Sosem vettem még részt közös olvasáson. Ennek az a lényege, hogy egy vagy
több molytárssal egyszerre, egy előre megbeszélt időpontban kezdjük el ugyanazt
a könyvet, és mindenki halad vele a maga tempójában. Amikor egy kedves
molytársam, akivel nem mellesleg kollégák vagyunk (szintén gyógyszerész),
felvetette, hogy júniusban közösen szeretné olvasni valakivel a Dracult, kaptam a lehetőségen. S bár az
olvasási időt tekintve ő többszörösen nyert, egyáltalán nem bántam meg, hogy
emiatt előre vettem a sorban ezt a könyvet.
Kiadó: Penguin Putnam
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 512
Az olvasás ideje: 2020. június 6. – 2020. június 25.
A fülszöveg (az egyszerűség
kedvéért a magyar kiadásé):
„A Drakula hivatalos előzménye,
amelyet a klasszikus regény szerzőjétől hátramaradt feljegyzések és szövegek
inspiráltak.
1868-at írunk, és a huszonegy éves Bram Stoker egy magányosan álló toronyban
várja, hogy szembenézzen egy leírhatatlan szörnyeteggel. Feszületekkel,
szenteltvízzel és egy puskával felszerelkezve azért imádkozik, hogy túlélje
élete leghosszabb éjszakáját. Kétségbeesetten igyekszik papírra vetni mindazt,
aminek tanúja volt, ezért feljegyzi azokat az eseményeket, amelyek egészen
idáig vezettek…
Bram gyermekkorában sokat betegeskedett, ezért az ideje nagy részét ágyban
töltötte a szülei dublini otthonában, és egy fiatal nő gondoskodott róla, akit
Ellen dadusnak hívtak. Amikor az egyik közeli városban egymással összefüggő,
különös halálesetek történnek, Bramnek és a nővérének, Matildának, szemet
szúrnak Ellen dadus furcsa szokásai. Ezután egymást követik a titokzatos és
hátborzongató események, míg végül Ellen váratlanul eltűnik az életükből.
Évekkel később Matilda Párizsba megy tanulni, ahonnan azzal a hírrel tér haza,
hogy látta Ellent, és a rémálom, amelyről Brammel azt hitték, hogy már régen
véget ért, valójában csak most kezdődik.
A Dracul egy kitalált
történet, amely Bram Stokerről és a testvéreiről szól, akik egy sötét lény
nyomába erednek. A vadászat Írországban kezdődik, a gyermekkori otthonukban,
azután a testvérek bejárják Európát, és végül sor kerül az emlékezetes, végső
találkozásra. A Dracul valóságos
és kitalált szereplőkkel dolgozik, és új megvilágításba helyezi a világirodalom
legfélelmetesebb és legmaradandóbb történetét.”
A borító
Bevallom, első pillantásra nem is ismertem fel, mit ábrázol; később jöttem rá,
hogy egy nőalakot, a könyvben részletesen ismertetett nyaklánccal. A történet
ismerete nélkül nekem semmit nem mondott, olvasás után nyert igazán értelmet.
Így tetszett
Kétféleképpen lehet ezt a könyvet olvasni: ha tudjuk, mely részek igazak
belőle, illetve ha egyáltalán nem ismerjük Bram Stoker életét. Én utánanéztem,
ezért a fő momentumok, amelyekre Dacre és J.D. felhúzták a történetet,
ismerősek voltak. Azt gondolom, hogy a lehető legsikeresebben építették fel ezt
a vámpírsztorit a Dracula szerzőjének életéből.
A cselekmény kezdetben két szálon fut: olvassuk Bram (vagy eseteként
bátyja, Thornley) naplóját a gyermekkori, majd a felnőttkori eseményekről, és
időnként átugrunk a jelenbe is. A két idősík nem egyforma sebességgel mozog; a
naplóban egyes napok eseményeit látjuk, illetve találunk egy nagyobb ugrást is,
miközben a jelenhez közelítünk, míg a jelenben alig néhány perc telik el. Nekem
ugyan az volt az érzésem, hogy a kettő sosem fog összeérni, ez mégis
megtörténik. Későn kapcsoltam össze az eseményeket, és többször is
megdöbbentettek a fordulatok. Lehet, hogy ha nem ennyire elnyújtva, esetleg ha
magyarul olvasom, hamarabb összeraktam volna, de voltak olyan részek is,
amelyeket biztosan nem találtam volna ki.
Nagyon örültem annak, hogy a szerzők maradtak annál a típusú
vámpírtörténetnél, amelyet anno Bram Stoker is írt. Annak pedig különösen, hogy
több magyar utalást is láttam: Vámbéry Ármin karaktere, a magyar nyelven írt
napló (arra viszont, hogy magyarul van, a szereplőknél sokkal hamarabb jöttem
rá), vagy a magyar hiedelemvilág a vámpírok tekintetében, tudniillik, hogy a
vámpír nem lépheti át a ház küszöbét, ha nem hívják be. Felsejlik az Anne Rice
által is bemutatott módszer is az új vámpírok létrehozására. Ugyanígy nála
láttunk korábbi példát arra is, hogy a vámpírok között is vannak „jók” és
„rosszak”. Ellen nekem Louis-hoz volt hasonló azáltal, hogy elutasította, hogy
embervérrel táplálkozzon. A szerelmi szál, amely a tulajdonképpeni tetőpont,
bár furcsa volt, de nem zavart.
A karakterek kidolgozását kissé egyoldalúnak éreztem, nem igazán láttam
részletes jellemrajzokat. A főbb jellemvonások abból derültek ki, ahogy a
szereplők az egyes helyzetekben viselkedtek. A jellemek ezért inkább
szélsőségesek, mint összetettek, egyértelműen kiderül, kit szánnak a szerzők
pozitív, és kit negatív karakternek. Az egyetlen kivétel Ellen, akiről csak a végén
derül ki, ki is igazából és milyen indítékai vannak. Épp ezért őt választanám
kedvenc szereplőnek. Szimpatikus volt még rajta kívül Matilda és Bram is,
Thornley-t és Vámbéryt viszont kevésbé kedveltem.
Habár a nyelvezettel és az írói stílussal semmi gond nem volt, és angolul
közel olyan tempóval olvasok már, mint magyarul, szerettem és érdekelt is, mégis
nehézkesen haladtam vele. Valószínűleg az időzítéssel volt a baj; az elmúlt
három hétben kevesebb időm is volt az olvasásra, és a hangulatom sem volt a
legjobb. Egy rövidebb regény vagy novelláskötet jobb egy olyan időszakban,
amikor az ember 15-20 oldal után becsukja a könyvet.
Kedvenc idézeteimet angolul és saját fordításban osztanám meg; aki olvasta
a magyar változatot, ellenőrizheti, mennyire járok közel. J
„I don’t know if one death is
better or worse than another, Matilda. Both kill without prejudice.” (Nem
tudom, egyik halál jobb vagy rosszabb-e a másiknál, Matilda. Mindkettő elfogultság
nélkül öl.)
„Sometimes our deepest fears are
the ones we keep closest to our hearts.” (Néha a legmélyebb félelmeink azok,
amelyeket a szívünkhöz a legközelebb őrzünk.)
„Like life, there is much we do not understand about death.” (Épp mint az élettel, a halállal kapcsolatban sem értünk sok mindent.)
„...the only thing we know for certain is that there is much more we do not
know for certain.” (…az egyetlen dolog, amit biztosan tudunk, hogy sokkal több
dolog van, amit nem tudunk biztosan.)
„Mortals cannot be expected to understand us, and you should pay them no
mind.” (Nem várható el a halandóktól, hogy megértsenek minket, és neked sem
kellene velük foglalkoznod.)
Szeretettel ajánlom ezt a könyvet az igazi vámpírsztorik és a
Drakula-kultusz kedvelőinek. Kihagyhatatlan, magával ragadó olvasmány (feltéve,
ha van rá elég időd).
4,5/5🌟
