Olvasmányélmény: Hyeonseo Lee - A lány hét névvel - Szökésem Észak-Koreából

Ezt a könyvet egy akció keretein belül vettem meg, másik három társával együtt. Cím és fülszöveg alapján érdekesnek tűnt, ahogy szinte minden, ami egy számomra kevéssé ismert világot hitelesen képes bemutatni. A bejegyzés nyomokban spoilert tartalmaz.

A fülszöveg:

"„Megrázóan ​szép történet egy lányról, akitől még a nevét is elvették, élete mégis azt példázza, mi tesz valakit emberré.”

Hyeonseo Lee Észak-Koreában, a világ egyik legkegyetlenebb diktatúrájában töltötte gyermekkorát. Egyike annak a több millió embernek, akit túszul ejtett a titkolózó, brutális kommunista rezsim. Amikor az 1990-es években lesújtott Észak-Koreára az éhínség, ráébredt, hogy egész életében agymosáson ment keresztül.

Tizenhét évesen elhagyta a hazáját. Hazatérésre menekültként nem is gondolhatott, mert családjával együtt börtön és kínzás várt volna rá. Mivel életben akart maradni, Kínában telepedett le. Tizenkét év elteltével visszatért az észak-koreai határhoz, hogy egy merész küldetés során átsegítse családját Dél-Koreába.

Ez a vakmerő és különleges történet bepillantást enged a világ legzártabb diktatúrájának mindennapjaiba, első kézből ad számot a történelem egyik legbrutálisabb éhínségéről, miközben megismerhetünk egy kivételes nőt, aki nem félt küzdelmesen kivívott szabadságát kockára tenni a családjáért."

Észak-Koreáról sok szörnyűséget lehet hallani. Mi, akik csak tanultunk a személyi kultuszról, el sem tudjuk képzelni, mi lehet ez valójában. Azoknak, akik a szocializmus idején éltek már, van némi fogalmuk arról a világról, amelyet ez a könyv tár elénk, bár az elmondások alapján a leírtak messze túltesznek azokon az állapotokon, amelyeket itthon lehetett anno tapasztalni. Állást nem foglalnék amellett, hogy melyik a jobb-rosszabb, hiszen sem a szocializmus idején nem éltem, sem Észak-Koreában, csak arra tudok hagyatkozni, amit mások elmondtak. Amit erről az ázsiai országról tudni lehet: totális diktatúra, szocialista/kommunista vezetés (az utóbbit jobbnak érzem, de ezt döntsék el azok, akik nálam jobban értenek ehhez), teljes szeparáció a világtól; az ott élő emberek pedig azt hiszik, hogy az a normális, amiben élnek, hisz annyira elzárták őket a külvilágtól (internet sincs), hogy nem is tudják, hogy máshogy is lehetne.

Ezzel a tudással és nagy érdeklődéssel vágtam neki a könyvnek. Számítottam rá, hogy meg fog lepni, de azt nem gondoltam, hogy ennyire. A szerző 17 éves koráig élt Észak-Koreában, gyerekkoráról részletes leírást kapunk, melyben levezeti, hogyan ébredt rá arra, hogy nem biztos, hogy teljesen normális az, amit a rezsim mutat. A személyi kultuszról alkotott képem a könyv elolvasásával szinte teljesen megdőlt; sosem hallottam például olyanról, hogy Sztálin portréját ki kellett volna függeszteni egy olyan falra, amelyet semmi más nem díszít, és még a portré nem megfelelő tisztán tartásáért is megrovás jár.

A szökés és az utazás kalandos, emiatt a kötet letehetetlen; szinte nincs olyan pillanat, ahol nyugalom vagy unalom lenne, mindig történik valami, mire az élet az új helyen megszokottá válna. A szerzővel együtt izgulhatunk azon, hogy mikor kapják el, mikor derül fény arra, hogy illegálisan tartózkodik Kínában, és mikor toloncolják ki. Nagyon tisztelem őt a bátorságáért, és a kitartásáért. Rémes lehetett tíz éven keresztül félelemben élni, sokszor pedig tényleg csak a vakszerencse mentette meg.

Az eseményeket tényszerűen írja le, nem veszünk el a részletekben, és nincsenek felesleges bekezdések sem. Az emlékek néha nem sorban következnek, de nem zavaró, mert a fejezet végére mindig összekapcsolódnak az előzőekkel. Nem lehet könnyű emlékezni sem ezekre az időkre.

A kötet kiválóan példázza azt, hogy a legrosszabb helyzetből is lehet kiút. Rögös, de bátorsággal, találékonysággal és kitartással elérhetjük a kitűzött célt.

Ajánlom azoknak, akik

·         Érdeklődnek Észak-Korea, és az ottani élet iránt

·         Kedvelik az igaz történeteket

Nem ajánlom azoknak, akik…

…tulajdonképpen nincs is, akinek ne ajánlanám. Olvassátok el, tényleg megéri!

A moly.hu-n 5/5-re értékeltem, ami itt 10/10-nek felel meg.

A következő értékelést Stephen King új regényéről, A kívülállóról fogom írni. Ennek az olvasása még folyamatban van, ami azt is jelenti, hogy végre nem vagyok adós semmilyen könyvkritikával. J