A legutóbbi könyvtártúrám utolsó áldozata volt ez a könyv. A választást egy kedves molytársamnak köszönhetem, akivel hasonló az ízlésünk, nemrégiben olvasta és neki tetszett; gondoltam, akkor nagy bajom nekem se lehet vele. Nem is volt.
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 534
Fordító: Petrikovics Edit
Az olvasás ideje: 2020. október 17. – 2020. október 25.
A fülszöveg:
„A züllött rendőrfőkapitány, aki a drogkereskedelem és a korrupció mocsarába süllyesztette az egykor virágzó iparvárost, végre meghalt. A város lakói és rendőrei
egy tisztességes és szebb jövőben reménykednek, a háttérben azonban hamar
kezdetét veszi a hatalmi harc.
A fiatal és tehetséges nyomozó, Macbeth, a város
drogbandájának felszámolására teszi fel életét, ám amikor sikerei nyomán
magasabb pozícióba kerül, őt is megkísérti a hatalom csábítása. Az ambiciózus
Duff rendőrtiszt – aki együtt nevelkedett Macbethtel az árvaházban, és ott a
legjobb barátok lettek – szintén kiveszi részét a drogbandák elleni küzdelemből,
és szinte bármire képes lenne, hogy vezető pozícióba kerüljön. Lady, a
befolyásos kaszinótulajdonos-nő folyamatosan terveket sző maga és szerelme,
Macbeth előbbre jutására.
A vetélkedést gyilkosságok sorozata kíséri.
A Macbethet
Shakespeare azonos című tragédiája ihlette – Nesbø szemében a darab a
hatalomért vívott harc thrillere, melynek színhelye komor, örökké esős,
noir-szerű városi táj.
Jo Nesbø (60) a világ egyik leghíresebb krimiírója.
Fiatalon focistának készült, de egy sérülés miatt le kellett mondania erről a
pályáról. Közgazdász és pénzügyi elemző tanulmányokat folytatott, majd
tőzsdeügynökként dolgozott, és mindeközben a Di Derre (Ők ott) nevű együttesben
zenélt. Amikor egy kiadó megbízta, hogy írjon memoárt a banda turnéiról, ő
ehelyett a Harry Hole-krimisorozat A
denevér című szinopszisával állt elő, amivel kezdetét vette
szédületes írói karrierje.
Regényeit eddig 50 nyelvre fordították le, és több mint
40 millió példányban adták el világszerte.“
A borító:
A
skandináv krimikre jellemző fekete-fehér-piros színvilág jelenik meg a borítón.
A cím alatt egy gyárváros utcaképét látjuk, a közepén egy férfi sziluettjével. A
helyszín elképzelésében segít, de több támpontot nem ad. A vasút és a mozdony
jelentősége az olvasás során derül ki.
Így tetszett:
A
fülszöveg is elárulja, hogy Sharespeare történetének újragondolásával van
dolgunk. Amikor elkezdtem olvasni, nem ismertem az eredetit, nem volt viszonyítási
alapom. Egy olyan izgalmas sztorit láttam kibontakozni, amit nemcsak hogy
letenni nem tudok, de a végére egy új idegrendszerre is szükségem lesz a
fordulatok miatt.
A fele előtt nem sokkal jártam, amikor a számomra szimpatikus főszereplő
kezdett átfordulni. A már említett molytárssal vitattuk meg ezt a kérdést,
amely során említette, hogy ő nagyon megutálta Macbethet ezután. Ekkor
döntöttem el, hogy még ez előtt kell elolvasnom az eredetit, hogy értsem, mi
miért történik, illetve hogy jobban lássam a párhuzamokat.
El is látogattam a könyvtárba, egyúttal a 7. cellát is visszavittem. A
könyvtáros hölgy a könyv visszavétele után megjegyezte, hogy már csak a Macbeth
maradt otthon Nesbøtől, mire azt válaszoltam, hogy akkor szeretném kérni
Shakespeare-től is. Nevettünk egy jót, megegyeztünk abban, hogy a klasszikus
fordítást viszem, mert csak a párhuzamokat szeretném látni, és mentem is tovább
a dolgomra.
Még aznap este elolvastam, dráma lévén nem tartott sokáig, közben megállás
nélkül kommentáltam nyomdafestéket nem tűrő szavakkal, hogy Nesbø képes volt az
egész sztorit megfogni a nevekkel és helyszínekkel együtt, és áthelyezni egy
modern kori rendőr-főkapitányságra. Egy picit trükközött csak, például Macbeth
várát kaszinóként alkotta meg újra. Ami viszont nagyon tetszett, hogy a
shakespeare-i legfontosabb mondatokat is meghagyta a történetben, a megfelelő
időben és a megfelelő helyen ugyanúgy hangzanak el, mint a drámában. Néha kissé
környezetidegennek hatnak ezek a mondatok, az eredetit ismerve viszont megvan
az értelmük.
Nesbø krimijét ezután folytattam csak, kissé hátrébb dőlve, mivel a
végkimenetelt már lespoilereztem magamnak. Így már nem arra voltam kíváncsi,
hogy hova jutunk el, hanem az, hogy hogyan. Egy fokkal kevésbé volt idegtépő,
hogy tudtam, melyik szereplőkért nem kell izgulni. A vége viszont így is
hatásos volt. Nesbø tudta úgy mozgatni a szálakat, hogy a körmömet rágjam, és
az utolsó oldalakon egymás után háromszor kiáltsak fel, hogy „Menjél te a
fenébe, Jo!”.
Nagyon jól felépített hatalmi harcot látunk, tele korrupcióval, és olyan
fordulatokkal, amelyekre hirtelenjében az „ilyen nincs” felkiáltással lehet
reagálni. A drogos vonalat azért szerettem, mert ezzel tökéletesen lehetett
magyarázni Macbeth hallucinációit a történet közepe táján, a lelkiismeret
megszólalása mellett. Időnként valóban kétségbe vonható, hogy egy-egy
helyzetben valódi nyomozók így viselkednének-e, de a szerző mentségére szóljon,
hogy az eredeti történettől nem akart túlságosan eltérni, ezért ezeket a
botlásnak tűnő dolgokat a történethűség számlájára írom.
A szereplők jelleme a drámához képest változatlan, de annál kiforrottabb;
egy regényben mégiscsak több lehetőség van ezt kibontani. Macbethet a végére
nem utáltam meg; olyasvalakinek látom, aki bár hataloméhes és megalomán,
irányítható, és szüksége is van az irányításra, a megfelelő lökésekre. Lady
határozott női jellemével némiképp tudtam azonosulni, egy helyen magamra is
ismertem benne, az intrikákkal, a benne levő kegyetlenséggel viszont nem
szimpatizáltam. Duff is inkább ellenszenves volt végig, mint szimpatikus. Akit
igazán kedveltem, az Banquo volt, illetve Jack, a legnagyobb játékos a
történetben. Rá körülbelül a történet fele óta gyanakodtam is.
Az idézetgyűjtéssel most nem foglalkoztam, túlságosan beszippantott a
történet ahhoz, hogy a szükségesnél többet jegyzeteljek, ezért csak egyet hozok
most:
„Az élet egy játék, amelyben az
ember vagy játszik a kártyáival, vagy bedobja őket.”
Jó ötletnek tartom ezt a Shakespeare újragondolást, mert nagyobb esély van
arra, hogy ha valakinek ez tetszik, meg akarja ismerni az eredetit is; úgy,
ahogy velem is történt. Nesbø Macbethje méltó újragondolásnak tekinthető.
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése