17. hét: Stephen King: Minél véresebb

Az új King minden előtt! Ezzel a felkiáltással vágtam neki a könyvnek még a kiszállítása estéjén – ugyan dátum szerint már a következő napon. Minden mást félretettem és magammal futottam versenyt, ma reggel még a munkát is később kezdve, hogy minél hamarabb befejezhessem, és hogy Az Intézethez hasonlóan ezt is én értékelhessem először a Molyon. Ugyan erről már sajnos lecsúsztam, a második hely sem rossz.

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 368
Fordító: Pék Zoltán
Az olvasás ideje: 2021. május 1. – 2021. május 3.

A fülszöveg:
„Stephen ​King legújabb kötetében ezúttal négy lenyűgöző kisregény kapott helyet. A Mr. Harrigan telefonja a fiatal Craig és a magának való, idős Mr. Harrigan barátságát meséli el. Miután a fiú elveszti és eltemeti öreg mentorát, különös üzenetek érkeznek a telefonjára, amelyek végérvényesen megváltoztatják az élét. A Chuck életé-ben a világ összeomlani látszik, az internet leáll, az emberek kétségbeesetten próbálnak túlélni, csak egy bizonyos Chuckot éltetnek a városban mindenfelé. A kötet legformabontóbb és legmeglepőbb írásából megismerhetjük a titokzatos idegen életét. A Minél véresebb kisregényében gyanús körülmények között bomba robban egy iskolában. A híradásokat figyelve Holly Gibney gyanús nyomokat vesz észre és a tettes nyomába ered, miközben fény derül az évek óta lappangó, félelmetes titokra. King ebben az írásában a Mr. Mercedes és A kívülálló világába tér vissza, a folytatásból pedig megtudhatjuk, hogyan alakult a magánnyomozó további élete. A patkány hőse a kiváló novellista, Drew Larson, aki egy váratlan ihlet hatására családja erdei házába vonul, hogy megírja élete első regényét. A munka azonban lassan halad, ráadásul a férfi lázas betegen a hegyen reked egy viharban. Az ítéletidőben végül megment egy patkányt, és a váratlan látogatóval töltött éjszaka után hihetetlen erőre kapva befejezi élete fő művét. A sikernek azonban ára van, és Drew kénytelen szembenézni a következményeivel.

A népszerű és legendás szerző csodálatos karrierje során újra és újra visszatér a rövidebb lélegzetvételű művekhez, és bizonyítja, hogy mind a mai napig képes különleges alkotásokkal meglepni olvasóját.”

A borító:
Ismét hatalmas gratuláció jár a grafikusnak. Némileg átvette az eredeti borító ötletét, de egy kicsit megcsavarta és átdolgozta, hogy egy, az eredetinél sokkal szebb valami kerekedjen ki belőle. Az anyagát ugyan nem kedvelem, mert rögtön meglátszik az ujjlenyomat, és ott is marad, de ettől eltekintve maga a csoda. A színekkel épp azt a szürreális érzést kelti, amit A patkány című kisregény főhőse érezhetett.

Így tetszett:
Négy kisregény; egy hosszabb, három rövidebb. Egy tulajdonképpeni folytatás, három új sztori. Talán azzal sem tévedek nagyot, ha azt mondom, mind a négy különböző műfajba sorolható, és mind a négy remek – így aztán végleg elfelejthető a horroríró skatulyája. Stephen King ugyanis már rég nem „csak” horroríró. Ennyit a fangirling-ről, jöjjenek a kisregények.

Mr. Harrigan telefonja

Többször láttuk már Kingnél, hogy főszereplője egy fiatal, aki szabadidejében idős szomszédjának segít valamiképpen – itt például felolvasással és néhány ház körüli teendővel. Craiget és Mr. Harrigant mégis egy mobiltelefon kapcsolja össze. Végigkövetjük, ahogy az öreg üzletember megtanulja kezelni a kütyüt; amint újabb és újabb felfedezéseket tesz, saját életszemléletét és bölcsességeit osztja meg velünk. Nem egyszer álltam meg ezeknél a mondatoknál egy kicsit eltűnődni, hogy A jó életbe, milyen igaza van!. Ez a kisregény egyfajta görbe tükör a mai fogyasztói társadalomnak, a telefon uralta életünknek. Különösebben ijesztőnek nem mondanám, de azért egy ponton kirázott a hideg. Erős nyitás.

Chuck élete

Be kell vallanom, ezt először nem tudtam hova tenni, leginkább a szokatlan történetvezetés miatt, de a végére azért összeállt. Az jutott eszembe róla, hogy milyen felszínesek is vagyunk mi emberek, mennyire mást vagyunk képesek belelátni egy plakátba, mint mi valójában rejlik mögötte. A címszereplő életének három fontos állomására láthatunk rá, amelyek azt hivatottak elmagyarázni, mitől is különleges az emberünk. Megmutatja, hogy néha igenis kiléphetünk a szürkeségből, hogy egy kicsit élvezzük az életet, hiszen nem tudhatjuk, mennyi van még belőle. Az apró természetfeletti szálnak külön örültem, ennél több ebbe a történetbe nem is kell.

Minél véresebb

Ó, Holly! De jó újra látni! A címadó kisregény főszereplője ismerős azoknak, akik olvasták a Bill Hodges-trilógiát és/vagy A kívülállót. A Minél véresebb ez utóbbihoz kapcsolódik, inkább lazán, mint szorosan, habár az alapötleteik megegyeznek. Kicsit ugyan azt érzem, hogy ez egy sokadik bőr lehúzása ugyanarról a témáról, egy minimálisan erőltetett. Ennek ellenére élvezettel olvastam, a vége felé komolyan aggódtam is a szereplőkért. Jó volt Holly családjáról is megtudni ezt-azt, ezek az információk tovább árnyalják ennek az egyébként is nagyon szerethető karakternek a jellemét. Ütős a szlogen is, amelyből a cím származik: If it bleeds, it leads, azaz Minél véresebb, annál híresebb, utalva ezzel a média keselyűire, akik minden borzalmas eseménynél igyekeznek az elsőként jelen lenni, és egyúttal az emberi természetnek arra a furcsa tulajdonságára, hogy igenis meg akarjuk nézni azt a balesetet. Közelről.

A patkány

A jól ismert főhős a jól ismert motívummal: egy író, aki élete regényét szeretné megírni, és közben furcsa dolgok történnek vele. Igaza van Kingnek, ez egy gonosz mese. Nem minden jó, ha a vége jó. De ilyen az élet. Ha sarkos is az érzékeltetés, a lényeg az, hogy áldozatokat kell hozunk azért, ha valamit szeretnénk elérni. Ezek pedig sokszor nem a legpatkányosabbak. Öhm… Legkellemesebbek.

 

Én kimondottan kedvelem az öreg Kinget, a késői stílusát, amit üzenni akar a műveivel. Letisztultabb, kifinomultabb – más, de egyáltalán nem rossz. Már nem tocsog a vérben, mégis mellbe vág – azzal, amit mondani akar. Kisregényekben pedig kifejezetten erősnek érzem: kellően felépíti a cselekményt és a karaktereit, de nincs lehetőség túlírni, elkalandozni. Ezek a történetek pedig, ahogy már említettem, mind mesterművek. Nem tudtam tőlük szabadulni; vagy azért, mert nem akartam letenni a könyvet, vagy azért, mert ugyan letettem, de az álmaimban megjelentek.

Ha nekem lehetne egy kívánságom, akkor azt kérném, hogy még sok ilyen műve szülessen. Csak aztán nehogy az éjjel megjelenjen egy patkány…