Translate

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: év vége. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: év vége. Összes bejegyzés megjelenítése

2022. január 1., szombat

BÚÉK 2022 - tervek, célok, egyebek


Ez az év is elszállt. Jobb volt-e vagy rosszabb, mint az előző, nem tudnám megmondani. Más volt. Más miatt volt nehéz, más miatt volt küzdelmes. A covid változatlanul itt van velünk és keseríti meg a mindennapjainkat, rombolja az életünket és a kapcsolatainkat, és már mindenkinek elege van belőle - nekem is. Épp ezért nem is koptatom tovább a billentyűzetet vele - szegény így is elég rossz állapotban van már, mióta Hygge ráborította a teát.

Nézzük inkább meg azt, hogy a tavalyi tervekből mit és mennyit sikerült teljesíteni!

  •          Olvasás
Ennek egy külön bejegyzést szenteltem tegnap, aki még nem találkozott vele, ide kattintva elolvashatja. Röviden, a számok kicsivel rosszabbak, mint az előző évben, de összességében sikeres évet zártam.

  •          Nyelvtanulás
A tervezett angol tanulás és felsőfokú nyelvvizsga pipa, a nyáron meglett, és nem is kellett igazán megszakadnom vele. A szakfordító képzésben viszont nem tudtam még részt venni.
A németet és az oroszt illetően nem szuperáltam ilyen jól, az év elején még lelkes voltam, kitűztem magamnak egy-egy napot, amikor valamelyik nyelvvel foglalkoztam, de aztán ahogy sűrűsödtek a dolgok, egyre inkább elmaradt. Rettenetesen sajnálom, mert nem szeretném, ha kárba veszne az idő, energia és pénz, amit e két nyelv elsajátításába fektettem. 
A spanyolt nem sikerült elkezdenem, de mint tavaly írtam, ez nem is volt komoly terv, inkább amolyan "ha sikerül, jó, ha nem, az se baj". Viszont azt megtudtam már, hogy hova, kihez fordulhatok, ha egyszer elhatározom magam.

  •          Közösségi média
Azt fogadtam meg magamban, hogy annak fogok szurkolni, hogy a könyves blogbejegyzéseim 10 emberhez eljussanak. Ha ez megvan, örülök, de ha nincs, akkor se dőlök kardomba. Be is jött, mert még mindig itt vagyok. A nyáron, amikor befogadtam még egy cicát, elindítottam a Cicanaplót a blogon, de sajnos félbehagytam, egyrészt az idő, később már a kedv hiánya miatt. Itt szeretném megjegyezni, hogy a cicák aránylag összeszoktak; ugyan nem lettek a legjobb barátok, ebből adódóan még vannak balhék, és néha a gumilabda földhöz vágásával kell fegyelmezni őket, de egy normális együttélés ki tudott alakulni. Albus gyönyörű kis hógolyó lett, és nagyon hálás (meglátjuk, a műtétje után is az lesz-e még), Hygge pedig továbbra is játssza a Nagy, Felnőtt Macska szerepét. A naplót nem valószínű, hogy folytatom a későbbiekben.

  •          Éneklés
Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy a nyáron újraindul a kórus, és részt vehettem az Énekel az ország koncerten, illetve az év végén az adventi koncert egyik darabjában, és a karácsonyi koncerten is. Borzasztóan hiányzott, és még ha nem is léphetek fel minden darabban, amit megtanulunk, kikapcsolódásnak tökéletes. Sajnos a magánórákat nem sikerült beiktatni időhiány és anyagi okok miatt.

  •          Sport, egészség
Ez a pont viszont egy csőd; nem voltam elég kitartó, és ennek az időbeosztásom, a rengeteg program sem használt; sokszor mire hazaértem, már csak az esti rutinra volt idő, ha pedig vagy a mozgás vagy az olvasás fért bele még a napba, akkor inkább az utóbbit választottam. Az év utolsó harmadában kezdett el jobban zavarni, hogy nem működik, de hiába szereztem be egy súlyozott hulahoppkarikát is, hogy megkönnyítsem a dolgomat, ezzel sem jutottam előrébb. 

  •          Kapcsolatok
Baráti kapcsolatok terén minden volt ebben az évben. Szereztem újakat, nem is keveset, de sajnos volt olyan is, ami tönkrement. Az okokat nem firtatnám, mert nem ide való, és nem is mentegetem magam, mert én is hibás vagyok abban, hogy így alakultak. A párkapcsolati aspektust pedig inkább hagyjuk.☺

 

A fent felsoroltakon kívül fontos esemény volt az évben, hogy lakástulajdonos lettem, amihez jó nagy adag szerencse és természetesen szülői támogatás is kellett. Nem lehetek elég hálás azért, hogy ez összejött. 

Mit fogok csinálni 2022-ben?

Röviden, tömören, folytatom, amit elkezdtem. 

  •          Olvasás

Az idei terv a Stephen King életmű befejezése a Mester 75. születésnapjáig. Ezzel együtt szeretném tartani az 52 könyvet, lehetőség szerint 1 db/hét lebontásban. Ebben az évben is lesz egy sorozat, ami végigkísér majd, és amennyire belefér, szeretnék többet olvasni idegen nyelven. A többiről majd a Book Tag bejegyzésben lesz szó.

  •          Nyelvtanulás

Angol: a cél a szinten tartás, illetve fejlesztés C2 irányba. A szakfordító képzés elkezdésére is van esély idén, de még nem teljesen biztos.

Német: hasonlóan a tavaly írtakhoz, a cél nem elfelejteni azt, ami van.

Orosz: erős ismétlést szeretnék, illetve olyan könyvek után kutatnék, amelyek segítenek ebben.

Spanyol: ezt szerintem még tolom egy későbbi időpontra, nem valószínű, hogy bele fog férni.

  •          Közösségi média

A Molyon szeretném tartani az aktivitást, ugyanez a helyzet a bloggal is. Ez utóbbi esetében a könyvértékeléseket szeretném egy fokkal igényesebben csinálni, mert nem vagyok teljesen elégedett a mostaniak színvonalával. Új ötletként merült fel még, hogy a facebook és instagram oldalamat felpörgetném azzal, hogy a Molyon olvasott szerencsesütiket ezúttal nem a történetemben osztom meg, hanem ezeken a platformokon. Elkezdem, aztán meglátom, mennyi kitartásom lesz hozzá.

  •          Éneklés

A kórust folytatom azzal az intenzitással, ahogy tavaly csináltam, amire tudok, megyek. A magánórákat még meglátom, ha belefér, jó, ha nem fér bele, nem jó, de ez van.

  •          Sport, egészség

Ezt viszont most már tényleg-tényleg-tényleg meg kellene fognom. Tudatosítani magamban, hogy reggel igenis van 12 percem egy rövid ébresztő jógára, este pedig igenis van 5 percem, hogy az aktuális kedvenc dalomra pörgessem azt a karikát. Nagyobb fogadalmat nem merek tenni, ha ennyi sikerül, már boldog leszek. Jó lenne ezen kívül kicsit jobban odafigyelni az étkezésre, és nem minden ebédet sütivel zárni - nehéz lesz, roppant édesszájú lettem az utóbbi években. Viszont nagyon nem szeretném, ha 7-essel kezdődne a szám a mérlegen.

  •          Kapcsolatok

A nagymamám év eleji halála előtti időszakban jöttem rá arra, hogy akik fontosan nekem, azoknak magamból, az időmből kell adnom. Ezt szeretném tartani ebben az évben is, de egészségesebb mértékben, mint tavaly, kicsit jobban kiegyensúlyozva azzal az idővel, amit egyedül töltök, mert arra is rájöttem, hogy erre is nagyon nagy szükségem van. 

  •          Egyéb tervek
Az egyik legfontosabb, hogy többször szeretném elővenni az autómat a hétköznapokban is, és nem megszívatni magam a sok cipekedéssel, amikor nincs rá szükség. 
Ezen kívül a lakással is szeretnék foglalkozni, alakítani, szépítgetni.
Megpróbálok egyúttal pozitívabban tekinteni saját magamra, és elengedni azt a régen rám ragadt "átkot", miszerint nem leszek elég jó a gimi utáni években. De, leszek.

No, ezt megint jól felhalmoztam. Nem baj. Én azt mondom, inkább legyen az embernek túl sok, mint túl kevés terve.
Köszönöm mindenkinek a figyelmet, aki eddig velem tartott, remélem, ezt a jó szokásotokat 2022-ben is megőrzitek.
Kívánom mindenkinek, hogy olyan éve legyen, amilyennek szeretné! ☺

2021. január 1., péntek

BÚÉK 2021 - mi volt, és mi lesz?

Biztosan nem csak én sóhajtottam fel ma éjfélkor: „Hát vége!”. Sokunk életének egyik, ha nem A legrosszabb éve volt 2020. 



Sok szempontból vízválasztó és nehéz volt. Habár az elején kevésbé volt okom panaszra, az év második felében nekem is bőven kijutott a rosszból. 





Lássuk az eseményeket címszavakban, és, hogy a tavalyi listáról mit pipálhatok ki.

  •          Olvasás
Ezen a téren 2020 a rekordok éve volt. A 2019-es évi 35 könyvhöz képest 2020-ban 63-at sikerült elolvasni, és a 14 ezer oldal is 23 ezerre emelkedett. Elég sok kihívásra jelentkeztem, ezáltal számos új szerzőt és műfajt ismerhettem meg, amelyeket a Moly nélkül soha. Bővebben itt írtam erről.

Új kedvenceket is avattam, mégpedig:
Daniel Kalla: A kolostor átka
Eva García Sáenz de Urturi: A fehér város csöndje és Vízáldozatok

A Setét Torony sorozat

Q-ügyosztály sorozat

 

A legcsapnivalóbb olvasmányom pedig Jamey BradburyÖsztön-je volt idén.

 

  •          Nyelvtanulás
Ez ismételten elcsúszott, az év utolsó negyedében jutottam el oda, hogy jelentkezzek a British Councilhoz angoltanfolyamra. Nem is C2-re, hanem egyelőre csak C1-re. Mivel nagyon rég nem tanultam már angolt, hiába a napi szintű használat, érződött, hogy némely területeken megkopott a tudásom, és a meglevőn is bőven lehet még fejleszteni. Épp ezért sajnálatos, de érthető módon nem volt elég egy kurzus ahhoz, hogy magamban bízva megpróbáljam a vizsgát, így az év elején belevágok még egy fordulóba.

  •          Közösségi média aktivitás
A blogon soha nem voltam olyan aktív, mint a létezése ideje alatt bármikor; ez köszönhető a sok elolvasott könyvnek, mivel majdnem mindegyik önálló bejegyzést kapott. A személyes jellegű témák sajnos most is a háttérben maradtak, habár a késztetés sem volt olyan erős, hogy ilyesmiről írjak. A semmit továbbra sem írom le, és azt sem fejtegetem, ami nem a nagyvilágra tartozik.

  •          Éneklés
Ezt sajnos rendesen felülírta a covid, a kórus nem működött, és ugyan a magánórákat újrakezdtem, azokat is fel kellett függesztenünk a kialakult helyzet miatt. Bízom benne, hogy ez hamarosan változik.

 

Ezeken kívül is történt még pár dolog, habár az előzőnél sokkal kevésbé volt eseménydús évem. Ismét elköltöztem – ez egyszerre jó és rossz; rossz a körülmények miatt, amik ezt elősegítették, és a helyet is sajnáltam, a jó viszont az benne, hogy a mostani lakásban lehet cicám (itt írtam is róla). Boldogság még, hogy májusban autótulajdonos lettem, ami hozzájárult ahhoz, hogy leküzdjem a vezetés irányéban tanúsított dacot és ellenállást. Ma már bátran vezetek Budapesten, vidéken és autópályán is. Kezdem megszeretni.
A vírushelyzet a munkahelyi életben is változásokat hozott; megismerhettem a home office intézményét (írtam is róla), miközben magamról is megtudtam, hogy mégiscsak el tudok lustulni.
A magánélet pedig rettenetesen alakult; túl vagyok egy nem túl szép szakításon, és az év vége előtt nem sokkal nagypapámat is elveszítettem, akivel nagyon közel álltunk egymáshoz. Most már nem olyan fájdalmas, mint két hónapja, de nagyon hiányzik. 😢

Ez utóbbiak kapcsán átértékeltem a családi és a baráti kapcsolataimat is: közelebb kerültem a családomhoz, szereztem új barátokat, akikért nagyon hálás vagyok, és értékesebbé váltak a régiek is. Innen is sajnálom, ha valaki úgy érzi, elhanyagoltam, a jövőben szeretnék jobb barát lenni. Szeretlek titeket! 

2021-et mindenképpen jobbnak várom. Milyen is lehet egy év, ami kapásból péntekkel kezdődik?
Reménykedem abban, hogy az élet visszaállhat a vírus előtt ismert kerékvágásba, vagy legalább hasonlóba.  

Tervek most is vannak, az előzőekből kiindulva:

  •          Olvasás
Ismételten: tartani a tavalyi számokat, de legalább heti egy könyv elolvasása. A kihívásokat visszább veszem, hogy a meglevő könyveimmel haladhassak, legfőképpen Stephen King életművével. Teljesíteni biztosan nem sikerül még, de szeretnék hozzá közelebb kerülni. Ezen kívül a 2020-ra tervezett, de elmaradt olvasmányokat szeretném pótolni, különös tekintettel a megkezdett sorozatokra.

  •          Nyelvtanulás
Ahogy fentebb említettem, az év első felére (vagy inkább harmadára) tervezem az angoltanulmányok befejezését és a nyelvvizsgát. Ezt követné majd egy posztgraduális szakfordító képzés, hogy ebben az évben, vagy csak a következőben, azt még nem látom előre.
A másik két beszélt nyelvemre is szeretnék több hangsúlyt fektetni, például olvasás formájában, de a komfortzónámból is ki kellene lépni és YouTube-videókat nézni, amelyekből feleleveníthetem és bővíthetem is az ismereteket.
Spanyolul is szeretnék tanulni, de ez egyelőre még csak álom, nem terv; ha nem sikerül ebben az évben, nem fogom kudarcként elkönyvelni.

  •          Közösségi média
A 2020 második felében tanúsított „magamnak csinálom” magatartáson nem szeretnék most sem változtatni. Habár hullámzik, hogy éppen szeretnék-e ismertebb lenni vagy nem, most úgy érzem, hogy jó ez nekem így (holnapután lehet, hogy már mást írnék). Lesz, ahogy lesz. 😃

  •          Éneklés
Ez ugyanaz, mint legutóbb: jó lenne foglalkozni vele, de most nem rajtam múlik. Talán az év második felében lehet róla beszélni.

  •          Sport, egészség
Régi célom, hogy az egyetemi évek alatt szokássá vált jógát visszaépítsem a mindennapjaimba. 2020-ban ez már nagyjából megtörtént, de sajnos nem teljeskörű a siker – mindig adódott valami, ami az útjában állt. Idén már nem engedek, és többet teszek azért a bikinialakért – no nem mintha szeretnék bikiniben flangálni, én aztán nem megyek a strandra!

  •          Kapcsolatok
Ápolni őket, amennyire lehet. A mérgező embereket kizárni, akik építenek lelkileg, azokkal pedig szorosabbra fűzni, megtartani a viszonyt. Ez most elég női magazonis bullshit-nek hangzott…

 

Nem lesz tehát teljesen igaz az új év, új élet/új én mottó; inkább az új év, jobb én lesz a reális.

Köszönöm mindenkinek mindent, és idén sem szabadultok tőlem! 

2020. január 1., szerda

BÚÉK 2020 - évértékelés és jövőbeli tervek

Eseménydús éven vagyok túl. Rengeteg dolog történt és sok minden változott az elmúlt évben. Volt tavaly egy listám a terveimről, a teljes bejegyzés itt olvasható. A listát rövidítve ide is beillesztettem, lássuk, mi valósult meg belőle!

Képtalálat a következőre: „2020”

  • költözés: Ez hamarabb összejött, mint vártam. Idén nyárig szól a szerződés az előző albérletben, de hamarabb kezdtünk újat keresni, részben az egyetemisták nyári rohama miatt, részben egyéb okokból. Elég hamar találtunk, nagyon szerencsés módon a munkahelyemtől egy utcányira helyezkedik el. Gyalog járok dolgozni, cipősarok-magasságtól függően 5-8 perc. Ennek ellenére nem kelek később, mint amikor messzebbről jártam, sőt, még annál is korábbra állítom az ébresztőt, viszont több minden fér bele a reggeli rutinba. Nem mellesleg még így is kényelmesen készülök el, nem kapkodok, és gyakorlatilag nem tudok elkésni.

    Bild könnte enthalten: 2 Personen, einschließlich Stermeczki Bálint Ákos, Personen, die lachen, Nahaufnahme und Innenbereich
  • többet olvasni: Szintén pipa. 
    moly
    Az előző évi 9 könyv és 5746 oldal helyett 2019-ben 35 könyvet és 14196 oldalt sikerült elolvasni. A 35-ből 4-et idegen nyelven olvastam, 2-t angolul, 1-et németül és 1-et oroszul. Év elején kevesebb időm volt, aztán rákapcsoltam; a nyáron 1 könyv/hét volt az átlag, az ősszel kicsit lazult, az év vége pedig megint sűrű volt, köszönhetően annak az őrültségnek, hogy 4, decemberben véget érő kihívást vállaltam el. Könyvértékeléseimet
    itt olvashatjátok el.
  • építeni a közösségi oldalaimat: Többé-kevésbé sikerült. A blogot egyértelműen felpörgettem: 2019-ben 44 bejegyzés született. Összehasonlításképp: 2018-ban 14-et, 2017-ben 12-t írtam. Az ugrás annak is köszönhető, hogy majdnem az összes, 2019-ben olvasott könyvről külön értékelő bejegyzés született. Ezt a jó szokásomat júniusban vezettem be. Fotózásom idén nem volt; tulajdonképpen megvoltam nélküle. Az instagramomat próbáltam saját képekkel feldobni – például összehasonlításképp feltettem egy stock fotót egy ruháról, amely nekem is megvan, és mellétettem egy képet magamról, amelyen az adott ruhát viseltem. Egyfajta „így néznek ki ezek a darabok egy hús-vér nőn” mozgalomnak szántam, de nem volt sikere, ezért abbahagytam, és nem is igen használtam azóta az instagramot. A facebook oldalamon minden blogbejegyzést megosztok, tehát az épül magától.
  • orosz nyelvvizsga: A legnagyobb pipa. Március elején sikeres középfokú nyelvvizsgát tettem; a vizsgáról itt írtam bővebben.

    nyelvvizsga
  • újra énekelni: Végre ezen a fronton is megtört a jég, kétféleképpen is. Májusban csatlakoztam a Budapesti Akadémiai Kórustársasághoz (erről és az első MüPás fellépésemről itt olvashatsz bővebben), és a magánének-tanáromhoz is visszamentem két év kihagyás után.

    Bild könnte enthalten: eine oder mehrere Personen, Brille, im Freien und Nahaufnahme

    A lehető legjobb alkalmat adta erre a kóruson belüli meghallgatás, amitől úgy féltem, mint a tűztől, ezért megkerestem Nórit, hogy segítsen felkészülni. A meghallgatás rosszabbul sikerült, mint szerettem volna, de feladni nem fogom, elég időm van fejlődni. Az első magánórán Nóri felmérte, hol is tartok, és meglepődtem, hogy nem sok hiányzik: E6-ig (háromvonalas E) tudtam felskálázni; két évvel korábban F#6-ig ment (háromvonalas fisz). Az alja (D3, kis D vagy kontra D, ezt sosem tudom) nem változott. A harmadik órára visszahoztuk a tetejét is.
  • meglátogatni legalább egy ismeretlen helyet, akár belföldön, akár külföldön: Belföldön és külföldön is jártam ismeretlen helyeken. A nyaralásról a beszámoló itt olvasható.
  • megfelelően összehangolni a munkát a magánélettel: Pihenni ugyan 2019-ben sem sokat tudtam, de ez leginkább azért volt, mert továbbra sem sikerült megismerkednem az unatkozás fogalmával. Szerencsére a munka és a szabadidős tevékenységek nagyjából összhangban voltak, előbbit nem engedtem az utóbbi rovására menni.

Épp elégnek kellene lennie egy évre a fent felsoroltaknak, de nem merült ki az évem ennyiben. Kipróbálhattam magam amatőr olvasószerkesztőként; két jó barátom kéziratát olvastam és javítottam eddig, illetve egy harmadik barátom facebook oldalán folytatásokban megjelenő történetét korrektúrázom. Az évben először recenziós könyvpéldányra is szert tettem. Két esküvőn is jelen lehettem: májusban az egyik legjobb barátnőm ment férjhez, novemberben pedig egy jó barátom nősült meg. Emlékezetes koncerteken is jártam, szintén novemberben: 9-én a Shattenwelt fesztiválon, 12-én pedig a The 69 Eyes koncertjén. A beszámolók az események nevére kattintva olvashatók. Előbbi hatására a két beszámoló után minden bejegyzésben elrejtettem egy Blutengel-számot. Ebben is van. Megtaláltad? Ezeken kívül 2019-ben töltöttem a 25-öt, ami egyfajta fordulópontot jelentett számomra. Az erről szóló bejegyzés itt olvasható. Ha bármely más bejegyzésről lemaradtál a tavalyi évből, vagy szeretnéd újraolvasni, itt megteheted.

2020-ban sem szeretnék lazsálni, és ahogy jelenleg állnak a dolgok, nem is fogok.

·         Könyvek szempontjából: először is tartani szeretném a 2019-es számokat, de inkább felülmúlnám őket. Az idegen nyelven olvasott kötetek arányát is szeretném emelni. 2020-at a sorozatoknak fogom szentelni. Több könyvsorozat áll nálam, ezek között olyan is akad, amelynek a második részét még általános iskolában olvastam, a többit azóta sem. Idén az ilyen sorozatok befejezésére fektetem a hangsúlyt, ezen kívül teljes sorozatokat is szeretnék 2020-ban elolvasni, mint pl. a Setét torony vagy az Eragon. Szeretném folytatni a tavalyi évben kezdett amatőr olvasószerkesztői munkát is, és az sem lenne rossz, ha a recenziók száma is emelkedni tudna.
·         Nyelvtanulás szempontjából: idén szeretnék egy C2-es (azaz mesterfokú) nyelvvizsgát szerezni angolból. Ezt tulajdonképpen év vége óta tologatom, nehezen szánom rá magam a jelentkezésre és a megfelelő tankönyvek megkeresésére. Bízom benne, hogy az új év meghozza a motivációt. A németet szeretném visszahozni a régi szintre; szegény eléggé passziválódott. Az olvasott szövegekkel semmi gond nincs, még mindig nagyon sok mindent értek, de ha beszélni kellene, az már nehezebb lenne. Sajnos nincs lehetőségem használni, ezért csak rajtam múlik, hogy hagyom-e elveszni. Nem szeretném. Az orosznál a szinten tartás és az ami rám ragad, az rám ragad típusú fejlődés a cél. Szerencsére a munkában tudom hasznosítani a tudásomat, így nem felejtek. Ha pedig az angolon túl leszek, szeretnék belevágni a spanyol nyelv tanulásába. Ez elég távlati terv, az év második felénél hamarabb nem látok esélyt rá, és egyelőre kiforrott elképzelésem sincs, hogy hogyan csináljam, de addigra kitalálom.
·         Változatlanul szeretnék aktív maradni a közösségi médiában, ha máshogy nem, a blogon keresztül. Nem tervezem, hogy csak könyvértékelések jelenjenek meg, változatlanul teszek közzé személyes jellegű témákat, véleményeket is. Azon leszek, hogy több „erről jó lenne írni” típusú bejegyzés láthasson napvilágot; a tavalyi évben sok ilyen azért nem született meg, mert amikor az ötlet megfogalmazódott, nem értem rá megírni, mire oda jutottam, addigra pedig aktualitását vesztette, vagy egyszerűen megfeledkeztem róla. Igyekszem idén az ilyet elkerülni, és a tavalyinál is többet írni.
·         Az éneklést természetesen folytatom; a kórussal több fellépés van már tervben a közeljövőre. Az még nem kiforrott, hogy a magánénekkel mihez szeretnék kezdeni. Nagy álmom, hogy egyszer szólista lehessek. Valahol, valamikor.

Kíváncsian várom, milyen eseményeket és csodákat tartogat még nekem az új év és az új évtized. Egyről már tudok, de erről majd utólag fogok tájékoztatást adni. Aki tudja, miről beszélek, az örüljön neki, a többiek pedig hadd izguljanak! J
Ezúton is kívánok minden olvasómnak sikerekben gazdag, boldog új évet!

2019. január 17., csütörtök

Megkésett évnyitó

Kissé megkésve jelentkezem a 2018-as év összefoglalójával, és az új évre szóló terveimmel. Így jár az, aki két végén égeti a gyertyát; mire hozzájut a fogadalomlista megírásához, már ki is húzhat rajta néhány tételt.

Eseménydús évem volt; 2018-cal megkezdődött az utolsó egyetemi félévem, kórházi gyógyszertári és közforgalmú gyógyszertári gyakorlattal, szakdolgozatírással és -védéssel, illetve az utolsó nagy megmérettetéssel, az államvizsgával. Nem volt könnyű. Inkább volt hihetetlen és ijesztő, hogy eddig  eljutottam. (Erről az időszakról részletesebb bejegyzéseket olvashatsz ittitt és itt) Annak ellenére, hogy zsúfolt 6 hónap volt, sokkal könnyebben vettem, mint a megelőző négy és fél évet. Nem mondom, hogy nem vágtam földhöz az államvizsga-tesztkönyvet (dehogynem!), vagy hogy nem ültem sírva fölötte a bukás víziójával (dehogynem!), mégis szívesebben gondolok vissza az utolsó szemeszterre, mint az összes többire. A dolgot pedig még magánéleti probléma is tetőzte - nem sokkal a nagy vizsga előtt éltem meg egy szakítást. Váratlan volt és fájdalmas. Egy új szerelem viszont hamar meggyógyított; talán neki is köszönhetem, hogy az utolsó vizsgáimra izgulva bár, de boldogan mentem, nem kisírt szemmel, zombiként. Neki, és minden barátomnak, akit felhívhattam a nehéz időszakban, és mindenkinek, aki bármi módon próbált belém lelket önteni, és segíteni túllépni ezen. Egyszóval: köszönöm!

Az utolsó egyetemi hónapokban már intenzíven kerestem állást; végül két helyen voltam interjún, a második helyre fel is vettek (az első munkahelyi tapasztalatokról itt olvashatsz). A munkámat azóta is imádom, és bár az év végi hajrában kissé elfáradtam, mondhatom, hogy máris rengeteget tanultam. (És még mennyi minden fogok!)

Sajnos az orosz nyelv tanulásával lassabban haladtam, mint szerettem volna; a nyelvvizsga már biztosan átcsúszik jelen évre, de még nem látom, hogy pontosan mikorra. Legkésőbb a tavasz folyamán szeretném letenni, de ez nagyban függ attól is, hogy menyi időm lesz rá a hétköznapokban. Nem csak ez az egy dolog nem jött össze a tervek közül; az éneklést nem tudtam újrakezdeni, amit nagyon sajnálok, mert rettenetesen hiányzik. Ha néhanapján egyedül vagyok itthon, és énekléssel töltöm az időt, érzem, hogy nem olyan már a hangom, mint amikor különórákra jártam. A jelenlegi terv az, hogy a nyelvvizsga után kezdem újra. Szerettem volna a jógát is újra beiktatni az életembe. Ez nem sikerült, helyette viszont elkezdtem úszni és konditerembe járni. 5 nap, felváltva úszás és kondi - 3 ilyen, 2 olyan. Eredményt még nemigen látok, ami számomra kissé elkeserítő, viszont remélem, hogy csak még egy kis idő kell, és nekem is feltűnik majd a változás. Az igazat megvallva a december sport szempontjából laza volt; ahogy sűrűsödtek a feladatok a munkahelyemen, és egyre többet bent kellett lennem, nem volt már időm arra, hogy elmenjek úszni vagy edzeni. A mozgás és az orosz között kellett választanom; az utóbbit választottam, de még ennek is a rovására ment némileg az időhiány. Megváltást jelentett a téli leállás és az ünnepek eljövetele.

Új helyeken is jártam 2018-ban: a párommal voltunk Hajdúszoboszlón (aminek nagyobb a füstje mint a lángja), Stuttgartban (elmentem biciklizni és autókat nézegetni - igen, én), és Eplényben, ahol is életemben először síeltem. Nehézkesen indult, mivel az első napon balga módon kihagytuk a tanulópályán való csúszkálást, így a hegyről lefelé jövet bénáztam két órán keresztül; többet feküdtem a hóban, mint nem, aminek a végeredménye egy kissé meghúzott térd és egy motoros szánnal lejövetel lett. Másnap már okosabbak voltuk: párom másfél órára beküldött a tanulópályára, majd amikor ott már elég magabiztos voltam (értsd: tudtam, merre van az előre, és nem is estem el), újra megpróbálkoztam a heggyel. Ezúttal én győztem. A harmadik napon pedig az egyik alkalommal esés nélkül tudtam lejönni. Úgy érzem, fejlődőképes vagyok, és ahhoz képest, hogy viszonylag későn kezdtem, hamar elsajátítottam a legalapvetőbb dolgokat. Természetesen bőven van még hova fejlődni. Kezdésnek jó volt, új tapasztalatnak jó volt, és a kettesben töltött hétvégére is szükségünk volt már. Egy fantasztikus év még fantasztikusabb befejezése pedig az volt, hogy a párom megkérte a kezem. Az új évbe tehát menyasszonyként léptem be.  Sokáig hittem azt, hogy ez velem sosem fog megtörténni, szinte már teljesen lemondtam róla. Nem gondoltam, hogy lesz valaha valaki olyan őrült, hogy velem akar leélni egy életet. Tévedtem. Mégis van. :)

Ahogy tavaly, úgy most sem tudom, mit várjak ettől az évtől, tervek viszont vannak:

  • költözés: a nyáron szeretném megvalósítani; párommal együtt, a munkahelyemhez közelebb szeretnék lakni - vagy ha nem is közelebb, de közlekedés szempontjából jobb helyen
  • többet olvasni: amikor a moly.hu-n megnéztem a 2018-ban elolvasott könyvek számát, nem voltam elégedett. Idén szeretném ezt a számot növelni, akár még nem olvasott könyvek elolvasásával, akár már ismert művek felelevenítésével
  • építeni a közösségi oldalaimat: több fotó, több blogbejegyzés, nagyobb aktivitás
  • beiratkozni a könyvtárba: ezt már 5 éve kellett volna. E hónapban megtörtént.
  • orosz nyelvvizsga: most már tényleg
  • újra énekelni: lásd fentebb
  • meglátogatni legalább egy ismeretlen helyet, akár belföldön, akár külföldön
  • megfelelően összehangolni a munkát a magánélettel: elég pihenés, énidő, hobbik, amelyek kikapcsolnak

Kívánom mindenkinek, hogy minél több dolgot tudjon kihúzni a saját listájáról! Én is ezen leszek. :)





2018. június 19., kedd

Egy korszak vége

2018. 06. 18. Bűvös dátum; egy korszak vége és egy új élet kezdete. Egy szóban: államvizsga.  Pontosabban annak a harmadik és egyben utolsó, szóbeli része, melyet a hónap elején egy írásbeli, majd pénteken egy gyakorlati rész előzött meg. Öt év munkájának lezárása.

Hónapokkal ezelőtt kezdtem már rá készülni. A gyakorlat mellett kevés idő maradt, ezért úgy láttam jónak, ha jóval a kitűzött időpont előtt állok neki. Talán túl hamar is volt. Tesztek kitöltésével, összesen több mint száz tétel megtanulásával telt el a tavasz és a nyár eleje. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy simán ment. Nem egyszer csaptam be vagy vágtam földhöz a könyvet, a füzetet azzal, hogy ez nekem nem fog menni, és én leszek az egyetlen hülye, aki ezen az utolsó, tulajdonképpen teljesen formális vizsgán nem fog átmenni. Ilyenkor az évfolyamtársakkal, barátokkal egymásban tartjuk a lelket, ott vannak a külsős barátok és a család is, akik rendre azt mondják, hogy menni fog, ilyenkor már nincs mitől tartani, mert nem az lesz a lényeg, hogy megvan-e, hanem az, hogy mennyivel, ezt pedig a kutya nem fogja megkérdezni a jövőben. Mi persze ezt mind nem hisszük el, mert mi vagyunk, akik a tananyag felett ülünk órák hosszat (esetenként naphosszat), és nekünk nem megy a fejünkbe ötvenedik olvasásra se a citotoxikus gyógyszerek neve, vagy sokadik lerajzolást követően sem jut eszükbe a moxifloxacin képlete. Ez mind feszültséget generál, azt hiszem, még a legnyugodtabb hallgatóban is.

Egy idő után elértem azt a szintet, hogy nem érdekelt, hogy hogy teljesítek, elhittem, hogy meg tudom csinálni, és még a vizsga előtti utolsó héten is higgadtan tudtam bátorítani a barátnőimet, akik korábbi időpontra tették a szóbelit. Az én időm is közeledett, de még mindig nem pánikoltam. A vizsga előtti este és aznap reggel viszont iszonyúan. Rettegtem attól, hogy azt az egy tételt fogom kihúzni az egyik tárgyból, amit idestova három éve nem értek; vizuális típusként nehezemre esik beszélni egy műszerről, amit nem láttam, így nem tudtam megfigyelni és ezen keresztül értelmezni a működését.

A vizsgára a szokásos kabaláimmal érkeztem. Az adott nap színét viseltem valamilyen formában (az írásbeli keddre esett, így pirosat, a gyakorlati rész pénteken volt - zöldet, a szóbelin pedig hétfő lévén fehéret, ami egyébként is adott volt, és ezüstöt), a pentagramos nyakláncomat, magamra fújtam a szerencselevet (Avon Luck for Her),  a táskában pedig helyet kapott némi jegyzet, és a plüss tigrisem, ami már lassan 14 éve megvan, és minden fontos vizsgámra elvittem. A szerencse vagy/és a fejemben levő tudás végül meghozta az eredményt. Részben jókat húztam, részben nem, de a vizsgáztatók jóindulatának köszönhetően mindenhez sikerült érdemben hozzászólni. Kedves volt mindenki, és egyáltalán nem az volt a céljuk, hogy megbuktassanak, vagy rossz jegyet adjanak. Az írásbeli kevésbé, a másik két rész viszont jól sikerült, és hétfő délben már azzal a tudattal léphettem ki az egyetem kapuján, hogy gyógyszerész vagyok. Dr. Furcsa még, azóta is ízlelgetem az új nevemet, talán meg is szokom, mire hivatalossá válik és az igazolványaimba is bekerül. Addigra a szép új tetoválásom is meggyógyul; a gyógyszerészet jelképe, kígyó és kehely a tarkómon. Ez azóta tervben volt, hogy elkezdtem az egyetemet. Még most sem hiszem el teljesen, hogy megvalósult.


Most, hogy már nincs több tanulás, nincs több óra, nagyon sok szabadidőm lett. Legalábbis addig, amíg munkába nem állok. Az álláskeresés folyamatban van, nyilvánosan egyelőre nem osztom meg, hogy hova jelentkeztem, de mindenkit kérek, hogy szorítson, hogy sikerüljön. Álomállás lenne. Ezen kívül is sok tervem van az elkövetkező időszakra: belemélyedek az orosz nyelvbe, hogy őszre kész legyek a nyelvvizsgára, rengeteg könyv van, amiket szeretnék elolvasni,és végre elég minőségi időt tölthetek a családommal és a párommal.  De mindenekelőtt alszom egy hatalmasat. Öt évet kell kipihennem. :)



2018. január 2., kedd

Összegzés és kitekintés a jövőbe

Elszállt egy újabb év. 2017-et röviden összefoglalva úgy jellemezném: a hullámvasút éve. Eseményekben bővelkedett, jókban és rosszakban egyaránt. Az első pár hét a szokásos egyetemista élettel telt; vizsgaidőszak, majd új szemeszter -ezúttal végre valahára egy kellemesebb, amit már nagyon régóta ígértek a felettem járók -, közben munka.

Februárban énekórákra kezdtem járni; régi vágyom volt, hogy eljussak egy tanárhoz, aki felméri a hangterjedelmemet, és eldönti, hogy érdemes-e foglalkozni vele, fejleszteni. Az első alkalommal kiderült, hogy szűk három oktáv a hangterjedelmem. Meglepő volt, mert előtte csak magamnak énekelgettem otthon, a fél évvel azelőtt indult egyetemi kóruson kívül nem foglalkoztam vele komolyabban. Őszig hetente jártam órára, fejlődtem is sokat; a három oktáv kibővült, és a technikám is jobb, mint azelőtt bármikor. Jelenleg szüneteltetem, sajnos az időbaosztás és egyéb dolgok miatt nem fér bele, de bízom benne, hogy legkésőbb a nyáron újra tudom kezdeni.

Május végén fogtam bele egy sminkes küldetésbe; nagyon érdekes élmény volt, és sok tapasztalattal gazdagodtam a végére. A június viszont kapásból rosszul kezdődött: kirobbant ugyanis a sokat emlegetett diákmunka-botrány, melynek alapja, hogy többszáz diák nem kapta meg a májusi fizetését. Sajnos én is ennek a többszáznak az egyike vagyok. Elég rosszul érintett, hogy tulajdonképpen abban a hónapban ingyen dolgoztam, és az is, hogy a hivatalosnak hitt iskolaszövetkezet, amin keresztül bejelentettek, mégsem volt teljesen az. Egy kicsit megrendült a bizalmam az ilyenekben. A munkát végül egy másik szövetkezeten keresztül bejelentve tudtam folytatni, és szerencsémre volt annyi félretett pénzem is, hogy a bevétel nélküli hónapomban is ki tudjak fizetni mindent, amit addig is én vállaltam. A hónap végén kezdtem el jelen blogot írni, hirtelen felindulásból.

Júliusban aztán kezdődött a két hónapos gyógyszertári gyakorlatom, ami fizetéssel kecsegtetett, mellette jártam a drogériába is dolgozni, így az elköltött félretett pénz is vissza tudott jönni, és egy tetoválásra való is összegyűlt. A gyakorlatot ugyanabban a patikában töltöttem, ahol az előző évit is, ismerős környezetben, jó hangulatban, és új ismeretekkel gazdagodva. Szabadidő ugyan nem sok volt, és nyaralni sem jutottam el, viszont egy régebbi vágyam teljesült azzal, hogy az OGT-re el tudtam menni.  Találkoztam egy régebbi barátnőmmel, a szintén blogger Cathereen Miseryvel, akit egy internetes felületen ismertem meg, és az OGT adta meg az első lehetőséget a találkozásra. Új embereket is sikerült megismerni, és több közösség tagja is lettem ezáltal. Az első fotózásomra is sikerült végre sort keríteni.
Szeptember végén kezdődött az új szemeszter, az utolsó előtti. Fáradtan fogtam neki; nem sok idő volt a pihenésre a gyakorlat után, és bár jóval könnyebbnek ígérkezett, mint bármelyik eddigi, mégsem tudtam olyan lazán venni. Azt már tudtam az elején, hogy még egyszer nem csinálom végig azt, amit a nyáron. Kiégettnek éreztem magam, ezért úgy döntöttem, felhagyok mindennel, ami nem egyetem és nem a drogériai munka. Időt akartam hagyni a pihenésre és a szakdolgozatomra is, aminek februárra el kell készülnie. Később, ha rendeződik minden, újult erővel vetem majd bele magam a korábbi pörgős életbe.
Az őszi szemeszter nagyon gyorsan ment el, egy újabb fotózáson kívül nem akadt különösebb jelentős esemény. Végül elérkezett a vizsgaidőszak, a Karácsony és az év vége. Az utolsó két hét nyugalmasan telt, jól sikerült vizsgákkal, békés ünnepekkel, és amennyire lehetett, pihenéssel.

Hogy mik a tervek az új évre? Túlélni az utolsó félévet (fél lábbal is menni fog már), lediplomázni, majd állást találni rövid időn belül. Szeretnék egy orosz nyelvvizsgát is, ha lehet, akkor még az államvizsga előtt, de ha nem fér bele, a nyáron mindenképpen. Szeretném visszahozni az ősszel abbahagyott hobbikat, legfőképp az éneklést és a jógát. De legfőképp kialakítani és élvezni a diploma utáni életet. Folytatom a blogolást, és a "modellkedést" is, tervben van már egy új sorozat, de még az időpontban nem vagyunk biztosak. Két koncertre biztosan szeretnék majd eljutni, a Within Temptation-re és a Nightwish-re; a jegyeket még nem vettem meg, de a közeljövőben tervezem.
Kíváncsian várom, mit hoz majd 2018. Annyi biztos, hogy izgalmas lesz, és hogy új korszak kezdődik majd vele az életemben.

Zárnám is soraimat, és Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek! :)