Adrian Gilbert: Waffen-SS

2021. májusában vezettem be azt a szokást, hogy a tömegközlekedésen rendszerint valami, a Harmadik Birodalomhoz így vagy úgy kapcsolódó könyvet olvasok. Furcsa belegondolni, hogy a hétköznapjaim jelentős hányadában foglalkozom a témával, még ha csak néhány oldal erejéig is – azért nem minden nap, mert egyrészt néha itthonról is dolgozom, másrészt nincs mindig lehetőségem a buszon olvasni. Időnként pedig az s előfordul, hogy csak bámulok ki az ablakon és hallgatom az éppen aktuális kedvenc számomat. Többek között ezért is tartott 4,5 hónapig ezt elolvasni.

Kiadó: Gold Book
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 438
Fordító: Békési József
Az olvasás ideje: 2021. november 17. – 2022. március 31.

Időnként büszke vagyok arra, ha befejezek egy könyvet. Ez általában akkor szokott előfordulni, ha nagyon hosszú, vagy ha a téma nehéz. Ha mindkettő fennáll, akkor extra büszkeség szokott eltölteni. Adrien Gilbert könyvénél az extra büszkeség mellett nagy arányban volt a hitetlenség is. Még most sem igen hiszem el, hogy vége van.

Nem azért, mert rossz lett volna. Egyáltalán nem az. Számomra viszont iszonyatosan tömény volt. Nagyon aprólékosan mutatja be a Waffen-SS születését, az egyes hadosztályok megalakulását, vezetőiket, azok esetenkénti leváltását, és természetesen a haditechnika sem maradhat ki. Rengeteg az adat; nevek, számok, helyszínek, különböző szakszavak ömlenek az olvasóra. A megértést segítik a függelékek és a térképek, amelyek által némileg könnyebb elképzelni a frontvonalak alakulását. A frontokon zajló események szemléltetésére a kötet közepén összegyűjtött képek hivatottak. Véleményem szerint szerencsésebb lett volna ezeket a megfelelő szövegrészek után az egyes fejezetekben elhelyezni, hogy egy kicsit megtörjék az információáradatot, illetve könnyebben köthetők az eseményekhez, ha közvetlenül a leírások után kapnak helyet.

Rendkívül sok új információval gazdagodtam olvasás közben; hogy ebből a hosszútávú emóriába mennyi került be, az idővel kiderül – most úgy érzem, hogy a csak a bicikliző SS-tisztek maradtak meg belőle, ez is leginkább azért, mert annyira abszurd kép keletkezett róluk a fejemben.
A magyar vonatkozások bemutatásának külön örültem, eddig ilyen részletességgel nem találkoztam vele.

Nagyon tetszett az is, hogy Gilbert igyekezett pártatlan maradni és tényszerűen írni, egyáltalán nem éreztem azt, hogy bármelyik oldal mellett állást foglalna a harcok leírása során sem. A sok információ miatt viszont elég száraz a könyv, egyáltalán nem könnyű olvasmány. Az a fajta ismeretterjesztő, amit néhány oldal után le kell tenni, hogy az ember felfogja, mit is olvasott.

Nem tartom valószínűnek, hogy még egyszer az elejétől a végéig el fogom olvasni, sokkal inkább fellapozom majd a megfelelő fejezetet, ha valami nem jut eszembe a háború egyes szakaszaival kapcsolatban – úgy gondolom, erre a célra kiváló lesz nekem, mint laikus érdeklődőnek.

Amikor becsuktam a könyvet, megjegyeztem magamban, hogy ideje egy kicsit elengedni ezt a témát. Ma reggel viszont az új útitársam kiválasztásánál harmatgyengének bizonyult ez az elhatározás.