Ezt a kötetet is napindító és napzáró olvasmánynak szántam. 14 novella, az annyi, mint 7 nap. Feltéve, hogy nem hosszúak, nem kell a reggeli rutinba valami egyéb ok miatt belenyúlni, illetve nem alszol el, mielőtt még felemelhetnéd a könyvet az éjjeliszekrényről. Ilyenformán akár még majdnem három hétig is kitarthat.
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2004
Oldalszám: 536
Fordító: Müller Bernadett
Az olvasás ideje: 2021. február 16. – 2021. március 7.
A fülszöveg:
„Az emberrel bármi megtörténhet.
Például hazamegy, és otthon egy
üzenet várja, amelyből kiderül, a felesége elhagyja. Ez már önmagában is
sokkoló. Mivel meg kell beszélniük a válást, beülnek egy étterembe az ügyvédjük
társaságában, ahol is a főúr egy hatalmas konyhakéssel támad a vendégekre!
Aztán…
Vagy: 1408. Ha összeadjuk a számjegyeket, mit kapunk? 1+4+0+8=13! Ez, ugye,
szerencsétlen szám. De ha ráadásul egy szállodai szoba száma, amelyet kivesz az
ember, és ott tölti az éjszakát… már ha túléli!
Vagy: A számítógépek korát éljük, remek dolog, nagyban megkönnyíti az
életünket. Igaz, az elektronikus postával rengeteg szemét meg
felesleges dolog érkezhet. Na most, ha az ember nem vigyáz, és gyanútlanul
kinyit egy levelet, amelyben furcsa jelek – körök, rombuszok, szmimek,
háromszögek és szankolitok – vannak, az már régen rossz. Ugyanis egy ilyen levél halált hoz…
Vagy: A golf. Kitűnő sport. De mit ad Isten, a labda begurul a bokorba, az
ember utánamászik, és… Mikor legközelebb feleszmél, rádöbben a rettenetes
valóságra: anyaszült meztelenül fekszik egy boncasztalon, hallja, hogy körülötte
a patológus meg a boncmester tüsténkedik, csörömpölnek a műszerek. A
szerencsétlen meg szólna, hogy bocsánat, ez valami fatális (de még mennyire
az!) tévedés, de hiába – lábujjától a haja szála végéig megbénult…
Vagy… de tudja mit, Kedves Olvasó? Üljön bele kedvenc karosszékébe, és olvassa
el Stephen King tizennégy idegborzoló, lélegzetelállító, vérfagyasztó
elbeszélését.
Jó szórakozást!”
A borító:
Úgy
néz ki, mintha egy meteorbecsapódást ábrázolna, de jobban megnézve inkább a
fülszövegben is említett golflabda szeretne lenni. Nem túl beszédes.
Így tetszett:
Sokkal
jobban összeszedett válogatás ez, mint a Rémálmok és lidércek. Ezeket a novellákat és főleg a kisregényt kimondottan
élveztem, rossz érzést, nemtetszést egyik sem váltott ki, inkább semleges
maradt, amelyik nem fogott meg annyira, mint a többi.
A legnagyobb hatása természetesen az Eluria
nővérkéinek volt; ez a leghosszabb történet a kötetben, nem is novella,
inkább kisregény. A Setét Torony világába visz vissza, még a regényciklus
előtti időkbe, amikor Roland egyedül bolyong, és csapdába esik egy Eluria nevű
városka szélén. Jó volt újra látni, újra belépni ebbe a világba, amely a
tavalyi évemet végigkísérte. Elfogultság vagy sem, ez a történet lett a
kedvencem.
A következők is elnyerték a tetszésemet:
- A négyes boncterem: ez olyasmi, mint az élve eltemetés témája – engem a hideg ráz a gondolattól
- A fekete öltönyös férfi: az ördöggel eddig nem találkoztam Kingnél, hacsak Randall Flagg karakterét nem tekintjük az egyik megnyilvánulásának. Jobban belegondolva, a címszereplő akár ő is lehetett.
- Minden mulandó: jól szórakoztam az idézett falfirkákon
- Minden haláli: érdekes elgondolás a gyilkolásra, és a gyilkosok felmentésére, egyúttal morális kérdést is felvet. Olvasás közben Az Intézet jutott eszembe, abban találunk hasonlót.
- Az országút vírusa északra tart: ez elég beteg, de épp ezért jó
- Az érzés, amelynek csak francia neve van: ennek a zsenialitása ugyanabban rejlik, mint a Setét Toronyé. Nem mondom el. J
- 1408: ennek a filmváltozatát évekkel ezelőtt láttam, és nem győzött meg. A novella annál inkább. Nem fogok azért félni a szállodai szobáktól, de… Jajj…
- A Golyó: ez is egy morális kérdést feszeget tulajdonképpen; lehet-e jól dönteni, ha a tét a saját, vagy egy szeretett személy élete?
- A szerencsepénz: a másik kedvencem, ami egyúttal új mottót is adott nekem a jövőre – ezzel a gondolattal aludtam el tegnap este.
Ezek pedig nem igazán fogtak meg:
- Jack Hamilton halála: ezt kissé untam
- A halálszoba: ez viszont jó lehetett volna, de valami mégis hiányzott belőle
- L.T. elmélete a házikedvencekről
- Ebéd a Gotham Caféban: valahogy az utóbbi két „válós” sztorival nem tudtam azonosulni
Látható, hogy az arány igencsak eltolódott a nekem tetsző írások felé. Ez
jó. Biztos, hogy ezt a kötetet máskor is szívesen előveszem majd. Hátha
értelmet nyer az a 4 is, amelyek most kevésbé tetszettek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése