41. hét/2: Lawrence Block: Sírok között

Előző roppant nehéz olvasmányom után feltétlenül valami krimire vágytam. Mivel egész héten sugdosott a fülembe a kisördög, hogy vegyek könyvet, megpróbáltam egy könyvtárlátogatással elhallgattatni. Végül ez csak egy napig sikerült, de a könyvtárból is három kötettel tértem haza. A Sírok között e három egyike volt.

Nagyon meglepett, hogy könyvcímen látom; emlékeztem egy ugyanilyen című filmre, amit még 2014-ben láttam, és bár a történetére nem emlékeztem tisztán, tudtam, hogy tetszett. Meg is volt a válasz arra, hogy miért: mint már oly sok filmnél, ennél is az a helyzet, hogy könyvből készült adaptáció, amiről a film megnézésekor fogalmam sem volt. Ahogy arról sem, hogy ez a könyv egy sorozat része, mégpedig a tizedik. Megint belenyúltam.

Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 356
Fordító: Varga Bálint
Az olvasás ideje: 2020. október 9. – 2020. október 11.

A fülszöveg:
„A nagymenő drogkereskedő Kenan Khoury gazdag ember, így nem csoda, hogy felesége emberrablók céltáblájává válik. Kenan kifizeti a váltságdíjat, feleségét pedig visszajuttatják hozzá az emberrablók – darabokban.

Mivel a drogkereskedő nem fordulhat a rendőrséghez, Matt Scudder segítségét veszi igénybe, akinek először azt kell kiderítenie, hogy mi lehetett az emberrablók valódi indítéka. Scudder hamarosan két, kegyelmet nem ismerő szadista pszichopata nyomában találja magát, akiknek végzetesen beteg és kegyetlen játéka csak most kezdődött el.

New York talán soha nem volt olyan mocskos és reménytelen, mint Lawrence Block tizedik Scudder-regényében, amelyből Liam Neesonnal a főszerepben forgattak – végre a szerző elismerését és tetszését is elnyerő – nagy sikerű filmet.”

A borító:
A borítót a filmhez készítették, más kiadásban nem is jelent meg a könyv. A sorozat többi részét nem ismerem, de annyit kiderítettem, hogy ezzel a borítóval sajnálatos módon kilóg a többi közül. Az előlapon a Matt Scuddert alakító Liam Neesont látjuk, amint egy temetőben áll fegyverrel a kezében. Tulajdonképpen ez segített összekötni a kezemben tartott könyvet és a rég látott filmet. Túl sok mindent a kép nem sugall; lesz benne temető, és valami bűnügyi sztorit kell várni.

Így tetszett:
Ahogy már említettem, csak emlékfoszlányaim voltak a sztoriról, és az igazat megvallva ezek olvasás közben sem váltak élesebbé. A viszonyomat a történettel az ismeretlen ismerős kifejezéssel lehet a legjobban leírni. Egyszerre éreztem azt, hogy minden, amit olvasok új, és azt, hogy nem az. Az agyam erőlködött, hogy előhívja a filmbeli jeleneteket, de nem sikerült neki, ami valahol mégis jó, hiszen így magam képzelhettem el a helyszíneket és a szereplőket.

Maga a cselekmény nem kifejezetten bonyolult, egy szálon fut és nem mondanám túl fordulatosnak sem. Eléggé kiszámítható a következő esemény, nem volt semmi csavar, az események pedig az én ízlésemnek egy kissé lassú folyásúak voltak, de ettől függetlenül abszolút élvezhető volt, és a kiszámíthatóság ellenére fenn tudta tartani az érdeklődésemet, gyorsan is haladtam vele. Az sem volt zavaró, hogy az előző 9 részt nem ismerem, ha a szerző utalt is az előző részekben történtekre, mindig adott mellé annyi magyarázatot, hogy érthető legyen az ismeretük nélkül is.

Matt karaktere valósághű, és 100%-ban emberi. Nem szégyelli bevallani, hogy valamilyen infót elfelejtett, hogy egyáltalán nem tökéletes a jelleme és a módszerei, melyek nem is egészen legálisak. Nem is az az igazi tökös nyomozókarakter, amilyeneket korábbi olvasmányaimban megszoktam, mégis kedveltem. Szerettem azt is, ahogy a többi szereplőt bemutatja. Valósághűen, a rossz oldalt sem elkendőzve, mégis úgy, hogy lehessen irántuk szimpátiát érezni. A kedvencem egyértelműen TJ lett.

A könyvben bemutatott technológia először furcsa volt, elavultnak tekintettem a kazettás magnót és a nem egyértelműen nyomógombos telefonokat a 2014-es megjelenéshez képest, a mobil hiányáról nem is beszélve. Ezek akkor kerültek a helyükre, amikor megnéztem az eredeti megjelenés évét: 1992.

Vegyesen találtam magvas gondolatokat és humormorzsákat is; mindkettőt szívesen látom bármilyen könyvben. Előbbiekből hoznék néhányat:

„A dolgok azonban változnak. Ez a lényegük. Ha máshogy nem, hát az megváltoztatja őket, hogy önmagukban nem változnak.”

„Ahogy valaki egyszer rámutatott, akár az egész életet le lehet élni naponként. Elvégre a világ ekként adagolja.”

„Az ember egész életében fél valamiről, mire másvalami végez vele.”

Apránként szeretném majd megismerni a sorozat többi részét is, érdekelnek az előzmények, főként Matt előélete, és természetesen folytatást is szívesen olvasnék, akkor is, ha magyarul nem jelent meg.

4,5/5