14. hét: Jussi Adler-Olsen: A 2117. áldozat - A Q-ügyosztály esetei 8.

Az utolsó megjelent Q-ügyosztály-rész. Most valahol szomorú vagyok, mert egy ideig nem lesz több, nem lehet egyelőre tudni, mikor jön a következő. Valahol pedig örülök, mert egyúttal azt is jelenti, hogy sikerült behoznom a lemaradást a sorozatból.

Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2020
Oldalszám: 440
Fordító: Sulyok Viktória
Az olvasás ideje: 2021. április 1. – 2021. április 10.

A fülszöveg:
„Assad már több mint tíz éve a Q-ügyosztály tagja, de társai alig tudnak róla valamit. Ám egy váratlan esemény – egy spanyol újságíró cikke egy tragikus körülmények között elhunyt asszonyról – kibillenti az egyensúlyából, és Rose segítségére van szüksége ahhoz, hogy ne omoljon teljesen össze. Mint kiderül, az elhunyt nő sorsa összefonódik Assad családjának sorsával, és az eseményeket az iraki Ghaalib, a férfi régi ellensége irányítja.
Versenyfutás kezdődik az idővel, hogy Ghaalibot és társait megakadályozzák abban, hogy Európa szívében terrortámadásokat hajtsanak végre.
Ezzel egy időben egy fiú, aki szobájába zárkózva a számítógépes játékok világában él, azt tervezi, hogy bosszút áll a mások szenvedései iránt közömbös dán társadalmon, és úgy dönt, hogy a szüleivel kezdi a sort…
Carl Mørcknek és munkatársainak minden ügyességüket és ravaszságukat be kell vetniük, hogy elhárítsák az ártatlan áldozatokra leselkedő veszélyt, és megmentsék Assad családját.”

A borító:
A felső képen egy épület sziluettje látható – sajnos nem ismerem fel, de erős a gyanúm, hogy a könyvben említettek egyike, talán a végjáték helyszíne. Az alsó képen szereplő, emberekkel teli csónak pedig mindennek a kezdete. Nagyon impozáns, mind közül ez tetszik a legjobban.

Így tetszett:
Szándékosan tovább akartam húzni, mint az előző részt, hogy minél később kelljen elengednem a kedvenc csapatomat. A húsvéti hosszú hétvégén emellett hatalmába kerített egy kisebb olvasási válság, illetve a napokban változtak a prioritások is, amelyek együttesen segítettek nyújtani az olvasás idején. És azt hiszem, egy kicsit telítődtem is.

Ez a kötet teljesen más felépítésű, mint az előzőek. Eddig a különböző szálak térbeli ÉS időbeli ugrásokat is jelentettek, ezzel szemben most minden ugyanabban az időben történik. A térbeli elkülönülés is megvan ugyan, de Jussi ezúttal a szereplőket használja az események elválasztásához. Ezáltal rengeteg szál jön létre – bevallom, nekem ez már sok is volt.

Az elején megjelenő Joant és Alexandert nehéz volt hova tennem, főleg az előbbit nem értettem, hogy fog a fülszöveg által ígértekhez kapcsolódni. Nem is igen kedveltem az ő részeiket a továbbiakban sem.

Assad története hihetetlenül megrázó; az olvasottak olyan szinten hatással voltak rám, hogy laza péntek esti programként többek között az afganisztáni háborúról és a közel-keleti háborús övezetről olvasgattam – csak hogy megállapíthassam, hogy ezek tényleg nem normálisak.

Végig szinte a körmömet rágva izgultam Assadért és a családjáért, az utolsó oldalaknál már minden idegszálam pattanásig feszült és az egész belsőm remegett, a végkifejletet pedig (természetesen) megkönnyeztem.

Alexander szálát pedig tulajdonképpen teljesen feleslegesnek éreztem; enélkül is teljes értékű lett volna ez a rész. Teljes mértékben mellékszál volt, a fő eseményekhez pedig csak a kiindulópont révén kapcsolódott. Nem is volt rendesen kidolgozott, az utolsó harmadban mintha elfelejtődött volna, hogy ilyen is van, aztán gyorsan el kellett varrni. Azért ez a lezárás is tetszett, hatásos volt.  

Tulajdonképpen ez a kötet a fanatizmusról szól, Ghaalib és Alexander szála révén kétféléről. Mindkettő megdöbbentő, de nagyobb hatást a vallási fanatizmus gyakorolt rám. Nagyon annak a határán voltam, hogy „Na jó, most egy kicsit leteszem.” Persze ez nem ment, ha már egyszer le tudtam ülni olvasni az egyéb dolgaim mellett.

Nagyon erős ez a kötet is, simán dobogós nálam. Negatívumként a már említett túl sok, illetve feleslegesnek érzett szálat tudom felhozni. A vicces beszólások is hiányoztak kicsit, de a téma komolysága okán elnézem, hogy kevesebb volt belőlük.

Izgatottan várom a következő részt, remélem, most már a szögbelövős ügy fog terítékre kerülni. És ideje lenne Carl régi dolgairól is megtudni valamit.