A Minden haláli után kissé bajban voltam, hogy milyen novelláskötet kerüljön következőként az éjjeliszekrényemre. Barátnőm javaslata volt A mérgezett nő – mint kiderült, csak rákeresett a várólistámon levő novelláskötetekre, és ezen akadt meg a szeme, én pedig úgy voltam vele, hogy miért is ne.
Kiadó: Jelenkor
Kiadás éve: 2019
Oldalszám: 256
Az olvasás ideje: 2021. március 9. – 2021. március 20. hajnal
A fülszöveg:
„Babarczy Eszter novellái a nővé válás folyamatát, a nők szereplehetőségeit és
szerepkényszereit járják körül. A magány, a kiszolgáltatottság és sérülékenység
hétköznapi vagy éppen szélsőségesen fájdalmas epizódjaiban megannyi küzdelem
zajlik a méltóságért, a szeretetért, önmagunk elfogadásáért és
elfogadtatásáért. Egyfajta felnövekedéstörténet rajzolódik ki a kötetben,
amelynek hősei, mintegy megalkotván az „ismeretlen nő” alakját, különféle
élethelyzetekben kénytelenek szembesülni szűkebb és tágabb környezetük
elvárásaival. Az írások olykor szenvedélyes, máskor rezignált őszinteséggel,
érzékletes és érzéki nyelven szólnak a különböző életkorokban átélt lelki és
testi szenvedésekről, a „korbácsoló szavakról”, a családhoz, szülőkhöz,
gyermekekhez, férfiakhoz fűződő kapcsolatok változó dinamikájáról.
A borító:
Ennek
a könyvnek tipikusan szépirodalmi külseje van. Ez az első és egyetlen gondolat,
ami eszembe jut róla.
Így tetszett:
Könnyűnek
és jónak ígérkezett a fülszöveg és a novellák terjedelme alapján; néhány
oldalasak, többnyire 5-10, de egyik sem volt hosszabb 30-nál, ami pont az a
kategória, ami bármilyen sietős reggelbe és bármilyen fáradt estébe is belefér.
A nővé válás, mint téma is tetszik, örülök, hogy valaki hozzányúl. Sajnos
azonban ennél több pozitívumot nem igazán tudok mondani.
Mindjárt a nyitónovellánál problémákba ütköztem a szöveg megértésével. Sok
mondat nyakatekert volt, vagy olyan szerkesztéssel írták, ami nekem hibásnak
érződött. A további novellákra ez aztán nem vagy kevésbé volt jellemző, de az
tény, hogy én több helyen használtam volna a gondolatok elkülönítésére pontot
vagy pontosvesszőt, mint ahánnyal találkoztam. Az ember, ha nem figyel oda,
könnyen elveszíti a fonalat, mire a mondat végére ér, már nem tudja, mi volt az
eleje.
A legtöbb novellánál azért kapizsgáltam, hogy mit is szeretne velük mondani
a szerző, kevesebb volt, amit teljesen megértettem, ugyanakkor akad néhány, ami
egyáltalán nem jött át – ezeket szívesen megvitatnám egy nálam szépirodalomban
jártasabb valakivel, hátha rávilágít valamire, amit nem vettem észre.
Kimondottam tetszettek az alábbi novellák:
Emlékpogácsa – ha jól értelmezem a
leírtakat, itt két nővérről van szó, az egyikük anorexiával, a másik bulimiával
küzd
Anyu - ennek a témája, egy családtag túlvilágra
való átsegítése engem is foglalkoztat már egy ideje, ha író lennék, én is
feldolgoztam volna
Itáliai utazás – egy becsapott és
megerőszakolt nő története, sok magyaráznivaló nincs rajta
Sennyei Ilma eltűnt – azt hiszem, ez
az abszolút kedvenc
Voland – cicás novella, egyértelműen
szeretem
Szép halál – ez is egy engem
foglalkoztató téma
Vigyetek haza – talán ezt tudtam a
legjobban átérezni, mert azt itt leírtakat a közelmúltban közvetlen közelből
már én is átéltem
Amelyekkel nem tudtam mit kezdeni:
Mell-blog – nem is igazán tudtam
eldönteni, hogy kiről és miről szól
A mérgezett nő – jól indult, de nem
sikerült rájönnöm, hogy ha valaki „mérgezett”, akkor mitől az
A harag születése – ez pedig a teljes
homály
Az elolvasását nem bánom, ennyivel is több kortárs művet ismerhettem meg,
de nem hinném, hogy mostanában szeretnék többet a szerzőtől. Nyitott vagyok
viszont a szemléletváltásra, ha kapok hozzá segítséget.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése