba is bepillantást nyerhetünk.

Könnyed hangvétellel megírt, tárgyilagos, de az érdeklődést fenntartó olvasmány, nincs tele száraz adatokkal. Ha lett volna annyi időm és energiám, egy szuszra végigolvastam volna. Az egyetlen gond az vele, hogy rövid. Írhatna Dargie hosszabb könyveket is, egész nap ellennék velük. Igazából bármit mesélhetne, én olvasnám.

Na jó, van még egy gond: egy kicsit beleragadtam ebbe a témába. Ha nem vigyázok, még a végén nem marad olvasatlan könyv azon a bizonyos polcon.

20. hét: Richard Dargie: Merényletek Hitler ellen

Ideje volt már levenni valamit arról a bizonyos polcról. Kapóra is jött egy kihívás, amelynek a teljesítéséhez már csak az a könyv hiányzott, amelyet a teljesítő partnerrel (kedvenc molyocskámmal) közösen kell elolvasni. Hogy miért épp ezt a könyvet választottuk… Nos, az belsős poén. :)

Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 208
Fordító: Kelemen László
Az olvasás ideje: 2021. május 16. – 2021. május 20. hajnala

A fülszöveg:
„Milliók ​reménykedtek Adolf Hitler halálában, ám csak néhányan rendelkeztek azokkal a képességekkel, azzal az eltökéltséggel és lehetőséggel, hogy merényletet kísérelhessenek meg ellene. A Harmadik Birodalom messianisztikus vezetője ellen állítólag 42 merényletet kíséreltek meg, közülük harmincnál többet dokumentumok igazolnak.

Néhány merénylő abban reménykedett, hogy a Führer közelébe kerül és pisztollyal lelövi. Mások mesterlövészpuskával akarták leszedni. Akik ismerték a napirendjét, bombával vagy méreggel pusztították volna el. Többen is közel kerültek a sikerhez, köztük egy idealista német arisztokrata, egy vakmerő brit diplomata, sőt egy egyszerű asztalos is.
A könyv szereplői között kommunista és szocialista ellenállókkal, vallásos ellenzékiekkel, a német katonai elit konzervatív tagjaival, mi több, olyan egykori nácikkal találkozunk, akiknek elege lett vezetőjükből. Megismerkedhetünk a különböző szintű biztonsági intézkedésekkel, amelyekkel Hitlert védték ellenségeitől, és a szörnyű megtorlásokkal. Mindezek ellenére a Führer elsősorban a puszta szerencséjének és néha bohózatba illő véletleneknek köszönhette, hogy kialakult saját elpusztíthatatlanságába vetett hite.

A szerző, az egyik legrangosabb brit történész, kísérletet tett arra, hogy összegyűjtse valamennyi Hitler ellen tervezett, illetve megkísérlett merényletet. A könyv külön érdeme, hogy plasztikus leírást ad Hitler szokásairól és személyiségéről, valamint a náci párt és Hitler SS-testőrségéről.”

A borító:
A borítón X alakba rendezve látjuk azoknak az embereknek a portréit, akikről a könyv szól; ők a merénylők, akik, ha sikerrel jártak volna, átírták volna a ma ismert történelmet.

Így tetszett:
Ez a könyv első ránézésre felkeltette az érdeklődésemet; sokféle írás kering a Harmadik Birodalomról, de még nem láttam, hogy ezt a témát bárki érintette volna. Egyértelmű, hogy aki hatalmon van, annak vannak rosszakarói, ellenségei, akik a halálát kívánják. Nem meglepő az sem, hogy Hitler esetében a szélsőséges eszmék miatt az ilyen emberek száma sokszorosa is lehet annak, amit egy átlagos politikusnál lehet tapasztalni. Ez már önmagában figyelemreméltó, ennél csak az lehet érdekesebb, hogy milyen módszerekkel próbálkoztak eltenni őt láb alól. Egy cseppet viszont tartottam attól, hogy egy nagy adathalmazt kapok, nevekkel, helyszínekkel és évszámokkal.

Abszolút pozitívan csalódtam. Mivel tényirodalom, nyilvánvalóan nem nélkülözhetők az adatok, amelyek a hitelességet szolgálják, de nem ezeken volt a hangsúly. Kronológiai sorrendben haladva tárulnak elénk a különböző helyzetek, amelyekben Hitler meggyilkolását tervezték. Amennyit csak lehet, megtudunk a körülményekről is: mind a Harmadik Birodalomban uralkodó állapotokról, mind a merénylő előéletéről is elegendő információt kapunk ahhoz, hogy megértsük, mi miért úgy történt, ahogy.

Mindezt rendkívül olvasmányos formában prezentálják. A nyelvezet történelemben kevéssé jártasak számára is érthető, illetve a további megértést segítik a lábjegyzetek, és külön örültem a képeknek is. Ezek még többet segítettek abban, hogy magam előtt lássak mindent, amiről olvasok. Mintha csak ott lettem volna.

Elképesztő, és bizonyos esetekben valóban komikus, hogy min múlott egy-egy merénylet sikeressége – az időjáráson vagy éppen a természet hívó szaván. Egy biztos: egy bizonyos őrangyalnak igencsak sok dolga volt, csodálom, hogy nem fáradt el.

Kifejezetten jól esett most a sok kitalált borzalom után valódiról olvasni és sok új információval gazdagodtam, ami mindig hasznos. Szívesen olvasnék hasonlót más diktátorokról is.