Klisés leszek és kiszámítható: Megint nagyon régen jártam ebben a világban, és ismét nagyon hiányzott. Most is ugyanúgy megkérdeztem magamtól, miért vártam megint ennyit.
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 442
Fordító: Bihari György†
Az olvasás ideje: 2020. október 25. – 2020. október 31.
A fülszöveg:
„Roland és harcostársai segítségével Calla Byn Strugis lakosai elsöprő győzelmet arattak a
Farkasok felett. Ám örömükre árnyék vetül: az ünneplés forgatagában
Susannah eltűnt az Ajtó Barlangja irányában. Eddie kétségbeesése határtalan,
hisz feleségénél minden percben megindulhat a szülés.
A ka-tet nem
tétlenkedik – az asszony után erednek. Callahan atya és Jake 1999 New Yorkjába
jut, ahová Susannah is került. A asszony hasadt személyiségében most Mia vette
át a vezér szerepét, mindenáron magának akarja a születendő gyermeket.
„Kettejük” párharcában egyelőre egyikük sem győzedelmeskedhet, hiszen Mia
tudja, hová kell menniük, ám Susannah nélkül nem boldogul ebben a számára
ismeretlen világban. Vitáik során kiderül, ki az erőszakban fogant gyermek
valódi apja, és Susannah-t letaglózza a felismerés…
Az atya és Jake kétségbeesetten keresik társnőjüket, aki Mia parancsára a Dixie
Malac nevű kocsmába ment, hogy ott szülje meg gyermekét, mohó vámpírok
karéjában…
Eközben Roland és Eddie 1977-ben, Maine államban bolyong, véres küzdelembe
bonyolódva régi ellenségeikkel. Útjuk során összefutnak „teremtőjükkel”, egy
Stephen King nevű íróval is…
A Setét Torony, minden világok pillére pedig egyre jobban inog…”
A borító:
Az
előtérben A Torony sziluettje, a kis képen egy rémült nőalak – Mia? A háttérben
esti vagy éjszakai égbolt képe, felhőkkel. A sorozatba illő, de a történetet
kevéssé vetíti előre.
Így tetszett:
Nehéz
ezt a kötetet úgy értékelni, hogy semmi fontosat ne áruljak el közben. Azért
megpróbálom, de annyit mondhatok: rövid leszek.
Kissé meglepett, hogy a korábbiaktól eltérően ez a kötet nem tartalmaz
összefoglalót a korábbi eseményekről. Egyszerűen ott folytatódik, ahol a Callai farkasok végződik, egy perc sem
telik el az események között. Az előzményekről, ha nem emlékeznénk rá,
visszautalásokból értesülünk, ami bőven elég.
Roland és ka-tetje nagy feladat előtt áll: meg kell találniuk Susannah-t
egy meghatározott hol-ban és mikor-ban úgy, hogy nem tudják, pontosan melyekben,
emellett Calvin Tower megmentésének is eljött az ideje. A manniták segítségével
sikerül újra kinyitniuk az ajtót, ám két csapatra szakadnak. Roland és Eddie Tower
jelenébe kerülnek, míg Jake és Callahan atya abba, amelybe Susannah is.
Miközben Susannah-Mia története halad, párhuzamosan követjük a ka-tet többi
tagját. Elsőként Roland és Eddie szálán megyünk végig, amint igyekeznek azt a
telket megszerezni, amely annak a bizonyos rózsának ad otthont, majd
felkeressük velük magát Stephen Kinget is. Ezután nézzük meg Jake-et és Callahan
atyát.
Ez a kötet a negyedikhez hasonlóan inkább a háttérinformációkra és a
titkokra fókuszál, kevésbé eseménydús. Sok értékes információval gazdagodhatunk
a világot illetően, melyek segítik egészként látni az eddigieket. Meglepett,
hogy kicsoda „a kis fickó” apja, bár amikor ez kiderült, már sejtettem, hogyan
lehet. A legkevesebb részem viszont az, amelyben Stephen Kingről kezdenek
beszélni, majd Roland és Eddie találkozása vele. Először csak nevettem azon,
hogy King képes saját magát beleírni a könyvébe, aztán megvilágosodtam a
jelentőségét illetően, és leborultam a zsenialitása előtt. Ebben a pillanatban
az az érzésem, hogy a Setét Torony az ő multiverzuma, ő maga pedig a Bíbor
Király. Az is világosság vált előttem, hogy én magam miért nem kedveltem Roland
karakterét az elején.
Mia karaktere fokozatosan vált egyre ellenszenvesebbé számomra, és a végén
sem tudtam sajnálni. Susannah-t, mint az egész téboly elszenvedőjét annál
inkább. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a végére ki marad életben a ka-tetből.
Mindannyian a szívemhez nőttek, nem venném a lelkemre, ha meghalnának, bár a
kötet vége után nagy esélyt látok egy keserédes befejezésre is, a Torony
megtalálásával, de a szereplők halálával.
Végezetül hozok pár idézetet:
’A harag a leghaszontalanabb
érzelem – közölte Henchick. – Rombolja az elmét, és fájdalommal tölti el a
szívet.”
„Mert a halál nagy adakozó. A
halál, akár a gyémánt, örökké tart.”
„Mert végtelen számú világ forog a
Setét Torony nevű tengely körül, és ez itt egyike eme világoknak.”
„A macska is lefialhat a sütőbe, a
kölykökből akkor sem lesz fánk.”
S a legfontosabb, Stephen King személyével kapcsolatban:
„Nem hinném, hogy szüksége lenne a
halhatatlanságra. Csak arra, hogy megírja a megfelelő történetet. Mert némelyik
történet örökké él.” – Kedves Mr King, azt hiszem, Ön már most halhatatlan.
4/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése