Amerikából jöttem

Általában nem nagy dolog, ha bővül a könyvgyűjteményem; ezt minden valamire való könyvmoly elmondhatja magáról. Könyvespolcom új lakójáról viszont van mit mondani. Egy dedikált Joe Hill-kötet története következik.

Teljesen véletlenül, egy facebook-hirdetésben akadtam rá a Premiere Collectibles nevet viselő cégre, akik dedikált könyvek árusításával foglalkoznak, és időnként Live Signing eseményeket rendeznek. Ez annyit tesz, hogy az erre felkért író élőben dedikálja egy bizonyos könyvét, amelyet az esemény zárásáig lehet megrendelni. A hirdetés, amelyet én láttam, Joe Hill Full Throttle című, tavaly év végén megjelent novelláskötetéről szólt. Azonnal lázba jöttem, majd fél nap őrlődés után szinte az utolsó pillanatban rendeltem meg. Nem érdekelt az ára, nem érdekelt, hogy ezért három-négy másik könyvet vetettem volna; csak az aláírás lebegett a szemem előtt. Ekkor március 26-a volt.

Rendben megérkezett a visszaigazoló e-mail a tájékoztatással, miszerint feladás után 2-3 héten belül meg kell kapnom a csomagot. Ezt, és még egy plusz hetet türelmesen kivártam, ekkor kezdett gyanús lenni, hogy semmit nem kaptam. Felvettem hát a kapcsolatot a Premiere Collectibles ügyfélszolgálatával, finoman érdeklődve, hogy merre jár a csomagom. Nagyon korrektek voltak, elnézést kértek a csúszásért, elmagyarázták, hogy ők sem kapták meg időben a soron következő szállítmányt. Felajánlották a visszatérítés lehetőségét, ha mégsem kérem. Na, azt már nem – gondoltam, majd megköszöntem a tájékoztatást és közöltem velük, hogy nyugodt szívvel várok tovább, nem sietek sehova. A csomagot végül május 2-án adták fel.

Innentől naponta néztem a megadott nyomkövető oldalon, hogy hol tart, és egyre növekvő izgalommal vártam az érkezését. Örültem, amikor megláttam a május 14-i ­Arrived at regional facility, Budapest Hungary bejegyzést. Ez gyors volt! Nem tartott sokáig az öröm; a rendszer ezen a ponton beragadt, és heteken keresztül nem mutatott mást. A Magyar Posta nyomkövető rendszerében nem volt benne, mintha még meg sem érkezett volna az országba. Ezt telefonon is megerősítették, illetve azt tanácsolták, várjak még, mert a járvány miatt két hétre karanténba helyezik a csomagokat. Jó, akkor várok. Nem is két, hanem négy egész hetet vártam, semmi változás. Június vége volt, és esedékessé vált egy költözés, így eléggé sürgető volt, hogy megérkezzen a csomag. Ekkor azt javasolták, hogy forduljak a posta ügyfélszolgálatához, hátha tudnak segíteni.  Mondanom sem kell, hogy egy automatikus üzenetet kaptam vissza, amelyben nemhogy a kérdésemre nem válaszoltak, hanem teljesen más témában kaptam tájékoztatást. Annyi haszna azért volt, hogy az egyik bekezdésben megemlítették, hogy a feladóhoz lehet még fordulni. Megírtam hát a második udvarias érdeklődő levelet a Premiere Collectibles-nek.

Ismét kedvesek voltak, sajnálkoztak, hogy ennyit kell várnom, ez nem általános, de most a futárcégnél nagyon kevesen dolgoznak, ez okozhatta a csomag beragadását. De adjak nekik egy hetet, utánajárnak, hogy mi van. Noha azóta sem válaszoltak, láttam, hogy intézkedtek; már a következő napon látható volt egy június 14-i bejegyzés az általuk küldött nyomkövető rendszerben: ezen a napon a küldemény megérkezett Rotterdamba! Remek, ezek szerint májusban még nemhogy Budapesten, de Európában sem volt. No, nem baj, legalább úton van, most már tényleg mindjárt jön.

Rotterdam azért nem itt van; nagyon szurkoltam neki, hogy érkezzen meg még a költözés előtt, de sajnos nem volt szerencsém. A következő lépés az volt, hogy fülön csípjem, amikor az országba érkezik, és átkérjem az új címre. Két lehetséges helyen is jeleztem, hogy más címre kérem, biztosítottak, hogy menni fog, nem lesz gond, átírták, másnap átvehetem. 

Figyeltem is a nyomkövetőt, hogy tényleg így lesz-e. Ekkor jött az újabb meglepetés: nem írtak át semmit, a postás reggel szépen elvitte a rossz címre és bedobta a ládába az értesítőt. Egyelek meg titeket, épp ezt akartam elkerülni. Végül a mai napon, értesítő nélkül sikerült elhozni a postáról a csomagot, azonnal fel is bontottam. 

Most annak kellene jönnie, hogy nem is az volt benne. De ezzel szerencsére már nem kellett szembesülnöm. Az olvasása ugyan még várat magára, de a tudat, hogy van egy dedikált Joe Hill-könyvem, mindenért kárpótol. :)