BÚÉK 2021 - mi volt, és mi lesz?

Biztosan nem csak én sóhajtottam fel ma éjfélkor: „Hát vége!”. Sokunk életének egyik, ha nem A legrosszabb éve volt 2020. 

Sok szempontból vízválasztó és nehéz volt. Habár az elején kevésbé volt okom panaszra, az év második felében nekem is bőven kijutott a rosszból. 

Lássuk az eseményeket címszavakban, és, hogy a tavalyi listáról mit pipálhatok ki.

•          Olvasás
  

Ezen a téren 2020 a rekordok éve volt. A 2019-es évi 35 könyvhöz képest 2020-ban 63-at sikerült elolvasni, és a 14 ezer oldal is 23 ezerre emelkedett. Elég sok kihívásra jelentkeztem, ezáltal számos új szerzőt és műfajt ismerhettem meg, amelyeket a Moly nélkül soha. Bővebben itt írtam erről.

Új kedvenceket is avattam, mégpedig:
Daniel Kalla: A kolostor átka
Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje és Vízáldozatok

A Setét Torony sorozat

Q-ügyosztály sorozat

 

A legcsapnivalóbb olvasmányom pedig Jamey BradburyÖsztön-je volt idén.

 

•          Nyelvtanulás
  

Ez ismételten elcsúszott, az év utolsó negyedében jutottam el oda, hogy jelentkezzek a British Councilhoz angoltanfolyamra. Nem is C2-re, hanem egyelőre csak C1-re. Mivel nagyon rég nem tanultam már angolt, hiába a napi szintű használat, érződött, hogy némely területeken megkopott a tudásom, és a meglevőn is bőven lehet még fejleszteni. Épp ezért sajnálatos, de érthető módon nem volt elég egy kurzus ahhoz, hogy magamban bízva megpróbáljam a vizsgát, így az év elején belevágok még egy fordulóba.

•          Közösségi média aktivitás
  

A blogon soha nem voltam olyan aktív, mint a létezése ideje alatt bármikor; ez köszönhető a sok elolvasott könyvnek, mivel majdnem mindegyik önálló bejegyzést kapott. A személyes jellegű témák sajnos most is a háttérben maradtak, habár a késztetés sem volt olyan erős, hogy ilyesmiről írjak. A semmit továbbra sem írom le, és azt sem fejtegetem, ami nem a nagyvilágra tartozik.

•          Éneklés
  

Ezt sajnos rendesen felülírta a covid, a kórus nem működött, és ugyan a magánórákat újrakezdtem, azokat is fel kellett függesztenünk a kialakult helyzet miatt. Bízom benne, hogy ez hamarosan változik.

 

Ezeken kívül is történt még pár dolog, habár az előzőnél sokkal kevésbé volt eseménydús évem. Ismét elköltöztem – ez egyszerre jó és rossz; rossz a körülmények miatt, amik ezt elősegítették, és a helyet is sajnáltam, a jó viszont az benne, hogy a mostani lakásban lehet cicám (itt írtam is róla). Boldogság még, hogy májusban autótulajdonos lettem, ami hozzájárult ahhoz, hogy leküzdjem a vezetés irányéban tanúsított dacot és ellenállást. Ma már bátran vezetek Budapesten, vidéken és autópályán is. Kezdem megszeretni.
A vírushelyzet a munkahelyi életben is változásokat hozott; megismerhettem a home office intézményét (írtam is róla), miközben magamról is megtudtam, hogy mégiscsak el tudok lustulni.
A magánélet pedig rettenetesen alakult; túl vagyok egy nem túl szép szakításon, és az év vége előtt nem sokkal nagypapámat is elveszítettem, akivel nagyon közel álltunk egymáshoz. Most már nem olyan fájdalmas, mint két hónapja, de nagyon hiányzik. 😢
Ez utóbbiak kapcsán átértékeltem a családi és a baráti kapcsolataimat is: közelebb kerültem a családomhoz, szereztem új barátokat, akikért nagyon hálás vagyok, és értékesebbé váltak a régiek is. Innen is sajnálom, ha valaki úgy érzi, elhanyagoltam, a jövőben szeretnék jobb barát lenni. Szeretlek titeket! ❤

2021-et mindenképpen jobbnak várom. Milyen is lehet egy év, ami kapásból péntekkel kezdődik?
Reménykedem abban, hogy az élet visszaállhat a vírus előtt ismert kerékvágásba, vagy legalább hasonlóba.  

Tervek most is vannak, az előzőekből kiindulva:

•          Olvasás
  

Ismételten: tartani a tavalyi számokat, de legalább heti egy könyv elolvasása. A kihívásokat visszább veszem, hogy a meglevő könyveimmel haladhassak, legfőképpen Stephen King életművével. Teljesíteni biztosan nem sikerül még, de szeretnék hozzá közelebb kerülni. Ezen kívül a 2020-ra tervezett, de elmaradt olvasmányokat szeretném pótolni, különös tekintettel a megkezdett sorozatokra.

•          Nyelvtanulás
  

Ahogy fentebb említettem, az év első felére (vagy inkább harmadára) tervezem az angoltanulmányok befejezését és a nyelvvizsgát. Ezt követné majd egy posztgraduális szakfordító képzés, hogy ebben az évben, vagy csak a következőben, azt még nem látom előre.
A másik két beszélt nyelvemre is szeretnék több hangsúlyt fektetni, például olvasás formájában, de a komfortzónámból is ki kellene lépni és YouTube-videókat nézni, amelyekből feleleveníthetem és bővíthetem is az ismereteket.
Spanyolul is szeretnék tanulni, de ez egyelőre még csak álom, nem terv; ha nem sikerül ebben az évben, nem fogom kudarcként elkönyvelni.

•          Közösségi média
  

A 2020 második felében tanúsított „magamnak csinálom” magatartáson nem szeretnék most sem változtatni. Habár hullámzik, hogy éppen szeretnék-e ismertebb lenni vagy nem, most úgy érzem, hogy jó ez nekem így (holnapután lehet, hogy már mást írnék). Lesz, ahogy lesz. 😃

•          Éneklés
  

Ez ugyanaz, mint legutóbb: jó lenne foglalkozni vele, de most nem rajtam múlik. Talán az év második felében lehet róla beszélni.

•          Sport, egészség
  

Régi célom, hogy az egyetemi évek alatt szokássá vált jógát visszaépítsem a mindennapjaimba. 2020-ban ez már nagyjából megtörtént, de sajnos nem teljeskörű a siker – mindig adódott valami, ami az útjában állt. Idén már nem engedek, és többet teszek azért a bikinialakért – no nem mintha szeretnék bikiniben flangálni, én aztán nem megyek a strandra!

•          Kapcsolatok
  

Ápolni őket, amennyire lehet. A mérgező embereket kizárni, akik építenek lelkileg, azokkal pedig szorosabbra fűzni, megtartani a viszonyt. Ez most elég női magazonis bullshit-nek hangzott…

 

Nem lesz tehát teljesen igaz az új év, új élet/új én mottó; inkább az új év, jobb én lesz a reális.

Köszönöm mindenkinek mindent, és idén sem szabadultok tőlem!