Megint jó sokáig pihentettem A Setét Tornyot, aminek részben az volt az
oka, hogy ismét egy olyan részhez érkeztem, amelyiket párhuzamosan akartam
olvasni két nyelven, magyarul és angolul. Amiért ezt halogattam: iszonyatosan
lelassít. Ugyan a magyar és az angol olvasási tempóm már majdnem megegyezik,
mégis nehezebben haladok egy történettel, ha bizonyos időközönként, például
fejezetenként leteszem, hogy nyelvet váltsak. A másik ok, amiért ez ilyen
sokáig elmaradt, a már sokat emlegetett Q-ügyosztály
és persze a friss King-megjelenés.
Végül csak rávettem magam, hogy visszatérjek Roland világába.
Kiadó: Európa / Hodder&Stoughton
Kiadás éve: 2014 / 2012
Oldalszám: 372 / 336
Fordító: Szántó Judit
Az olvasás ideje: 2020. július 15. – 2020. augusztus 1.
A fülszöveg (csak a magyar):
„Aki olvasott
már Stephen Kinget, biztosan emlékszik thrillereinek otthonosan hideglelős hangulatára – a borzongató sejtelemre, hogy az egyszerű, derűs hétköznapok mélyén mindig ott lappang a
szörnyűség, az ember szívében pedig a vadállat. A
Setét Torony sorozatban a thriller koronázatlan királya a fantasy birodalmába
kalandozik. Egy mitikus, történelem előtti – vagy utáni – varázsvilágba, amely
idegensége mellett is ismerős – talán leginkább a nagy amerikai westernekből,
ahol az élet csupa kaland, veszedelem és csoda.
A címadó történetet – amely
regény a regényben – A Setét Torony sorozat főhőse, Roland lovag meséli el egy
viharos éjszakán: a kis Timről szól, akinek favágó apja a veszedelmes,
elvarázsolt Vasfa-erdőben lelte halálát. Hogy biztonságban tudja a megcsonkult
családot, Tim édesanyja újból férjhez megy az apa barátjához és
favágó-társához, akiről azonban hamarosan kiderül, hogy talán nem is az, aminek
látszott. Tim nyomozásba kezd: felkerekedik az erdőbe, hogy ott megtalálja
Maerlynt, a varázslót, a segítségét kérje az egyre sokasodó rejtélyek
megoldásához, és elhozza megvakított édesanyjának a gyógyító elixírt.
Az Átfúj a szél a kulcslyukon A
Setét Torony sorozat „négy és feledik” kötete – ezzel válik teljessé a
történet, amely Stephen King alkotói életének nagy részét végigkísérte, s
amelynek negyedik és ötödik része között a rajongók közül sokan éreztek valami
hiányt…
A borítók:
A
magyar borítón a központi szerepet egy tigris foglalja el, a háttérben egy
kisfiú és egy torony (a Torony?) látható. A történet ismerete nélkül ezek a
rajzok nekem semmit nem mondtak, bár abban biztos voltam, hogy idővel értelmet
fognak nyerni. Az angol borító egy lángoló kulcslyukat ábrázol, amelyen át egy
másik világba tekinthetünk át. Ez az illusztráció közelebb áll a címhez, és
jelképezi azt is, hogy Roland világa nem azonos a miénkkel. Nekem a maga módján
mindkettő nagyon tetszik, de az angol felé húz jobban a szívem. Molyon is
megszavaztattam a kérdést, ott is az angol borító nyert.
Így tetszett:
Nagyon
kíváncsi voltam erre a négy és feledik kötetre, leginkább azért, mert a sorozat
lezárása után íródott. Azt gondolom, nehéz egy sorozathoz évekkel később plusz
részt írni úgy, hogy az jó is legyen, pláne ha az nem folytatás, és nem is
előzmény, hanem a sorozat idejében játszódik. Tudtam, hogy a 4. és az 5. kötet között
kell olvasni, és erre King is felhívja a figyelmet az előszóban.
Ebben a kötetben három egymásban fészkelő történetet kapunk: Roland meséli
útitársainak (1), hogy amikor még fiatal harcosként egy megbízatást teljesített
(2), egy kisfiúnak meséli el a maga kedvenc meséjét (3). A Setét Torony-sorozat fő szála
tehát ebben a kötetben alig mozdul meg, illetve Roland ifjúkori története, és
az elmondott mese is megállják a helyüket külön-külön is. A duplakeretes
szerkezet miatt mégsem lehet őket külön-külön olvasni, de ez nem is baj.
Rendkívül élvezetes ugyanis ez a mise en abyme (történet a
történetben).
Az ifjú Roland megbízatása egy kisvárosban a lakókat rettegésben tartó
alakváltó (más néven bőrember) leleplezése. Emberi formájában csak egyvalaki
látta, egy kisfiú, aki a lény elől menekülve egy szénakazalban bújt el. A tőle
megtudott információk alapján Roland segítője és a város elöljárói begyűjtik a
gyanúsítottakat, s míg ez zajlik, Roland elmeséli a kisfiúnak azt a mesét,
amelyet az édesanyja olvasott fel neki „kicsikorában”. A címe Átfúj a szél a
kulcslyukon. Ahogy a fülszöveg is írja, ebben szintén egy kisfiút ismerünk meg,
akinek az élete apja halálával és édesanyja új házasságával vesz rossz
fordulatot. A helyzet még rosszabbra fordul a Társulás Adószedőjének esedékes
megjelenésével, aki egy különleges kulcsot ad Timnek, amellyel szörnyű titkot
fed fel. A fiú ezután mindent megtesz az igazság kiderítéséért és életük rendbe
hozásáért. Útja kalandos, mágiával kísérve.
Ez a legbelső történet teszi ki a kötet nagy részét, de tulajdonképpen nem
hosszú. Az események gyorsan követik egymást, ezért a cselekménye elég sűrű. Az
érdeklődésemet végig fenntartotta, ugyanakkor néha elvesztettem a fonalat. Ez
természetesen annak folyománya is lehet, hogy a saját programom is elég sűrű
volt az olvasás ideje alatt, ezért nagyon apró részletekben tudtam olvasni. A
történet ugyanis nem bonyolult, egy szálon fut és a történetvezetés is
lineáris, egy-egy mondat erejéig van kitérő illetve visszatekintés. A szereplők
jellemrajza egyszerű, összetettnek talán Nagy Kells karakterét mondanám.
Mindenki másnál egyértelmű, hogy melyik oldalon áll. Nagyon szerettem,
jellegzetes King-féle mese.
A bőrember sztorija kicsit jobban izgatta a fantáziámat, épp ezért jó lett
volna, ha ez is egy kicsit hosszabb, és többet tudunk meg akár az alakváltás
természetéről vagy az okáról. Tulajdonképpen ez is egy novella, az Átfúj a szél a kulcslyukonnál rövidebb
és egyszerűbb. Jellemrajzokról például itt nemigen lehet beszélni; Rolandot és
társát, Jamie-t leszámítva talán csak Everlynne jelentik meg annyi időre, hogy
a szeretem vagy nem szeretem kalapba be tudjuk dobni. A szerepe mégis nagyon
fontos, Roland életében meghatározó.
A kötet zárása gyönyörű, mindkét nyelven olvasva megkönnyeztem. Ez a
befejezés teszi ezt a könyvet a sorozat olyan részéve, amely nélkül lehet élni,
de nem érdemes.
Bejegyzésemet a könyv legszebb gondolataival zárom, csak magyarul:
„Az idő csak arc a vízen, és amint
előttük a nagy folyó, szüntelen áramlik tova.”
„A mesékhez senki sem öreg, Bill.
Akár férfi, akár fiú, akár asszony, akár lány, senki sem öreg hozzájuk. Azért
élünk, hogy meséket hallgassunk.”
„…ha egy nő oldalán nem a
megfelelő férfi bújik a kötésbe, akkor az gyűrű helyett hurokká válik.”
„Az idő olyan, mint egy kulcslyuk,
gondolta, mialatt felnézett a csillagokra. Néha lehajolunk hozzá, és
átkukucskálunk rajta. És a szél, amelyen ilyenkor az arcunkon érzünk – a kulcslyukon
átfújó szél -, az egész élő világ lélegzete.”
A következőkben kihívásokhoz elolvasandó könyvekkel jelentkezem.
4,5/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése