A könyvet a Véletlen olvasás kihívásgazdája választotta nekem; a jelentkezéskor meg kellett adnunk egy szót, amelyről ő egy könyvre asszociált – ezt a könyvet kell elolvasni a teljesítéshez. Az én szavam a mese volt.
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2001
Oldalszám: 142
Fordító: Bátori Tamás
Az olvasás ideje: 2020. november 2. – 2020. november 3.
A fülszöveg:
„Nos, bátor vagy-e kicsi lány? – kérdi Henrik bácsi 10 éves unokahúgát. 1943-at írunk. Annemarie Johansen élete sajátos elegye a hétköznapi otthoni és iskolai életnek, az élelmiszerhiánynak és a náci katonák állandó jelenlétének. A bátorságról a kislány úgy gondolja, az a mesebeli páncélos lovagok erénye,
az ő életében nem sok szerepe lehet.
Amikor a német megszállók elkezdik a dániai zsidók összegyűjtését, Johansenék
befogadják Annemarie legjobb barátnőjét, Ellen Rosent, s ettől kezdve a
külvilág felé ő is a család tagja lesz. Ellennek és Annemarienak nagy
lélekjelenlétre van szüksége, amikor a késő éjszaka a házba érkező náci tiszt
az iránt érdeklődik, miért nem szőke Ellen is, mit a testvérei.
A könyv olvasói - a főhős kislány nézőpontjából - megismerik a dániai
ellenállást, azt a bravúrt, ahogyan csaknem a teljes zsidó lakosságot - mintegy
7000 embert- csónakokon, kis hajókon átmenekítik Svédországba.
Lois Lowry története arra emlékeztet, hogy a háború és a terror idején is
létezhet büszkeség és emberi tartás.”
A borító:
Jobb
oldalt az előtérben egy aranyláncot látunk, medálja Dávid-csillag. A háttérben
naplemente. A lánc előrevetíti a témát: zsidóság, holokauszt. Mivel
gyerekkönyvről van szó, várható a finomabb tálalás.
Így tetszett:
A
célközönség ugyan egyértelműen nem én vagyok, mégis élveztem. Egy kedves kis
történetet kaptam a barátságról és a bátorságról. Felnőtt fejjel olvasva
azonban látom a mélyebb tartalmat is; bújtatva ugyan, de érezhető a helyzet
komolysága, súlyossága. A szegénység, az idegen katonák jelenléte, a háború
miatti feszültség, az emberekre nehezedő nyomás.
A cselekmény egyszerű, lineáris, gyerekek számára is követhető, és természetesen
egyfajta boldog véget ér, ami engem is jóleső érzéssel töltött el. Szurkoltam
Ellen családjának, hogy sikerüljön átvészelniük a helyzetet és elmenekülni. Ez
egyfajta lendületet is kölcsönöz a cselekménynek; az ember kíváncsi, hogy van
tovább, ezért gyorsan halad vele. Persze ezt segíti a kis oldalszám és a
viszonylag nagy betűméret is.
Rövidsége és egyszerűsége miatt nem fókuszáltam az idézetgyűjtésre, és
nagyon mély gondolatokat sem fedeztem fel – nem is vártam.
Szeretettel ajánlom gyereknek és felnőttnek ezt a szívmelengető történetet,
akár esti olvasmánynak is.
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése