Olvasmányélmény: Stephen King - Ezüst pisztolygolyók

A Végítélet után (melynek értékelése  itt olvasható) valami rövidebbre vágytam; amikor egy könyv több mint 1200 oldalas, következőnek akarva-akaratlanul olyat választok, ami 300 körüli, esetlegesen az alatti oldalszámmal rendelkezik, és az elolvasása két hónap helyett inkább két napig tart (munkanapokkal számolva). Az Ezüst pisztolygolyók ezt  még túl is teljesíti: alig több, mint 120 oldal, amiből jó néhány üres vagy illusztrált, és nemhogy két nap sem kell az elolvasására, de két órába is belefér.

A fülszöveg:

„A hold minden lelkes, avatott vagy amatőr bámulójának feltűnhetett, hogy jó néhány pontatlanságot engedtem meg magamnak a történeti elképzelt ideje, az 1984-es év holdciklusait illetően. Ezúton üzenem azon kedves olvasóimnak, akik talán azt gondolják, hogy jobb nem jutott eszembe, hogy de igen… csak túlságosan nagy volt a kísértés, és nem tudtam neki ellenállni.”

Az idézet a szerző saját előszavából származik, melyben a könyv keletkezéséről mesél: arról, hogy egy illusztrált naptárnak indult, amelyhez szöveget kellett írnia, de mégsem sikerült olyan kevés szöveget összehozni, amely ehhez megfelel, ezért egy kis könyvecskeként adták ki. Mivel a kiindulási pont a naptár volt, King a ciklikusságot szerette volna középpontba helyezni, és úgy vélte, hogy ehhez a farkasember (a magyar fordítás szerint emberfarkas) mítosza a legideálisabb. A továbbiakban én farkasembert fogok írni. Az emberfarkas számomra erőltetettnek tűnik, nem magyaros; gyakorlatilag a werewolf-ot szó szerint ültették át magyarra (a szó az óangol werwulf-ból származik, melynek wer tagja embert, a wulf pedig farkast jelent, tehát valóban man-wolf-ot mondanak. A magyar fordítás így helyes, de nem szép).

A történet fejezeteit a hónapok adják. Minden hónaphoz tartozik egy rövid történet, melyben a farkasember valakit megtámad. A történet persze az évvel együtt halad előre, s mivel a szereplők ugyanabban a városban laknak, a szálak összeérnek, s arra is fény derül, ki az, aki teliholdkor átváltozik. Nem lövöm le (ha-ha), olvassátok el!

Ahogy a fentebb idézettekben a szerző is elismeri, sok pontatlanságot engedett meg magának a holdciklusokkal kapcsolatosan; a dátumok nem minden esetben stimmelnek, hiszen, mint tudjuk, a hold ciklusa 28 napos. A könyvben nem minden esetben telik el ennyi idő két telihold között. Számomra a rövidség is negatívum. Ha nem az lett volna a feladat, hogy röviden írjon, szerintem nagyon szépen körbe lehetett volna járni ezt a témát, jobban összefűzni, bonyolítani. Nem rossz így sem, de volt egy kis hiányérzetem.

A már említett pontatlanságtól eltekintve a többi részt hitelesnek találtam, annak pedig külön örültem, hogy kerekesszékes főszereplőt választott, ezzel bizonyítva, hogy ő is ember, mint mások, sőt hős is lehet. A farkasember személyét illetően a Powerwolf nevű metalzenekar jut eszembe (nem goth zene, de néha jól esik), akik őket is és a zenekart is ismerik, tudni fogják, miért. J

Ajánlom azoknak, akik

·         Szeretik a rövid történeteket

·         Nincs idejük olvasni

·         Vagy egy metrómegállónyi idejük van olvasni – egy fejezet, egy megálló

·         King-életmű olvasók

·         Oldalszámgyűjtőknek a molyon

·         Kezdő King-olvasóknak

Nem ajánlom azoknak, akik

·         Nem szeretik, ha tudományos pontatlanságok vannak a műben

·         Nem szeretik a farkasember-sztorikat

·         Akiket idegesít az illusztráció

A moly.hu-n 4/5-re értékeltem, ennek megfelelően itt 8/10-et adok.

A következő olvasmányélmény Hyeonseo Lee – A lány hét névvel című könyve lesz.