Nem figyeltem volna fel erre a könyvre, ha az új kiadás miatt nem kerül sokaknál előtérbe. Egy ideig figyeltem molytársaim véleményét, majd amikor már a sokadik embernél láttam, hogy kiakasztotta, félre kellett tennie, vagy egyszerűen csak annyit írt róla az értékelésben, hogy „Rohadj meg, Jack Ketchum!”, az én fantáziámat is elkezdte piszkálni.
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 304
Fordító: Farkas Anikó, Kiss Attila
Az olvasás ideje: 2021. szeptember 6. – 2021. szeptember 9. hajnal
A fülszöveg:
A klasszikus horror új kiadásban!
Külvárosi környék az 1950-es években. Árnyékos, fák
szegélyezte utcák, gondosan ápolt pázsit, kényelmes kis otthonok. Kellemes,
békés környezet ahhoz, hogy itt nőjön fel az ember.
Kivéve a tinédzser Megnek és mozgássérült húgának,
Susannek. Valahol egy zsákutcában, a Chandler család sötét, nedves pincéjében a
két lány saját nagynénjük áldozatává válik, kiszolgáltatva a teljes őrületbe
merülő távoli rokon kegyetlen rigolyáinak és dührohamainak. Olyan őrület ez,
amely megfertőzi a nő három fiát is – végül pedig az egész környéket.
Egyedül a szomszédban élő, tizenkét éves David ütközik
csak meg a történteken, tétován ingadozva a két lány és azok könyörtelen, vad
kínzóinak tettei között. Ennek a fiúnak végül egy határozottan felnőtt döntést
kell meghoznia.
Jack Ketchum
1989-ben megjelent története szemernyit sem öregedett az elmúlt három
évtizedben, a rajongók és a kritikusok a horror egyik klasszikusaként tartják
számon. A könyvből 2007-ben nagy sikerű, díjnyertes film is készült.
A borító:
Sötét
van, egy tornácos ház előtt gyerekek állnak. Aki nem ismeri a könyv alapjául
szolgáló eseményeket, az is kitalálhatja, hogy bármi is történik, abban ők is
részt fognak venni, hacsak nem főszereplői lesznek a rémtörténetnek.
Így tetszett:
Nagyon gyorsan ledaráltam, gyakorlatilag
két este ültem le olvasni és végeztem is (a közbeeső napon viszonylag kevés időm
volt, akkor nem haladtam sokat). Ha hétfő este nem kínoz meg nagyon és győz
kiütéssel az allergiám, valószínűleg egy ültő helyemben végigolvastam volna.
A könyv egy megtörtént esetet dolgoz
fel, megváltoztatva az eredeti helyszínt, a szereplők nevét, és néhol az
eseményeket is – egyeseken finomít, másokat kihagy, de olyan is van, amin
csavar egy kicsit; a valóságban például a szereplők között nem volt rokoni
kapcsolat.
Ketchum könnyed stílussal tárja
elénk ezt a borzalmat; a lapok pörögnek, nemcsak azért, mert gyorsan lehet
olvasni, hanem azért is, mert az ember kíváncsi, hogy van tovább, meddig
képesek ezek az állatnak sem nevezhető lények elmenni a kínzással.
A kezdeti idill nem egy csapásra
alakul át horrorrá, van azért némi átmenet, igaz, nem sok. Nyomon követhető
viszont Ruth megőrülése azáltal, hogy milyen büntetéseket talál ki Megnek,
mennyire válik rögeszméjévé a lány tisztátalansága, illetve milyen mértékben
hanyagol el mindent egy idő után – önmagát, a környezetét, a gyerekeit.
A leírtak sokkal kevésbé viseltek
meg, mint amennyire az előzetesen olvasott vélemények alapján vártam volna –
néhány felszisszenést kiváltott belőlem, de nem kellett letennem, nem voltak
tőle rémálmaim. Sőt, az éjjel kiválóan aludtam. Be kell vallanom azt is, hogy
valami még brutálisabbra számítottam, például több testnedvet vártam volna. Mint ma reggel kiderült, azért, mert három
évvel ezelőtt olvastam a cikket a valós esetről, az emlékezetem mélyén pedig
megvolt, hogy mi történt, és azt akartam viszontlátni a könyvben. Azt
viszont mégsem mondanám, hogy csalódott vagyok.
Tetszik a morális dilemma, amit
David karaktere hoz a történetbe: legbelül tudja, nem helyes, amit tesznek, no
de mi van akkor, ha minderre egy felnőtt adja áldását, sőt kezdeményezi, őket
pedig biztatja erre. A gyermeki kíváncsiság nagy úr, és sokszor a gyerekek
kegyetlenebbek tudnak lenni, mint gondolnánk, főleg, ha megszűnik a szülői
kontroll. Pontosan ezt látjuk ebben a történetben is.
Ugyanúgy örülök annak a fajta
igazságszolgáltatásnak is, amit a könyv végén kapunk; sokkal nagyobb elégtételt
tud érezni az ember, mint a valós eseményeket olvasva. Ketchum jobb büntetést
talált ki Ruth-nak, mint az amerikai igazságszolgáltatás tette a való életben.
Nem hinném, hogy utoljára olvastam
ezt a könyvet. Már csak arra is kíváncsi vagyok, hogy egy teljesen más
lelkiállapotban is ugyanilyen nyugalommal tudom-e ledarálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése