A goth nem nagyszerű?

Mindig is szerettem az átalakító showkat, az előtte-utána képpárokat; valahogy érdekel az, hogy kiből mit lehet kihozni, ha hozzáértő kezekbe kerül. Egy időben én is vágytam ilyen átalakításra, ma már azonban jóval kritikusabban szemlélem a műsorokat is. A kezdeti csodálat mára értetlenkedésbe csapott át. Sok esetben nem értem, hogy az adott embernél miért azokat a színeket választották, vagy miért olyan fazonú a ruha, amilyen, hiszen nem is áll jól neki. Nemrég pedig egy olyan műsorral találkoztam, amelyben az átalakítást fordítva csináltam volna meg, mert a végeredmény a jobb volt, mint lett kategóriába sorolható.

A szubkultúra tagjai valószínűleg belefutottak a Transformed pár héttel ezelőtti részébe, a Goth to Gorgeous címűbe, melyben egy viktoriánus goth stílusú lányt alakítanak át hétköznapivá.  Aki nem látta, itt megnézheti: https://www.facebook.com/transformedtheshow/videos/200862873817561/

A műsorban szereplő Nicole az elején elmondja, hogy hosszú idő után először találkozik a hittestvérével/kereszttestvérével (nem tudom, magyarul melyik szót használják godbrother értelemben) és annak barátjával, és szeretné meglepni őket. Évek óta a viktoriánus goth a stílusa, ezért most valami mást szeretne. Teljesen mást. A videót végignézve láthatjuk, hogy ez teljesül is, megvan a nagy meglepődés, az "úristendejólnézelki".

Nincs is ezzel semmi baj. Teljesen érthető, hogy valami apropóból ki akarunk próbálni homlokegyenest a korábbi meggyőződésünkkel ellenkező dolgot, csak hogy lássuk, működik-e, vagy hogy jót nevessünk magunkon a végén. Sőt, csodálom, hogy ennek a lánynak volt ahhoz bátorsága, hogy ezt nyilvánosan megtegye. 

A probléma ott kezdődik, hogy a "gorgeous", a gyönyörű, a nagyszerű nem az, amit végeredményként látunk. Nekem az az lett volna, ha az átalakítás fordítva történik, ha a hétköznapi kinézetű lányból varázsolnak egy goth hercegnőt. Nem pedig az, hogy egy goth hercegnőből csinálnak egy teljesen hétköznapi, semmilyen lányt, amilyenből többezer van csak abban a városban, ahol ő él, és akik között észre sem lehet venni, mert mindannyian annyira egyformák, egyformán semmilyenek. A ruha színe részemről rendben is lett volna, a fazonja viszont borzasztóan előnytelen; nem hogy nem emeli ki az alakját, egyenesen formátlanná teszi. Ehhez ráadásként jön a fehér pulcsi (köntös?,köpeny? mi az egyáltalán?) ami még egy fokkal rosszabbá teszi az egészet. Nem mondom, hogy nem nézhet ki jól, ha például a bolero vagy a blézer világosabb, mint az alatta levő blúz; egy világos kosztümnél akár még be is jöhet. Itt viszont nem jött be. 

A sminket hasonlóan sikerült elrontani. Addig rendben van, hogy szolidabbat szeretnének, mint ami szokott lenni. Az viszont már nincs rendben, hogy egy sminkmester feltesz egy szinte teljesen natúr sminket egy olyan lány arcára, akinek a natúr smink színei még véletlenül sem állnak jól, csak mert az arany szemhéjpúder majd kiemeli a kék szemet. Na de ha az egész arcát öregebbé teszi ezzel, az nem számít? 

Értem, hogy minél nagyobb kontraszt kell, mert arra vevő a nép. Azt is értem, hogy ebben az esetben az adja a legnagyobbat, ha a goth-ból átlagost, az erős sminkből szolidat csinálunk. Na de ezt nem lehet úgy megtenni, hogy az adott ember előtte és utána is jól nézzen ki? 

A legfőbb problémám viszont a rész címével van. Goth to gorgeous, azaz goth-ból gyönyörű, nagyszerű. Kérdem én: a goth nem lehet nagyszerű? A goth nem lehet gyönyörű? Ezzel a címmel ugyanis azt sugallják, hogy nem. Azért, mert fekete? Azért, mert feltűnő? Mert más? Nem lenne elég nőies? Kérdem én: mi nőiesebb egy halom csipkénél? Egy hosszú szoknyánál? Egy fűzőnél? Mi lehet nagyszerűbb annál, ha valaki megtalálja a stílusát (bármi legyen is az), ha jól áll neki, és jól érzi magát benne, eggyé válik vele? 

Mi lehet nagyszerűbb annál, ha valaki azt mondja neked, hogy neki nagyon tetszik, hogy van bátorságod egyedinek lenni? Mi jobb annál, ha azt mondják, hogy így jó ahogy vagy? Hogy sose változz meg...

Kipróbáltam - tapasztalatok az újonnan szerzett sminktermékekkel

A sminkelés kislánykorom óta vonzott. Az a típus voltam, aki előszeretettel kente ki magát a neki vásárolt gyerekfestékekkel, és találta meg a boltban a legpirosabb rúzst, amit aztán a mama készségesen meg is vett, hogy aztán a poharaktól kezdve a törülközőig mindenhol látszódjon, ha használatba került. 12 évesen egy nagy sminkkészletet kaptam karácsonyra, amit hétköznap az iskolában ugyan nem használhattam, hétvégente viszont annál inkább. Később a gimnáziumi években vált mindennapossá számomra a smink viselete - először szemceruza, szempillaspirál, később a különböző színű szemhéjpúderek, végül a rúzsok. Alapozót akkor sem használtam, és azóta is csak ritkán teszem; fotózásra, illetve olyan eseményekre, ahova illik. Akkoriban jóval szolidabban sminkeltem; nem is tudtam igazán, és az akkori kapcsolatom sem tette lehetővé, hogy erősebbet használjak. Az egyetemen aztán megjelent ez is. Azóta sokat tanultam, mertem kísérletezni, és ahogy arról már korábban írtam, egy olyan hónapom is volt, amikor minden nap egy Pinteresten talált sminket készítettem el magamnak.

Ezekben az években főleg az ár szabta meg, hogy milyen termékeket kenek magamra. Megvolt a nagy paletta, ezenkívül olyan, a drogériákban kapható márkák termékeit használtam, amelyeket 1000 forint körül megkaptam. Mondanom sem kell, hogy azóta ezeket igyekszem kerülni, mert az  évek során megtapasztaltam, hogy a minőségük sajnos messze nem a legjobb. Tavaly karácsonyra egy Make up Factory palettát kaptam, illetve 1,5 évvel ezelőtt Avon tanácsadónő lettem, így sokkal jobban megismerhettem egy olyan márkát, aminek neve is van, és ár/érték arányban is több mint megfelelő. (Ez itt a reklám helye.) Ez a 1,5 év viszont arra is ráébresztett, hogy hiába van rengeteg jó termékük, valahogy a hideg bőrtónusú nőknek nem kedveznek annyira szemfesték és rúzs vonalon, illetve az extrémebb színek is hiányoznak. A Make up Factory paletta szemhéjpúderei pedig hiába szupertartósak (értsd: reggel 6-kor felkenem és este 11-kor változatlan állapotban mosom le), kevéssé pigmentáltak; halványak, gyengék a színek, és ahogy az Avonnál is, itt is hiányoznak az extrémebb árnyalatok. Így aztán arra jutottam, hogy ezeket máshol kell keresnem. Mivel már van némi saját keresetem is, így a sminktermékre szánt pénz mennyisége is feljebb kúszott, bár egy lélektani határt meghúztam magamnak, ami főlé nem megyek egyelőre. Felfedeztem a NYX és a Pupa márkákat. Ezekről fogok most többhetes használat után élménybeszámolót írni, ahogy azt már Instagramon megígértem.

A képen látható termékek: NYX Fire paletta (limitált széria)

                                           Pupa Vamp! Wet&Dry collection, 305-ös számú, kék szemhéjpúder

                                           NYX HS56 Enchanted fantázianevű, méregzöld szemhéjpúder

                                           NYX Liquid Suede LSCL18 Foul Mouth/Vulgaire fantázianevű folyékony, matt rúzs

                                           Pupa I'm collection, 416-os számú mélybordó rúzs (bal oldalon)

                                           Pupa I'm collection, 426-os számú szürkéslila rúzs (középen)

                                           Pupa I'm Metallic collection, 008-as számú vörösesbarna, metálfényű rúzs (jobb oldalon)

A képről lemaradt egy, a kép készülte után szerzett négyes Avon True paletta, Urban Skyline fantázianévvel, a klasszikus füstös smink elkészítéséhez szükséges árnyalatokkal.

Egyenként mesélek a termékekről, és képekkel is illusztrálom, hogy melyikkel mit alkottam az elmúlt hetekben. Kellemes böngészést!

Minden nap más szín dominál a sminkemben. Hétfőn az ezüst/szürke, kedden a piros, szerdán a lila, csütörtökön a kék, pénteken a zöld, szombaton a fekete, vasárnap pedig az arany/sárga különböző árnyalatai. Tervezek egy olyan bejegyzést is, amelyben a napok szerinti sminkeket fogom közzétenni, de jelen esetben márkánként haladok. Szemsminkhez szemhéjpúderalapot is használok, így a tartósságot ezzel együtt kell érteni, nélküle jelentősen redukálódhat az idő.

Kezdjük a NYX-szel:

Sötétzöld illetve méregzöld szemhéjpúdert keresve találtam rá a márkára. Az zöld az egyik kedvenc színem; az otthoni készletben négy árnyalat van, de mind világos; most olyat szerettem volna, ami bár sötét, mégis élénk, látható, hogy nem fekete. Végül a fent említett Enchanted árnyalatot választottam. Ez a darab most már több hónapja megvan, rendszeresen használom is. Akár egymagában, akár más zöld árnyalatok mellett is szépen mutat (én ez utóbbi módon viselem). Kevesebb is bőven elegendő belőle, satírozásnál főleg - hihetetlenül jól "fog". Reggeltől estig fent lehet, nem kell hozzányúlni, javítani, gyönyörűen tartja a színét, és nem gyűlik össze a mozgó szemhéj és a szemöldökcsont alatti bőr találkozásánál. Nagyjából 12-14 óra elteltével kezd, de akkor is minimálisan. Szemhéjpúderalap nélkül nem próbáltam.

       

A Fire palettára piros szemfesték keresése közben akadtam rá. Az eladó mutatott egy piros árnyalatot külön, és a palettát is, amelyben kettő szerepel. Mondanom se kell, hogy az utóbbi tetszett jobban.  Black Friday előtt néhány nappal voltam, de limitált széria révén nem mertem megvárni a pénteket, hogy olcsóbban hozhassam el, féltem, hogy nem marad, így hát teljes áron (egy Szent Istvánért) hoztam el.  A boltban is úgy tűnt, hogy hihetetlenül pigmentált szemhéjpúderről van szó, erős, élénk színekkel. Egy különálló szemfestékem már volt tőlük, így tudtam, hogy bízhatok benne. Külön örültem a sárga és az arany árnyalatainak, így vasárnaponként is különbözőféleképpen nézhet ki a szemem. A fent említett tartósság ennél a palettánál is fennáll, viszont a pirosaknál azt tapasztaltam, hogy ha a kelleténél többet viszek fel belőle, hamarabb kezd el összegyűrődni.

                                           

                                          

                                            

                                          

Utolsóként említem a folyékony, mattra száradó rúzst. Jártam már úgy, hogy kinéztem eBay-n egy színt, megrendeltem, és amikor megérkezett, teljesen mást kaptam, mint amit kértem, és jobban tetszett, mint az eredeti. Hasonló történt ezzel a termékkel is. Régóta keresek sötétlila rúzst, így több sikertelen vadászat után adtam egy esélyt a NYX-nek, hátha itt lesz. Többet is mutatott az eladó, amelyek közül a Vulgaire árnyalatot választottam. Ott, abban a megvilágításban lilának tűnt, másnap viszont, amikor a számon megszáradt, határozottan sötétkék volt. Természetes fényben szintén. Mégsem bántam, mert a kék rúzs beszerzése is a terveim között volt. A minősége pedig valami csodálatos. Mattra szárad, így nem kenődik, nem gyűlik össze a repedésekben, a beszéd, az evés és ivás próbáját állja, bár étkezés után én a legbelső részt a biztonság kedvéért meg szoktam igazítani. Ha egész nap fent van, egyszer-kétszer érdemes átkenni, mert az egész napos igénybevétel meglátszódhat rajta.

A Pupa termékeit egy hangyányival régebb óta használom. A drogéria, ahol dolgozom, egy plázában van, így óhatatlan, hogy a többi üzlet mellett is elmenjek. Így találkoztam ezzel is. Először csak azért mentem be, hogy az árakat megnézzem. A NYX-ről hallottam már ismerősöktől, ajánlották is, de a Pupa nevét soha, sehol nem hallottam még. Egy olasz márkáról van szó, a NYX-hez hasonló, de annál némileg magasabb áron kínálják a termékeiket. Drágának találtam, de nagyon kíváncsi voltam arra, hogy milyen minőségű lehet, mert a szemhéjpúdereik első látásra is elbűvöltek a színeikkel. Sok olyan árnyalatot tartanak, amelyeket én nem használnék, de akad közöttük néhány, amit annál inkább. Az első vásárlást egy kuponnap keretében bonyolítottam le, és a fent már említett sötétkék szemfestéket hoztam el. Wet&Dry, azaz száraz és nedves alapra is fel lehet vinni, ez utóbbival még egy picit sötétebb lesz. Az én szemhéjpúderalapom krémes állagú, valahol a kettő között van, tehát tökéletesen megfelel. Nem csalódtam. Intenzív szín, tehát elég belőle kevesebb is, könnyű vele dolgozni, és ami a legfontosabb: tartós, nem pereg, nem gyűrődik, csak egész napos viselés után minimálisan. A többi kék árnyalattal harmonizál, tökéletesen be tudtam építeni a készletbe. Általában a NYX folyékony rúzsát használom hozzá, véleményem szerint tökéletesen kiegészítik egymást.     

               

A rúzsoktól féltem először, a bolti megvilágításban nem igazán tetszettek az árnyalatok, túl világosnak találtam őket, a sötétebbekhez hasonló, vagy teljesen ugyanolyan pedig már volt otthon, egy másik márkától. Egy mélybordót viszont találtam, ami régóta a szívem vágya volt, és úgy tűnt, hogy működőképes lehet. Ezt is egy akció keretében vettem meg, ami törzsvásárlóknak szólt, így aztán azzá váltam. Ahogy a szemfestékben, a rúzsban sem csalódtam. Már az otthoni fényekkel is szebb volt, mint a boltban, természetes fényben nézve pedig azt gondoltam: "Ez az! Ezt kerestem!" Azóta is a kedvencem. A NYX folyékony rúzsánál kevésbé tartós, étkezés után mindenképpen újra kell kenni. Az alapszínét megtartja, de frissen sokkal élénkebb és teltebb. A repedésekben 5-6 óra elteltével kezd összegyűlni, de ezt én csak közelről nézve vettem észre, étkezés után, amikor már egyébként is kopott valamennyit. Egész nap viselve 3-4-szer érdemes áthúzni.

                                                         

A törzsvásárlói kártya előnye, hogy különböző akciók esetén jóval olcsóbbal lehet a kinézett terméket megvenni, mint ha nem rendelkezünk ilyennel. Személyre szóló akció is van, ilyen az is, ami a születésnapunk hetére érvényes (pontosabban a születésnap előtti és utáni 3 napban); ilyenkor két termékre jár 50% kedvezmény. Csábító ajánlat volt, be is néztem hát az üzletbe, hátha találok végre egy kedvemre való lila rúzst, illetve az akkor megjelenő I'm Metallic kollekcióra is kíváncsi voltam, amiről a hírlevélben értesültem, és használható színeket ígért. Sötétlila rúzst ugyan nem találtam most sem, és a Metallic árnyalatok sem tetszettek annyira, mégis, ha már van kedvezményem, el akartam használni, és azt is tudtam, hogy a minőséget tekintve rosszul nem járhatok. Így adtam egy esélyt egy szürkéslila rúzsnak, ami a kézfejemen nagyon halványnak látszott, és a Metallic kollekcióból egy vörösesbarna árnyalatúnak, amihez hasonló ugyan volt már otthon, de rosszabb minőségű, ezért annak a pótlására megfelelőnek ígérkezett. Reménykedtem benne, hogy az otthoni fény majd változtat némiképp a véleményemen, ahogy azt legutóbb is tette. Bejött. A szürkéslilánál nem hittem el, amit látok, annyira másképp nézett ki a számon, az otthoni fényben, mint a boltban a kézfejemen. Mondanom sem kell, hogy sokkal jobban tetszett, és ettől fogva egyáltalán nem bántam, hogy adtam neki egy esélyt. "Na, ez lila. Tökéletes lesz."-gondoltam.

A vörösesbarna ugyanúgy szebb volt otthon, mint a boltban, és valóban a már meglévőhöz hasonló árnyalatúnak mutatkozott, habár egy picivel sötétebb annál. Tartósságban viszont messze felülmúlja.

                                                              

Végezetül kitérek az Avonos palettára. Egy (majdnem) azonos színekben pompázó Miss Sporty paletta pótlásaként vettem meg, részben a márkahűség és a hitelesség miatt (milyen tanácsadó az, aki nem ismeri a termékeket, amiket árul?), illetve a már megszokott minőség miatt. A Miss Sporty paletta gyengének bizonyult, néhány óra alatt összefolyt, összegyűrődött, és messze nem volt olyan szép estére, mint bármelyik másik, amiket eddig bemutattam. Nem voltam vele elégedett, ezért úgy döntöttem, hogy nem veszek ugyanolyat, hanem elsőként az Avonosat próbálom ki. Egyelőre úgy tűnik, állja a sarat. A Miss Sporty palettával ellentétben ez matt, de nem bánom, mivel ennek ellenére is pigmentáltabb, mint az előbb említett. A NYX-hez és a Pupához képest többet kell belőle használni, de ez a tartósságot nem befolyásolja. Estére minimálisan gyűrődik össze. Érdekesség ezekhez a képekhez, hogy itt a sminkem minden részlete Avon termékkel készült, a szemöldökceruzától a szemfestéken át a rúzsig. Ezt a "teljes Avonság" állapotának neveztem el.

 

Bár alapvetően hű vagyok az Avonhoz, tervezem még más márkák kipróbálását is, olyan színek esetében, amit itt nem kapok meg. A NYX-et és a Pupát mindenképpen megtartom, és biztosan fogok is még tőlük vásárolni. Amint szereztem új termékeket, és elegendő időm volt a kipróbálásukra, jelentkezem egy hasonló poszttal. :)

Beépített gothság

Ahogy ígértem, mesélek egy keveset arról, hogy hogyan is építem be a goth stílust a mindennapjaimba. Az évek során a egyre inkább azzá a típusú emberré válok, aki a külsejét tekintve magának szeretne megfelelni, nem pedig egy másik embernek vagy különböző szabályoknak.

Az egyetemi éveim alatt szereztem be több goth stílusú ruhadarabot, és kezdtem őket minél gyakrabban viselni. Az volt a célom, hogy az új társaság már így ismerjen meg és fogadjon el. Működött. A gólyatáborban is szereztem barátokat, és később a félév során is. Nem voltak előítéletesek, nem féltek tőlem. Vagy csak elsőre nem mondták. Az egyik legjobb barátnőm mesélte el, hogy először, amikor meglátott úgy gondolta, hogy nem leszünk jóban, mert az ő rózsaszín álomvilága nem illik össze az én fekete álomvilágommal. Mégis úgy döntött, hogy ad nekem egy esélyt. Azóta többször is elmondta, hogy jól döntött.

Hallgatótársaimnál kicsit nehezebben ment a családdal való elfogadtatás. Igyekeztem lassan, cseppenként adagolni a dolgot. Egyre többször jelentem meg otthon is az új ruháimban, és próbáltam minél kevésbé magamra venni, ha valami nem tetszett nekik. Először még az otthoni címre rendeltem a ruhákat és kiegészítőket, de később úgy döntöttem, hogy a budapestire fogom. Így én bonthatom ki először, és nem is kell heteket várni, hogy felpróbálhassam. Ebből az lett, hogy egy ruhadarabot több hete vagy hónapja hordtam már, mire ők látták. Végül aztán elfogadták, vagy beletörődtek. Mindegy is, melyik.

A gyakorlati helyeimre és a munkahelyemre is amennyire tudom, beviszem. Egy drogériában dolgozom, ahol a kötelező munkaruha fehér póló, fekete nadrág és zárt cipő. Legalábbis ezt mondták, amikor jelentkeztem. Először tartottam magam ehhez, majd megtudtam, hogy a nadrág helyett szoknyát is viselhetek. Ez nagy könnyebbséget jelentett, tekintve, hogy nem hordok nadrágot. Télen sem. A zárt cipővel nem volt gond, télen csizmát hordok, nyáron viszont másra volt szükség. Úgy gondoltam, egy fekete balerinacipővel talán kiegyeznek. Így is volt. A munkahelyi öltözékem tehát: fehér felső, az éppen aktuális szoknya, mindenképp stílusba vágó, és balerina. Ha kesztyű is van rajtam aznap, azt le szoktam venni, de minden más kiegészítő marad. A smink szintén. Egyedül a fekete rúzst hanyagolom, bár egyszer már azt is megpróbáltam, és semmi probléma nem volt vele. Sőt, többen mondták hogy nagyon tetszik nekik a stílusom, és az is, hogy merek így öltözni. Annak a számlájára írom, hogy elégedettek velem és a teljesítményemmel, így nem kötnek bele abba, hogy hogy nézek ki. Másoknak is azt szoktam javasolni, hogy próbálják meg megtalálni az egyensúlyt a hétköznapi és a munkahelyi kinézetük között. Azokon a napokon, amikor dolgozom, már reggel egy kicsit moderálom a külsőmet; a legdurvább, legsokkolóbb szereléseket meghagyom az olyan napokra, amikor nem kell menni. Eddig bevált. A későbbiekben is tartani fogom magam ehhez az elvhez. Szerintem, ha az ember először "bedolgozza" magát valahova, megismerik, megtudják, hogy hogy teljesít, nagyobb elfogadásra számíthat minden tekintetben. Persze lehet, hogy nekem csak szerencsén volt eddig, jó helyeken voltam, jó főnökeim voltak, stb. Máshol lehet, hogy nem működik az elméletem, de ez majd elválik. Egy próbát mindenképp megér.

Jövőre végzek. Gyógyszerész leszek, és fehér köpenyre fognak ítélni. Ezt jóval szigorúbban veszik majd, mint a drogériában, ahol még diákként dolgozom. A köpeny alatt viszont mindegy, mi van. Ha akarom, csipkeblúz. Ha akarom, fehér fűző.  A smink változatlan, a kiegészítők maradnak. Kivéve a kesztyű és  a fekete rúzs. És ha mindez a majdani főnökömnek is megfelel, akkor talán egyszer oda is eljutok, hogy fehér, ujjas fűzőben szolgálhatom ki a betegeket. Szólok, ha így lesz. ;)

Egy küldetés vége

Aki ismer, az tudja, hogy imádok sminkelni. Rengeteg szemhéjpúderem, szemceruzám és rúzsom van, többféle márka, többféle árnyalat. A reggeli rutinom része, hogy nagyjából 15-20 perc (ha időm engedi, inkább kétszer ennyi) alatt összehozzak valami tetszetős sminket, ugyanis nagyon-nagyon ritka eset, hogy enélkül menjek bárhova, ahhoz vagy olyan szintű időhiány kell, hogy egy tus+szempillaspirált ne lehessen feltenni, vagy apokalipszis. 

Igyekszem magam fejleszteni ezen a téren. A két legfontosabb dolog: 

1) minél jobb technikával, minél precízebben dolgozni, és 

2) ezt minél gyorsabban művelni.

Nemrég felfedeztem a Pinterestet (közösségi oldalak terén mindig is egy kicsit le voltam maradva), amit arra kezdtem el használni, hogy ötleteket merítsek az aznapi sminkhez. Ebből aztán hamarosan megszületett az ötlet, hogy mi lenne, ha lemásolnám ezeket, és valamilyen formában megosztanám a nagyérdeművel, hogy hogy sikerült. Erre a célra létrehoztam egy Instagram fiókot (link az oldalsávban, reklám vége.). Ha majd egyszer millió követőm lesz, és megkérdezik, hogy mi volt az alapötlet, majd azt fogom mondani, hogy az volt a célom, hogy ezzel bátorítsam a nőket arra, hogy ne arra hivatkozva ne sminkeljenek, hogy ők nem tudnak. Én se tudok. Sőt, ma már az aktuális "trendek" szerint sminkbakinak számító dolgokat  is elkövetek, mert nekem akkor is jobban tetszik a füstös szem vörös rúzzsal.  

Az Instagramra posztolgatás közben aztán eszembe jutott, hogy ezt igazából egy 30 napos kihívás formájában is csinálhatnám, ezért a meglevő bejegyzéseket gyorsan átírtam, majd a napok számának megjelölésével folytattam a posztolgatást. Minden nap egy kép az aktuálisan kinézett sminkről, egy közeli, egy félkész, és egy teljesen kész. Természetesen ez a felállás sem azonnal jutott eszembe; mentségemre szóljon, hogy nem így készültem.

Ma van a harmincadik nap, feltettem az utolsó képet. Bevallom, az utóbbi napokban már egy kicsit untam. Nagyon sokat segített ez az egy hónap abban, hogy a következőkben több ötletem legyen, és természetesen technikailag is többet fejlődtem azáltal, hogy a saját eszközeimmel kellett valamit megalkotnom, amihez sokszor nem volt segédlet, vagy éppen azokkal az árnyalatokkal, amik a képen voltak, nem rendelkeztem. 

Bár nem arattam elsöprő sikert a műveimmel, egy sorrend azért kialakult köztük. Vagyis kettő. Az Instagram népe is felállított egy Top 3-at, és én is. A képek a helyezésekre kattintva érhetők el.

Az Instagramon ez a három nyerte el leginkább az emberek tetszését:

Harmadik helyezett

Második helyezett

Első helyezett

Részemről meglepő az eredmény, az első helyezett például szerintem egyáltalán nem lett jó, nem is hasonlít az eredetire.

Ez pedig az én személyen Top3-am:

Harmadik helyezett

Második helyezett

Első helyezett

Ti mit gondoltok?