Rég olvastam már recenziós példányt; én inkább az vagyok, aki megvárja, míg megkeresik, nem írogat szerzőknek vagy kiadóknak. Talán épp ezért van kevesebb belőlük, de tulajdonképpen nem bánom.
E könyv esetében a szerző keresett és kért meg, hogy olvassam el és értékeljem
az írását. Azzal a feltétellel vállaltam el, hogy bármit is gondolok, megírom,
mert azt vallom, hogy többet segítek egy feltörekvő szerzőnek azzal, ha az
esetleges negatívumokat is megírom, mint egy ötcsillagos értékeléssel, ami nem
valós. Amint ebben megállapodtunk, meg is kaptam a könyvet és el is kezdtem
olvasni. Most aztán bajban vagyok, mert sikerült belesétálnom a saját
csapdámba.
Kiadó: EZ-KÖNYV
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 366
Az olvasás ideje: 2022. január 20. – 2022. január 23.
Több szempontból is hadilábon állok ezzel az értékeléssel. Egyrészt, a pozitív visszajelzések után nem túl kellemes elsőként ellenkezőt írni. Egyúttal nehéz is úgy megfogalmazni egy ilyen véleményt, hogy az ne sértő, hanem sokkal inkább építő legyen. Mindenesetre megpróbálkozom vele.
Az alapötlet szuper. Kevesen mernek ehhez a témához ilyen nyíltsággal hozzányúlni. Alapvetően szeretem, ha a téma megosztó, esetenként megbotránkoztatja az embereket, és ez most sem volt másképp. Betekintést kapunk egy drogfüggő mindennapjaiba, gondolataiba, ezáltal látjuk a miérteket is. A könyv segít minket abban, hogy rögtön a lezüllött, szemét drogost lássuk, hanem álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzunk el azon, hogy mi vihette azt az embert arra, hogy szerekhez nyúljon. Messzemenően elvetem azt, hogy az életünkben felmerült problémákra ezen a módon keressünk megoldást, esetleg a megoldás elől ide meneküljünk, de abban hiszek, hogy akik ezt teszik, azok mindegyike mögött van egy megrázó történet.
Olivér is azért lehet szerethető
karakter, mert ezek a miértek hamar tisztázódnak. Én leginkább sajnálatot
éreztem az irányában, a vége felé viszont már azt sem. Nolen vagy Laura ebből a
szempontból közelebb kerültek hozzám, főként az utóbbit tudtam jobban
megérteni. Laura szála számomra kicsit későn jött be, amolyan „Hogy jön ez most
ide?” érzésem volt. Az Olivér szálával való összefonódást erőltetettnek és
elsietettnek éreztem, nem volt valódi.
A végének sem tudtam igazán
örülni, ugyan váratlan és elég meglepő, de szerintem agyoncsapja az addig
leírtakat. Ettől eltekintve az valóban nem rossz ötlet, hogy nyitva marad, mi
is történt pontosan.
A végére hagytam az igazi negatívumokat,
amelyek miatt sajnos mégsem tudom azt mondani, hogy jó élmény volt. Az egyik az
írói stílus. Addig jó, hogy könnyed, mai nyelvezetet használ. A trágársággal
sem volt bajom, ebben a témában bőven elfér, sőt, talán hiányoznak is, ha nem
lenne egy-egy b+ vagy 3,14csa. Nem is szépirodalmi igényt vártam, de nekem az a
szókincs, amelyben a leggyakrabban használt melléknév a gyönyörű és a szép,
kevés. Jó ideig gondolkoztam rajta, hogy van azért ilyen egyszerű-e a
nyelvezet, mert egy drogos srác fejével gondolkodunk, vagy más esetben is ilyen
lenne. Szeretnék hinni az előzőben.
Még ezt el is tudnám engedni. Azt
viszont nem, hogy sajnálatos módon a szöveggondozás, mint olyan, csak névlegesen
történt meg. Nem, nem központozásról vagy egy-egy elgépelésről van szó, még az
ember azt is lenyeli. Nem tudok viszont felülemelkedni néhány rendkívül durva
helyesírási (egzotikus x-szel, Egyesül Királyság kisbetűvel) és nyelvtani hibán
(nem-e). Nem voltam kibékülve azzal sem, hogy a stilisztikai bakikat (felkeltette
a fantáziámat) és a tárgyi tévedéseket (a rómaiak kiváló mérnökei) sem
javította ki szemlátomást senki.
Tisztában vagyok vele, hogy ezekre esetenként túlérzékeny vagyok, de nekem az
olvasás élményét az ilyen hibák nagyban befolyásolják a rossz irányba.
Sajnálom, mert az alapötletből
kiindulva jó lehetett volna, és rengeteg jó gondolatot, életigazságot is
megfogalmaz a szerző a két cselekményrész közti elmélkedésekben. Nekem ez most
egy erős közepes, de lehet jobb. Rengeteg olvasással, még több gyakorlással, és
sok-sok utánajárással.
A lehetőséget ezúton még egyszer
köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése