Charlotte Brontë – Jane Eyre című regényét egy molyos kihívás (Olvassunk
gótikus irodalmat) teljesítéséhez és a
szintén molyos A Nagy Könyv kitüntetés megszerzéséhez olvastam el – ez utóbbi a
világirodalom 100 meghatározó művét foglalja magában; röviden: a 100 könyv,
amit el kell olvasnod, mielőtt meghalsz.
A nyögvenyelős Frankenstein után (melynek értékelése a címre kattintva
olvasható) reménykedtem, hogy ez a mű jobban fog érdekelni és tetszeni. Nem
kellett csalódnom.
Charlotte Brontë - Jane Eyre
Kiadás éve: 2011
Kiadó: Lazi
Fordító: Ruzitska Mária jogutóda, Görgey Gábor, Zombory
Erzsébet
A fülszövege:
„A regény vadromantikus
cselekménye, érzelmessége révén nagy sikert aratott. Címszereplője
koldusszegény árvalány, akit egy komisz nagynéni nevel, majd beadja a lowoodi
árvaházba. Jane tanítói oklevelet szerezve egy gazdag birtokos, Rochester
házában lesz nevelőnő. A bonyodalmak viszont főként ezután kezdődnek…A bátor és
tiszta, önmagához és szerelméhez mindig hű Jane vezeti el a XIX. század Angliájának
világába az olvasót, aki az ő tisztán látó szemével figyelheti a kastélyok
színesen kavargó társasági életét és a színes kavargás mögött megbúvó
könyörtelen önzést.”
A regény az első néhány oldala kedvező képet festett: nagyon szeretem a
korszakot is, amelyben játszódik, és szívese olvasok olyan történeteket,
amelyekben valamilyen módon nemesemberek szerepelnek – akár főszereplőként,
akár a főszereplővel szoros kapcsolatban állva. Az az első pillantásra
látszott, hogy a már alig 10 évesen hányatott sorsú Jane-re előbb-utóbb öröm
vár. A kérdés az volt, hogy mikor és hogyan.
Az egyes szám első személyben íródott regény címszereplője életének fontos
mérföldköveit jeleníti meg részletesen: a lowoodi intézetbe helyezését,
nevelőnőként való elhelyezkedését egy nemesi családnál, a kialakuló
viszontagságos szerelmi kapcsolatot, annak tragédiáját, a talpra állást, és
végül a beteljesedést. Látható, hogy a történet fordulatokban gazdag. A
fordulatok nagy része számomra kiszámítható volt (én például hamarabb rájöttem,
hogy kik is Riversék), Mr Rochester titka viszont meglepetés volt – részben
számítottam a csavarra, csak a személyt illetően tévedtem.
A címszereplő mintapéldája a határozott, erős nőnek: függetlenségre vágyik,
határozott véleménye van, nem hagyja, hogy irányítsák, és nem hajlandó érdekből
férjhez menni. Véleményem szerint Jane karaktere a korai feminizmust
testesítheti meg. Szimpatikus jellem; egyszerre sajnáltam és csodáltam. A
szökése miatt ugyan nehezteltem rá, de a későbbiekben látható volt, hogy
szüksége volt erre.
A történetvezetés egyáltalán nem bonyolult, végig egy szálon futnak az
események, az események sorban haladnak, kevés a múltra való utalás. Nagyon
tetszik az írónő stílusa is. A leírások részletesek, és segítenek abban, hogy
mindent megfelelően képzelhessen el az olvasó. Gyönyörűen megfogalmazott
mondatokkal adja át a látottak hangulatát is:
„Moszkitók zümmögtek a szobában, a
tenger morajlása úgy hallatszott, mint a földrengés, fekete felhők gyülekeztek
az égen, a hold teljes koronggal, pirosan szállt le a tengerbe, mint egy tüzes
ágyúgolyó; utolsó véres sugarait a viharral vajúdó világra árasztotta.” – csodaszép
a mondatvégi alliteráció, ennél szebben nem is lehetne a vérholdat
megjeleníteni."
A műfajt a romantikához érzem közelebbinek, gótikus elemekből keveset
véltem felfedezni.
A történet végét nem érzem igazi happy endnek, inkább a bittersweet
(=keserédes) jelzővel illetném. A beteljesüléshez ugyanis hosszú, rögös út és
számtalan szenvedés vezetett.
Örülök, hogy a kihívás teljesítéséhez ezt a könyvet választottam; élvezetes
volt, néhol megindító, nem is gyors, de nem is lassú tempóval, és egy-két
elejtett bölcsességgel.
Kedvenc idézeteim:
„A figyelő fül oldja meg a mesélő
nyelvét.”
„A lélek, az szilárd, mint a
háborgó tenger mélyén bizton nyugvó szikla.”
Érdekességek:
- Charlotte Brontë maga is egy lelkész lánya volt, ahogy a címszereplő is. Az istenhit egyébként a regényben is fontos szerepet kapott.
- A szerző a lowoodi intézetet arról a leányiskoláról mintázta, amelyben maga is nevelkedett.
Értékelés: 10/10
Biztos vagyok abban, hogy mind a szerző további, mind pedig nővérei
elérhető műveit is el fogom olvasni a közeljövőben. Előtte azonban még két kihívást
kell teljesítenem: Stephen King Mr Mercedes-trilógiáját és Dennis Lehane
Viharszigetét még erre az évre terveztem. Szurkoljatok, hogy sikerüljön!
