Ha nincs a Pótoljuk be együtt kihívás, valószínűleg ezt a könyvet sem találom meg, amit utólag már sajnálnék. Érdekes néhány napot töltöttünk együtt.
Kiadó: Agave könyvek
Kiadás éve: 2013
Oldalszám: 230
Fordító: Lóránd Imre, Pék Zoltán, Török Krisztina
Az olvasás ideje: 2021. március 20. – 2021. március 29.
A fülszöveg:
„Több mint hatvan évvel a megjelenése után Ray Bradbury világszerte elismert regénye,
a Fahrenheit 451 igazi klasszikusként hat a világirodalomban a zord,
disztópikus jövőábrázolásával. A könyv üzenete soha nem volt aktuálisabb, mint
napjainkban.
Guy Montag tűzőrként dolgozik. Az a munkája, hogy
elégesse a könyveket… a házakkal együtt, ahol eldugták azokat. Montag soha nem
kérdőjelezi meg a pusztítást, amit a munkájával végez, az estéi pedig unalmasan
telnek a feleségével, Mildreddel, aki az egész napját a televízió bűvöletében
tölti. Aztán egy nap Montag találkozik a különc szomszéd lánnyal,
Clarisse-szal, aki egy olyan múltról mesél neki, amelyben az emberek még nem
féltek, és bemutat neki egy olyan jelent, amelyben az emberek a könyvekben
rejlő ötleteket felhasználva gondolkodnak. És akkor Guy Montag hirtelen
megkérdőjelez mindent, amit addig igaznak hitt.”
A borító:
A
tűzoltókészülék és a háttérben röpködő könyvek már gyanúsak lehetnek, de ha
olvasás előtt nézem a borítót, nem feltétlenül úgy kötöm össze ezeket a
tárgyakat, ahogy a kisregényben szerepelnek. Megjegyzem, az új borító az
égőházzal jobban tetszik.
Így tetszett:
Nagy
gondban vagyok. Nehéz megfogalmazni, hogy mit érzek ezzel a könyvvel
kapcsolatban, megindokolni pedig még annál is nehezebb. Nem éreztem azt az
óriási nagy áttörést, nem kiáltottam fel, hogy „Te egy zseni vagy!”, és úgy se, hogy „Na elmész te a francba!”. Mégis azt érzem, hogy ezek a történetek
jók. Igen erősek. Mivel nem sok van belőlük, kivételesen egyesével ejtek róluk
pár szót.
Kezdem a címadó kisregénnyel, a Fahrenheit
451-gyel.
Ez egy szép kis disztópia, amit sokan az 1984-gyel
hoznak párhuzamba, nem is ok nélkül. A hangulata valóban hasonló, és a
népbutítás szintje is körülbelül ugyanolyan, csak más eszközökkel tesznek
arról, hogy az emberek ne tudjanak semmit, és az erre irányuló vágyuk is
meghaljon, aki pedig máshogy gondolkodik, azt elhallgattatják. Eddig jó. Na de…
Könyvégetés? Komolyan? Ne!
Akárhogy is szakadt meg a szívem a könyvekért, nagyszerűnek találtam az alapötletet,
és sajnálatos módon felfedeztem a párhuzamot a mi valóságunkkal is.
Egy gondom volt a történettel: néha nem tudtam követni. Bradbury nem dolgozta
ki eléggé a szereplők jellemrajzát, Mildreddel például egész végig nem tudtam
mit kezdeni. Egy-egy gondolatot se tudtam hova tenni – hogy jön ez ide? Hogy függ ez össze az eddig leírtakkal? Szerintem
ha ez egy normál terjedelmű regény lett volna, ezek nem merülnek fel. Ezek
miatt egy jó erős 4-est adok rá.
Tűz és jég
Ennek is az alapötlete valami piszkosul jó. Élet a Merkúron? Ismét: Na neeee!
Mégis tetszik, ahogy belegondolt, milyen lenne – milyen változások mennének
végbe az emberi testben, mennyire felgyorsulna az élet, ha az csak 8 napból
állna, ami egy merkúri évnek alig a tizede – mintha a Földön csak 36 napot
élhetnénk. Kezdem megérteni szegény tiszavirágot.
Az alapkonfliktusra való megoldás pedig még ennél is jobb: a hajó, amelyben
földi viszonyok uralkodnak. A 6 történetből ezt választottam a kedvencemnek.
R, mint Rakéta
Ez nagyon aranyos; nekem arról szól, hogy szinte mindenki várja, hogy egyszer
eljöjjenek érte és azt mondják: kiválasztunk téged valami nagy dologra.
Einar bácsi
Ezt
már kevésbé tudom hova tenni; nem egyértelmű, hogy kik ezek a szárnyas emberek,
nekem hiányzott ennek a háttere. Ettől eltekintve az, ahogy elfogadják és
boldog életet élhet a „normális” emberek között, szívmelengető.
Az időgép
Hát
igen, az időgép fogalma is relatív, ahogy ebből a nyúlfarknyi történetből is
láthatjuk. Ilyen időgépre viszont mindenki szert tehet, csak ki kell nyitni a
szemünket.
A nyári futás hangja
Nekem
ez is a gyengébbek közé tartozik, nem igazán tudtam átérezni, mitől olyan
szuper ez az új edzőcipő – talán mert magam nem viselek ilyesmit. Lehet, hogy
ennyin múlik a megértése.
Összességében azt tudom mondani, hogy tetszett, szívesen olvasnék még a
szerzőtől, ha lenne, akkor akár regényt is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése