Múltkori könytárlátogatásom alkalmával találtam rá erre a könyvre. Krimit kerestem, és először a címen akadt meg a szemem. Ismerős volt, rémlett, hogy valaki, akit a Molyon figyelek, a közelmúltban olvasta. A fülszövegnek csak az első mondatát olvastam el, de már ebből éreztem, hogy jóban leszünk.
Kiadó: Maxim
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 368
Fordító: Robin Edina
Az olvasás ideje: 2020. október 12. – 2020. október 17.
A fülszöveg:
„Egy olyan
világba csöppenünk, ahol az igazságról és a gyilkossággal vádolt foglyok sorsáról nem kijelölt bírák vagy esküdtszék dönt, hanem a közemberek. Egy televíziós show keretein belül bárki szavazhat, hogy a vádlott ártatlan vagy bűnös. Az ítélet pedig élet vagy
halál. A szavazás 7 napig tart, ezalatt a rabok egyre kisebb és egyre szűkebb
cellákban várják az ítéletet. Ha eljön a 7.nap és a 7. cella, szembesülnek a
sorsukkal. Jackson Paige-et, az egykori TV-reality népszerű sztárját
meggyilkolták. A tizenhat éves Martha önként tett vallomást, hogy megölte őt.
Az ítélet egyértelműnek tűnik. De vajon valóban ő tette? Ha mégsem, miért
vállalta magára a gyilkosságot? Talán az önfeláldozásával akarja leleplezni a
romlott és kegyetlen rendszert? Vagy valaki mást próbál védelmezni? Az
igazságot csak kevesen ismerik, és csak egyetlen embernek van elég hatalma,
hogy nyilvánosságra hozza. Ő Martha szerelme, Isaac Paige…
13.000.000 néző
7 nap, hogy kiderüljön: bűnös vagy ártatlan
1 ember, aki harcol az igazságért
Élet vagy halál? Légy te a bíró!“
A borító:
Rácsokat
látunk, mögöttük egy kék íriszt, és egy madár sziluettjét. A címből és a
rácsokból biztonsággal következtethetünk arra, hogy valami börtönös sztori
lesz. A szem jelentősége első pillantásra nem derül ki, de a történet elején
fény derül rá. A madarat sajnos még most, az olvasás után sem értem.
Így tetszett:
Az
ötlet, miszerint hozzuk vissza a halálbüntetést és az igazságszolgáltatást
adjuk a nép kezébe, az első pillanatban felcsigázott. Ha jobban belegondolunk,
nem is annyira elrugaszkodott az ötlet, hisz napi szinten hallunk
borzalmasabbnál borzalmasabb gyilkosságokról, a kommentszekcióban az emberek
azt ecsetelik, mit tennének a bűnössel, mások a halálbüntetés visszaállítását
követelik. Teljesen jogos tehát szerző részéről, hogy eljátszott a gondolattal:
mi lenne, ha…?
A történet főszereplője, Martha Honeydew 16 éves, a nép hőse meggyilkolásának
beismerése után kerül az igazságszolgáltatás elé. 7 napot tölt el 7 különböző
cellában, az utolsóban villamosszék várja. Utolsó napjait a tévé közvetíti, a
nézők kezében a döntés, hogy halálra ítélik-e. Showműsort csinálnak a vádlott
utolsó hét napjából, és nem is annyira burkoltan buzdítják az embereket, hogy a
kivégzés mellett tegyék le a voksukat. Mindeközben felmerül Martha
ártatlanságának kérdése is; míg a vezetés a beismerésre hivatkozva egyértelműen
elítélné, akadnak páran, akik szerint ez túl egyszerű, a háttérben másnak kell
állnia.
Végigkísérjük a hét napot, Martha gondolatait, az emlékeit, illetve
pártfogóinak az események közbeni tevékenységeit az igazság kiderítésére. A
történet lassan építkezik, Martha emlékeiből és a többi közjátékból derül ki,
mi történt valójában. Az ugrálás a térben és az időben odafigyelést igényel, de
valamelyest megkönnyíti a dolgunkat a különböző személyek és igeidők
használata. A történetet jelen időben meséli a szerző, kívülállóként, amikor
azonban Martha gondolataira térünk át, átvált E/1-re. Az emlékeit szintén
E/1-ben, múlt időben meséli el. Elsőre, és felületesen olvasva ez kuszának tűnik,
de ha rájövünk a váltogatások okára, a helyére kerül a sztori.
A történet maga nem kifejezetten egyedi, hisz minden krimiben van
gyilkosság, bűnös és igazságszolgáltatás, írója válogatja, hogy ezt hogy
csomagolja be. Most sokkal inkább a mondanivaló és a körítés az, ami miatt
letaglózott ez a könyv. Két, meglehetősen vitatott témát is felhoz: a
halálbüntetés létjogosultságát és a hatalom kérdését. Mindeközben egy őrült
nagy kritikával illeti korunkat, társadalmunkat és a modern kormányzatokat.
Feszegeti azt a kérdést, hogy mi lenne, ha a vádlottakat bármilyen előzetes
nyomozás, bármilyen bizonyíték hiányában, csak egy beismerő vallomással
kiszolgáltatnánk a nép haragjának. Bemutatja, hogyan élhet vissza egy kormány
azzal, ha a népnek ezt a látszólagos hatalmat, látszólagos szabadságot megadja,
miközben a háttérben való manipulálással azon munkálkodik, hogy a számukra
nemkívánatos személyeket eltörölje a föld színéről, hogy hogyan legalizálják
ellenségeik eltüntetését.
Gyomorforgató volt látni, ahogy a fogyasztói társadalom termékévé tették az
igazságszolgáltatást is a tévéműsorral, az emelt díjas szavazással, és egy
olyan műsorvezetővel, akiről nem is igazán tudtam eldönteni, hogy ennyire
agymosott, vagy maga is szadista, esetleg mindkettő. Kerry Drewery ezzel a
húzásával el tudta érni, hogy szívből gyűlöljem ezt a fajta rendszert, az ilyen
embereket, és hogy minden ízemben remegjek a dühtől olvasás közben, és még most
is, amikor ezt az értékelést írom.
Pár ütős gondolat a könyvből, érdemes rajtuk elmélázni:
„A halálbüntetés megteszi a hatását; rendesen viselkednek tőle az emberek.”
„…amikor egy nagyhangú ember
előlép, könnyen követi a többség, és bizony akárhová hajlandó követni, amíg
mindenki más is azt teszi.”
„Furcsa dolog az igazság; nem
mindig tanácsos tudni, vagy éppenséggel kimondani.”
„A hatalom a leghatalmasabb dolog
a világon. Aki a kezében tartja, mindent megtehet, amit csak akar.”
„Sokkal több erőfeszítésbe kerül
gondolkodni, mint meghúzni a ravaszt.”
Tisztában vagyok a kötet hibáival is, néhol repetitív, helyenként túl
egyszerű a szókincse, és a szerkesztés sem sikerült tökéletesen (van egy-egy
szófordulat, ami furcsára sikeredett, és elgépelések is akadnak). Azt a fél
csillagot emiatt vonom le. Izgatottan várom a folytatást.
Az ilyen könyvekért érdemes élni és olvasni.
4,5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése