Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romantika. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: romantika. Összes bejegyzés megjelenítése

2019. november 24., vasárnap

Olvasmányélmény: Charlotte Brontë - Jane Eyre

Charlotte Brontë – Jane Eyre című regényét egy molyos kihívás (Olvassunk gótikus irodalmat) teljesítéséhez  és a szintén molyos A Nagy Könyv kitüntetés megszerzéséhez olvastam el – ez utóbbi a világirodalom 100 meghatározó művét foglalja magában; röviden: a 100 könyv, amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz.

A nyögvenyelős Frankenstein után (melynek értékelése a címre kattintva olvasható) reménykedtem, hogy ez a mű jobban fog érdekelni és tetszeni. Nem kellett csalódnom.

Charlotte Brontë - Jane Eyre

borító
Kiadás éve: 2011
Kiadó: Lazi
Fordító: Ruzitska Mária jogutóda, Görgey Gábor, Zombory Erzsébet

A fülszövege:
„A regény vadromantikus cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek…A bátor és tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó könyörtelen önzést.”

A regény az első néhány oldala kedvező képet festett: nagyon szeretem a korszakot is, amelyben játszódik, és szívese olvasok olyan történeteket, amelyekben valamilyen módon nemesemberek szerepelnek – akár főszereplőként, akár a főszereplővel szoros kapcsolatban állva. Az az első pillantásra látszott, hogy a már alig 10 évesen hányatott sorsú Jane-re előbb-utóbb öröm vár. A kérdés az volt, hogy mikor és hogyan.

Az egyes szám első személyben íródott regény címszereplője életének fontos mérföldköveit jeleníti meg részletesen: a lowoodi intézetbe helyezését, nevelőnőként való elhelyezkedését egy nemesi családnál, a kialakuló viszontagságos szerelmi kapcsolatot, annak tragédiáját, a talpra állást, és végül a beteljesedést. Látható, hogy a történet fordulatokban gazdag. A fordulatok nagy része számomra kiszámítható volt (én például hamarabb rájöttem, hogy kik is Riversék), Mr Rochester titka viszont meglepetés volt – részben számítottam a csavarra, csak a személyt illetően tévedtem.

A címszereplő mintapéldája a határozott, erős nőnek: függetlenségre vágyik, határozott véleménye van, nem hagyja, hogy irányítsák, és nem hajlandó érdekből férjhez menni. Véleményem szerint Jane karaktere a korai feminizmust testesítheti meg. Szimpatikus jellem; egyszerre sajnáltam és csodáltam. A szökése miatt ugyan nehezteltem rá, de a későbbiekben látható volt, hogy szüksége volt erre.

A történetvezetés egyáltalán nem bonyolult, végig egy szálon futnak az események, az események sorban haladnak, kevés a múltra való utalás. Nagyon tetszik az írónő stílusa is. A leírások részletesek, és segítenek abban, hogy mindent megfelelően képzelhessen el az olvasó. Gyönyörűen megfogalmazott mondatokkal adja át a látottak hangulatát is:

Moszkitók zümmögtek a szobában, a tenger morajlása úgy hallatszott, mint a földrengés, fekete felhők gyülekeztek az égen, a hold teljes koronggal, pirosan szállt le a tengerbe, mint egy tüzes ágyúgolyó; utolsó véres sugarait a viharral vajúdó világra árasztotta.” – csodaszép a mondatvégi alliteráció, ennél szebben nem is lehetne a vérholdat megjeleníteni."

A műfajt a romantikához érzem közelebbinek, gótikus elemekből keveset véltem felfedezni.
A történet végét nem érzem igazi happy endnek, inkább a bittersweet (=keserédes) jelzővel illetném. A beteljesüléshez ugyanis hosszú, rögös út és számtalan szenvedés vezetett.

Örülök, hogy a kihívás teljesítéséhez ezt a könyvet választottam; élvezetes volt, néhol megindító, nem is gyors, de nem is lassú tempóval, és egy-két elejtett bölcsességgel.  

Kedvenc idézeteim:
A figyelő fül oldja meg a mesélő nyelvét.”

„A lélek, az szilárd, mint a háborgó tenger mélyén bizton nyugvó szikla.”

Érdekességek:
  • Charlotte Brontë maga is egy lelkész lánya volt, ahogy a címszereplő is. Az istenhit egyébként a regényben is fontos szerepet kapott.
  • A szerző a lowoodi intézetet arról a leányiskoláról mintázta, amelyben maga is nevelkedett.

Értékelés: 10/10

Biztos vagyok abban, hogy mind a szerző további, mind pedig nővérei elérhető műveit is el fogom olvasni a közeljövőben. Előtte azonban még két kihívást kell teljesítenem: Stephen King Mr Mercedes-trilógiáját és Dennis Lehane Viharszigetét még erre az évre terveztem. Szurkoljatok, hogy sikerüljön!