Újévi fogadalmak book tag 2021

Tavaly nagyon tetszett ez a book tag, tökéletes egy körülbelüli éves olvasmánylista összeállítására. Itt találjátok a tavalyi tervet.

Nagyjából sikerült teljesíteni; maradéktalanul az 1, 2, 4, 7, 9 és 10 pontokat, illetve a 3-ast félig, az Üvöltő szelek helyett a Villette/Henry Hastings kapitány-t olvastam el.  A szerző sem stimmel, de legalább valami a Nővérektől.

Idénre sem kerestem új kérdéssort, egyszerűen kitöltöm a régit.

 

1. Egy író, akitől szeretnél olvasni idén, de eddig még semmit nem olvastál tőle

Dragomán György. Sok jót hallottam róla, és szimpatikusnak találom, ezért szeretném megismerni a munkásságát. A Máglya című könyvét már beszereztem, hamarosan sorra is fog kerülni.

 

2. Egy könyv, amit mindenképpen szeretnél elolvasni

George R.R.Martin: Tűz és Vér. Tavalyi féltéglának tereztem, de sajnos nem fért bele, most már muszáj lesz.

 

3. Egy klasszikus, amit szeretnél elolvasni

Szintén tavalyról maradt Dosztojevszkijtől A Karamazov testvérek. Egy kihívás miatt kezdtem bele, de el is feledkeztem róla, és nem is haladtam vele olyan jól, mint szerettem volna, ezért átcsúszott. Eddig nem igazán tetszik, reménykedem, hogy belendül, másképp nem fogom érteni, miért jelzi a moly, hogy 90%-ra értékelném.

 

4. Egy könyv, amit szeretnél újraolvasni

Ide a régebben olvasott King-könyvek bármelyike megfelelő lenne, kezdenek kikopni. Legyen a Rémület a sivatagban, talán erre emlékszem a legkevésbé, és nem mellékesen kötődik a Setét Toronyhoz is.

 

5. Egy könyv, ami ezer éve várólistás és idén el akarod olvasni végre

Ez idén is minden olyan Stephen King-könyvre igaz, amit 2011-ben egy nagy csomagban szereztem meg, és a mai napig nem került sorra. Ismét a Christine-t választom, mivel már tavaly is tervben volt.

 

6. Egy jó vastag könyv, amit beterveztél

Stephen King (már megint) Owen fiával írt könyve, a Csipkerózsikák. Habár elterveztem, hogy sorban olvasom a műveit, néha tehetek kivételt.

 

7. Egy író, akitől már olvastál és idén is szeretnél

Nem, nem Stephen King. Ő alap. Az idei választottam Jo Nesbø. Tavaly olvastam tőle először, és nagyon megtetszett a stílusa.

 

8. Karácsonyra kapott könyv, amit el fogsz olvasni idén

Karácsonyra egyetlen könyvet kaptam, ez pedig Vincent Raffaitin: Leonardo da Vinci titka. Ez viszont egy szabadulószoba-típusú könyv, egy óra alatt kell végigérni rajta, ezt bármikor beiktatom.

Egyébiránt könyvutalványt kaptam, amiből még nem vásároltam semmit, így azt sem látom előre, hogy azok, amiket ezen veszek, sorra kerülnek-e idén.

 

9. Egy sorozat, amit elkezdeni és befejezni is 2020-ban fogsz

Újraolvasás ér ide is? Ha igen, akkor a Harry Potter. Idén ünnepli a 25. születésnapját a Bölcsek köve, ez méltó alkalom az újraolvasásra. Igen, a sokat vitatott Elátkozott gyermek is.

Ha nem ér, akkor viszont Dean. R. Koontz Frankenstein-sorozatát szeretném.

 

10. Van valami olvasási terved? Ha igen, hány könyvet tervezel idén elolvasni?

A tavalyi számokat: a 63 könyvet és 23350 oldal, valami ehhez hasonlót szeretnék most is, de legalább minden héten egy könyvet, azaz 52-t. Kihívást kevesebbet szeretnék vállalni, inkább a meglevő könyveimet olvasnám el.

 

Az itt felsorolt könyveket a Molyon egy listára szedtem össze, itt megtaláljátok. Ha van kedvetek, tartsatok velem a teljesítésben, vagy készítsétek el a sajátotokat!

BÚÉK 2020 - évértékelés és jövőbeli tervek

Eseménydús éven vagyok túl. Rengeteg dolog történt és sok minden változott az elmúlt évben. Volt tavaly egy listám a terveimről, a teljes bejegyzés itt olvasható. A listát rövidítve ide is beillesztettem, lássuk, mi valósult meg belőle!

• költözés: Ez hamarabb összejött, mint vártam. Idén nyárig szól a szerződés az előző albérletben, de hamarabb kezdtünk újat keresni, részben az egyetemisták nyári rohama miatt, részben egyéb okokból. Elég hamar találtunk, nagyon szerencsés módon a munkahelyemtől egy utcányira helyezkedik el. Gyalog járok dolgozni, cipősarok-magasságtól függően 5-8 perc. Ennek ellenére nem kelek később, mint amikor messzebbről jártam, sőt, még annál is korábbra állítom az ébresztőt, viszont több minden fér bele a reggeli rutinba. Nem mellesleg még így is kényelmesen készülök el, nem kapkodok, és gyakorlatilag nem tudok elkésni.
  
  
• többet olvasni: Szintén pipa. 
  
  Az előző évi 9 könyv és 5746 oldal helyett 2019-ben 35 könyvet és 14196 oldalt sikerült elolvasni. A 35-ből 4-et idegen nyelven olvastam, 2-t angolul, 1-et németül és 1-et oroszul. Év elején kevesebb időm volt, aztán rákapcsoltam; a nyáron 1 könyv/hét volt az átlag, az ősszel kicsit lazult, az év vége pedig megint sűrű volt, köszönhetően annak az őrültségnek, hogy 4, decemberben véget érő kihívást vállaltam el. Könyvértékeléseimet itt olvashatjátok el.
• építeni a közösségi oldalaimat: Többé-kevésbé sikerült. A blogot egyértelműen felpörgettem: 2019-ben 44 bejegyzés született. Összehasonlításképp: 2018-ban 14-et, 2017-ben 12-t írtam. Az ugrás annak is köszönhető, hogy majdnem az összes, 2019-ben olvasott könyvről külön értékelő bejegyzés született. Ezt a jó szokásomat júniusban vezettem be. Fotózásom idén nem volt; tulajdonképpen megvoltam nélküle. Az instagramomat próbáltam saját képekkel feldobni – például összehasonlításképp feltettem egy stock fotót egy ruháról, amely nekem is megvan, és mellétettem egy képet magamról, amelyen az adott ruhát viseltem. Egyfajta „így néznek ki ezek a darabok egy hús-vér nőn” mozgalomnak szántam, de nem volt sikere, ezért abbahagytam, és nem is igen használtam azóta az instagramot. A facebook oldalamon minden blogbejegyzést megosztok, tehát az épül magától.
• orosz nyelvvizsga: A legnagyobb pipa. Március elején sikeres középfokú nyelvvizsgát tettem; a vizsgáról itt írtam bővebben.
  
  
• újra énekelni: Végre ezen a fronton is megtört a jég, kétféleképpen is. Májusban csatlakoztam a Budapesti Akadémiai Kórustársasághoz (erről és az első MüPás fellépésemről itt olvashatsz bővebben), és a magánének-tanáromhoz is visszamentem két év kihagyás után.
  
  
  
  A lehető legjobb alkalmat adta erre a kóruson belüli meghallgatás, amitől úgy féltem, mint a tűztől, ezért megkerestem Nórit, hogy segítsen felkészülni. A meghallgatás rosszabbul sikerült, mint szerettem volna, de feladni nem fogom, elég időm van fejlődni. Az első magánórán Nóri felmérte, hol is tartok, és meglepődtem, hogy nem sok hiányzik: E6-ig (háromvonalas E) tudtam felskálázni; két évvel korábban F#6-ig ment (háromvonalas fisz). Az alja (D3, kis D vagy kontra D, ezt sosem tudom) nem változott. A harmadik órára visszahoztuk a tetejét is.
• meglátogatni legalább egy ismeretlen helyet, akár belföldön, akár külföldön: Belföldön és külföldön is jártam ismeretlen helyeken. A nyaralásról a beszámoló itt olvasható.
• megfelelően összehangolni a munkát a magánélettel: Pihenni ugyan 2019-ben sem sokat tudtam, de ez leginkább azért volt, mert továbbra sem sikerült megismerkednem az unatkozás fogalmával. Szerencsére a munka és a szabadidős tevékenységek nagyjából összhangban voltak, előbbit nem engedtem az utóbbi rovására menni.

Épp elégnek kellene lennie egy évre a fent felsoroltaknak, de nem merült ki az évem ennyiben. Kipróbálhattam magam amatőr olvasószerkesztőként; két jó barátom kéziratát olvastam és javítottam eddig, illetve egy harmadik barátom facebook oldalán folytatásokban megjelenő történetét korrektúrázom. Az évben először recenziós könyvpéldányra is szert tettem. Két esküvőn is jelen lehettem: májusban az egyik legjobb barátnőm ment férjhez, novemberben pedig egy jó barátom nősült meg. Emlékezetes koncerteken is jártam, szintén novemberben: 9-én a Shattenwelt fesztiválon, 12-én pedig a The 69 Eyes koncertjén. A beszámolók az események nevére kattintva olvashatók. Előbbi hatására a két beszámoló után minden bejegyzésben elrejtettem egy Blutengel-számot. Ebben is van. Megtaláltad? Ezeken kívül 2019-ben töltöttem a 25-öt, ami egyfajta fordulópontot jelentett számomra. Az erről szóló bejegyzés itt olvasható. Ha bármely más bejegyzésről lemaradtál a tavalyi évből, vagy szeretnéd újraolvasni, itt megteheted.

2020-ban sem szeretnék lazsálni, és ahogy jelenleg állnak a dolgok, nem is fogok.

·         Könyvek szempontjából: először is tartani szeretném a 2019-es számokat, de inkább felülmúlnám őket. Az idegen nyelven olvasott kötetek arányát is szeretném emelni. 2020-at a sorozatoknak fogom szentelni. Több könyvsorozat áll nálam, ezek között olyan is akad, amelynek a második részét még általános iskolában olvastam, a többit azóta sem. Idén az ilyen sorozatok befejezésére fektetem a hangsúlyt, ezen kívül teljes sorozatokat is szeretnék 2020-ban elolvasni, mint pl. a Setét torony vagy az Eragon. Szeretném folytatni a tavalyi évben kezdett amatőr olvasószerkesztői munkát is, és az sem lenne rossz, ha a recenziók száma is emelkedni tudna.

·         Nyelvtanulás szempontjából: idén szeretnék egy C2-es (azaz mesterfokú) nyelvvizsgát szerezni angolból. Ezt tulajdonképpen év vége óta tologatom, nehezen szánom rá magam a jelentkezésre és a megfelelő tankönyvek megkeresésére. Bízom benne, hogy az új év meghozza a motivációt. A németet szeretném visszahozni a régi szintre; szegény eléggé passziválódott. Az olvasott szövegekkel semmi gond nincs, még mindig nagyon sok mindent értek, de ha beszélni kellene, az már nehezebb lenne. Sajnos nincs lehetőségem használni, ezért csak rajtam múlik, hogy hagyom-e elveszni. Nem szeretném. Az orosznál a szinten tartás és az ami rám ragad, az rám ragad típusú fejlődés a cél. Szerencsére a munkában tudom hasznosítani a tudásomat, így nem felejtek. Ha pedig az angolon túl leszek, szeretnék belevágni a spanyol nyelv tanulásába. Ez elég távlati terv, az év második felénél hamarabb nem látok esélyt rá, és egyelőre kiforrott elképzelésem sincs, hogy hogyan csináljam, de addigra kitalálom.

·         Változatlanul szeretnék aktív maradni a közösségi médiában, ha máshogy nem, a blogon keresztül. Nem tervezem, hogy csak könyvértékelések jelenjenek meg, változatlanul teszek közzé személyes jellegű témákat, véleményeket is. Azon leszek, hogy több „erről jó lenne írni” típusú bejegyzés láthasson napvilágot; a tavalyi évben sok ilyen azért nem született meg, mert amikor az ötlet megfogalmazódott, nem értem rá megírni, mire oda jutottam, addigra pedig aktualitását vesztette, vagy egyszerűen megfeledkeztem róla. Igyekszem idén az ilyet elkerülni, és a tavalyinál is többet írni.

·         Az éneklést természetesen folytatom; a kórussal több fellépés van már tervben a közeljövőre. Az még nem kiforrott, hogy a magánénekkel mihez szeretnék kezdeni. Nagy álmom, hogy egyszer szólista lehessek. Valahol, valamikor.

Kíváncsian várom, milyen eseményeket és csodákat tartogat még nekem az új év és az új évtized. Egyről már tudok, de erről majd utólag fogok tájékoztatást adni. Aki tudja, miről beszélek, az örüljön neki, a többiek pedig hadd izguljanak! J

Ezúton is kívánok minden olvasómnak sikerekben gazdag, boldog új évet!

Megkésett évnyitó

Kissé megkésve jelentkezem a 2018-as év összefoglalójával, és az új évre szóló terveimmel. Így jár az, aki két végén égeti a gyertyát; mire hozzájut a fogadalomlista megírásához, már ki is húzhat rajta néhány tételt.

Eseménydús évem volt; 2018-cal megkezdődött az utolsó egyetemi félévem, kórházi gyógyszertári és közforgalmú gyógyszertári gyakorlattal, szakdolgozatírással és -védéssel, illetve az utolsó nagy megmérettetéssel, az államvizsgával. Nem volt könnyű. Inkább volt hihetetlen és ijesztő, hogy eddig  eljutottam. (Erről az időszakról részletesebb bejegyzéseket olvashatsz itt, itt és itt) Annak ellenére, hogy zsúfolt 6 hónap volt, sokkal könnyebben vettem, mint a megelőző négy és fél évet. Nem mondom, hogy nem vágtam földhöz az államvizsga-tesztkönyvet (dehogynem!), vagy hogy nem ültem sírva fölötte a bukás víziójával (dehogynem!), mégis szívesebben gondolok vissza az utolsó szemeszterre, mint az összes többire. A dolgot pedig még magánéleti probléma is tetőzte - nem sokkal a nagy vizsga előtt éltem meg egy szakítást. Váratlan volt és fájdalmas. Egy új szerelem viszont hamar meggyógyított; talán neki is köszönhetem, hogy az utolsó vizsgáimra izgulva bár, de boldogan mentem, nem kisírt szemmel, zombiként. Neki, és minden barátomnak, akit felhívhattam a nehéz időszakban, és mindenkinek, aki bármi módon próbált belém lelket önteni, és segíteni túllépni ezen. Egyszóval: köszönöm!

Az utolsó egyetemi hónapokban már intenzíven kerestem állást; végül két helyen voltam interjún, a második helyre fel is vettek (az első munkahelyi tapasztalatokról itt olvashatsz). A munkámat azóta is imádom, és bár az év végi hajrában kissé elfáradtam, mondhatom, hogy máris rengeteget tanultam. (És még mennyi minden fogok!)

Sajnos az orosz nyelv tanulásával lassabban haladtam, mint szerettem volna; a nyelvvizsga már biztosan átcsúszik jelen évre, de még nem látom, hogy pontosan mikorra. Legkésőbb a tavasz folyamán szeretném letenni, de ez nagyban függ attól is, hogy menyi időm lesz rá a hétköznapokban. Nem csak ez az egy dolog nem jött össze a tervek közül; az éneklést nem tudtam újrakezdeni, amit nagyon sajnálok, mert rettenetesen hiányzik. Ha néhanapján egyedül vagyok itthon, és énekléssel töltöm az időt, érzem, hogy nem olyan már a hangom, mint amikor különórákra jártam. A jelenlegi terv az, hogy a nyelvvizsga után kezdem újra. Szerettem volna a jógát is újra beiktatni az életembe. Ez nem sikerült, helyette viszont elkezdtem úszni és konditerembe járni. 5 nap, felváltva úszás és kondi - 3 ilyen, 2 olyan. Eredményt még nemigen látok, ami számomra kissé elkeserítő, viszont remélem, hogy csak még egy kis idő kell, és nekem is feltűnik majd a változás. Az igazat megvallva a december sport szempontjából laza volt; ahogy sűrűsödtek a feladatok a munkahelyemen, és egyre többet bent kellett lennem, nem volt már időm arra, hogy elmenjek úszni vagy edzeni. A mozgás és az orosz között kellett választanom; az utóbbit választottam, de még ennek is a rovására ment némileg az időhiány. Megváltást jelentett a téli leállás és az ünnepek eljövetele.

Új helyeken is jártam 2018-ban: a párommal voltunk Hajdúszoboszlón (aminek nagyobb a füstje mint a lángja), Stuttgartban (elmentem biciklizni és autókat nézegetni - igen, én), és Eplényben, ahol is életemben először síeltem. Nehézkesen indult, mivel az első napon balga módon kihagytuk a tanulópályán való csúszkálást, így a hegyről lefelé jövet bénáztam két órán keresztül; többet feküdtem a hóban, mint nem, aminek a végeredménye egy kissé meghúzott térd és egy motoros szánnal lejövetel lett. Másnap már okosabbak voltuk: párom másfél órára beküldött a tanulópályára, majd amikor ott már elég magabiztos voltam (értsd: tudtam, merre van az előre, és nem is estem el), újra megpróbálkoztam a heggyel. Ezúttal én győztem. A harmadik napon pedig az egyik alkalommal esés nélkül tudtam lejönni. Úgy érzem, fejlődőképes vagyok, és ahhoz képest, hogy viszonylag későn kezdtem, hamar elsajátítottam a legalapvetőbb dolgokat. Természetesen bőven van még hova fejlődni. Kezdésnek jó volt, új tapasztalatnak jó volt, és a kettesben töltött hétvégére is szükségünk volt már. Egy fantasztikus év még fantasztikusabb befejezése pedig az volt, hogy a párom megkérte a kezem. Az új évbe tehát menyasszonyként léptem be.  Sokáig hittem azt, hogy ez velem sosem fog megtörténni, szinte már teljesen lemondtam róla. Nem gondoltam, hogy lesz valaha valaki olyan őrült, hogy velem akar leélni egy életet. Tévedtem. Mégis van. :)

Ahogy tavaly, úgy most sem tudom, mit várjak ettől az évtől, tervek viszont vannak:

• költözés: a nyáron szeretném megvalósítani; párommal együtt, a munkahelyemhez közelebb szeretnék lakni - vagy ha nem is közelebb, de közlekedés szempontjából jobb helyen
• többet olvasni: amikor a moly.hu-n megnéztem a 2018-ban elolvasott könyvek számát, nem voltam elégedett. Idén szeretném ezt a számot növelni, akár még nem olvasott könyvek elolvasásával, akár már ismert művek felelevenítésével
• építeni a közösségi oldalaimat: több fotó, több blogbejegyzés, nagyobb aktivitás
• beiratkozni a könyvtárba: ezt már 5 éve kellett volna. E hónapban megtörtént.
• orosz nyelvvizsga: most már tényleg
• újra énekelni: lásd fentebb
• meglátogatni legalább egy ismeretlen helyet, akár belföldön, akár külföldön
• megfelelően összehangolni a munkát a magánélettel: elég pihenés, énidő, hobbik, amelyek kikapcsolnak

Kívánom mindenkinek, hogy minél több dolgot tudjon kihúzni a saját listájáról! Én is ezen leszek. :)

Összegzés és kitekintés a jövőbe

Elszállt egy újabb év. 2017-et röviden összefoglalva úgy jellemezném: a hullámvasút éve. Eseményekben bővelkedett, jókban és rosszakban egyaránt. Az első pár hét a szokásos egyetemista élettel telt; vizsgaidőszak, majd új szemeszter -ezúttal végre valahára egy kellemesebb, amit már nagyon régóta ígértek a felettem járók -, közben munka.

Februárban énekórákra kezdtem járni; régi vágyom volt, hogy eljussak egy tanárhoz, aki felméri a hangterjedelmemet, és eldönti, hogy érdemes-e foglalkozni vele, fejleszteni. Az első alkalommal kiderült, hogy szűk három oktáv a hangterjedelmem. Meglepő volt, mert előtte csak magamnak énekelgettem otthon, a fél évvel azelőtt indult egyetemi kóruson kívül nem foglalkoztam vele komolyabban. Őszig hetente jártam órára, fejlődtem is sokat; a három oktáv kibővült, és a technikám is jobb, mint azelőtt bármikor. Jelenleg szüneteltetem, sajnos az időbaosztás és egyéb dolgok miatt nem fér bele, de bízom benne, hogy legkésőbb a nyáron újra tudom kezdeni.

Május végén fogtam bele egy sminkes küldetésbe; nagyon érdekes élmény volt, és sok tapasztalattal gazdagodtam a végére. A június viszont kapásból rosszul kezdődött: kirobbant ugyanis a sokat emlegetett diákmunka-botrány, melynek alapja, hogy többszáz diák nem kapta meg a májusi fizetését. Sajnos én is ennek a többszáznak az egyike vagyok. Elég rosszul érintett, hogy tulajdonképpen abban a hónapban ingyen dolgoztam, és az is, hogy a hivatalosnak hitt iskolaszövetkezet, amin keresztül bejelentettek, mégsem volt teljesen az. Egy kicsit megrendült a bizalmam az ilyenekben. A munkát végül egy másik szövetkezeten keresztül bejelentve tudtam folytatni, és szerencsémre volt annyi félretett pénzem is, hogy a bevétel nélküli hónapomban is ki tudjak fizetni mindent, amit addig is én vállaltam. A hónap végén kezdtem el jelen blogot írni, hirtelen felindulásból.

Júliusban aztán kezdődött a két hónapos gyógyszertári gyakorlatom, ami fizetéssel kecsegtetett, mellette jártam a drogériába is dolgozni, így az elköltött félretett pénz is vissza tudott jönni, és egy tetoválásra való is összegyűlt. A gyakorlatot ugyanabban a patikában töltöttem, ahol az előző évit is, ismerős környezetben, jó hangulatban, és új ismeretekkel gazdagodva. Szabadidő ugyan nem sok volt, és nyaralni sem jutottam el, viszont egy régebbi vágyam teljesült azzal, hogy az OGT-re el tudtam menni.  Találkoztam egy régebbi barátnőmmel, a szintén blogger Cathereen Miseryvel, akit egy internetes felületen ismertem meg, és az OGT adta meg az első lehetőséget a találkozásra. Új embereket is sikerült megismerni, és több közösség tagja is lettem ezáltal. Az első fotózásomra is sikerült végre sort keríteni.

Szeptember végén kezdődött az új szemeszter, az utolsó előtti. Fáradtan fogtam neki; nem sok idő volt a pihenésre a gyakorlat után, és bár jóval könnyebbnek ígérkezett, mint bármelyik eddigi, mégsem tudtam olyan lazán venni. Azt már tudtam az elején, hogy még egyszer nem csinálom végig azt, amit a nyáron. Kiégettnek éreztem magam, ezért úgy döntöttem, felhagyok mindennel, ami nem egyetem és nem a drogériai munka. Időt akartam hagyni a pihenésre és a szakdolgozatomra is, aminek februárra el kell készülnie. Később, ha rendeződik minden, újult erővel vetem majd bele magam a korábbi pörgős életbe.

Az őszi szemeszter nagyon gyorsan ment el, egy újabb fotózáson kívül nem akadt különösebb jelentős esemény. Végül elérkezett a vizsgaidőszak, a Karácsony és az év vége. Az utolsó két hét nyugalmasan telt, jól sikerült vizsgákkal, békés ünnepekkel, és amennyire lehetett, pihenéssel.

Hogy mik a tervek az új évre? Túlélni az utolsó félévet (fél lábbal is menni fog már), lediplomázni, majd állást találni rövid időn belül. Szeretnék egy orosz nyelvvizsgát is, ha lehet, akkor még az államvizsga előtt, de ha nem fér bele, a nyáron mindenképpen. Szeretném visszahozni az ősszel abbahagyott hobbikat, legfőképp az éneklést és a jógát. De legfőképp kialakítani és élvezni a diploma utáni életet. Folytatom a blogolást, és a "modellkedést" is, tervben van már egy új sorozat, de még az időpontban nem vagyunk biztosak. Két koncertre biztosan szeretnék majd eljutni, a Within Temptation-re és a Nightwish-re; a jegyeket még nem vettem meg, de a közeljövőben tervezem.

Kíváncsian várom, mit hoz majd 2018. Annyi biztos, hogy izgalmas lesz, és hogy új korszak kezdődik majd vele az életemben.

Zárnám is soraimat, és Boldog Új Évet Kívánok mindenkinek! :)

Finishben

A mai nappal nekem is elkezdődött a tanítás. Bár a két hónapos nyári gyakorlat már ide tartozott, ezzel a nappal vált teljesen biztossá és visszafordíthatatlanná, hogy ötödéves lettem. Végzős. Nagyon furcsa kimondani, leírni. Belegondolni, hogy nincs egy év, és átveszem a diplomámat, változik a nevem, és megszűnök diáknak lenni. Egyszerre jó és rossz, izgalmas és ijesztő.

"Az egyetemi éveid lesznek a legszebbek!" ,"Addig örülj, amíg diák vagy!"- hangzik el szüleink, rokonaink, ismerőseink szájából ez a két mondat. Nem vonom kétségbe, hogy ez sok esetben, vagy akár a legtöbb esetben így is van. De jelentem, nekem nem az eddigi egyetemi éveim voltak a legszebbek, és egyáltalán nem örülök annak, hogy én vagyok az egyik legidősebb a munkahelyemen dolgozó diákok közül. Kevesen vagyunk mi huszonévesek. Mintha ennyi idősen már nem illene diáknak lenni. Mintha elvárnák az emberektől, hogy ennyi idősen saját keresetük legyen, és magukat tartsák el. Nem egyszer tapasztaltam már a munkahelyemen, hogy az emberek azt hiszik, állandó dolgozó vagyok, aztán hatalmasra nyílik a szemük, amikor közlöm, hogy nem, én diák vagyok. Ők nem is gondolták volna.

A diákéletnek számtalan előnyt tulajdonítanak: sok szabadidő, nyári szünet, csak a tanulásra kell koncentrálni, nincs tulajdonképpeni felelősség semmiért, és még sorolhatnám. Ezek valóban léteznek, léteztek. Számomra már csak múlt időben, a gimnáziumi évek alatt. Valakinek az egyetemi évei alatt is megvannak ezek, ez kétségtelen. De nem nekem, nekünk, akik gyógyszerésznek tanulnak. Vagy orvosnak. Fogorvosnak. De megemlíthetnék minden olyan szakot, ahol nem engedik meg a lazaságot. Ahol minden nap valamilyen gyakorlatod van, amelyeken beugrót íratnak az óra elején, ahol egy félévben összesen 23 zh-t kell írnod, ahol majd' minden napodat jegyzőkönyvírással töltöd, ahol éppúgy elvárják a folyamatos készülést, mint a gimiben, akkora anyagmennyiségekkel egy-egy zh-ra, mint anno az érettségi volt. Nem, nem örülök neki, hogy olyan dolgokkal töltöm az állítólagos legszebb éveimet, amit soha nem fogok használni a való életben.

Diákmunka. Jó dolog a szabadidőt hasznossá tenni. Pénzt keresni, kis önállóságra szert tenni, segíteni a szülőket, és a maradékot szabadon elkölteni. Én mégis szeretném már magam mögött tudni. "Majd megtudod, ha rendesen dolgozol...". Rendesen dolgozom. Most is. Kevesebbet adózom, de ha időm engedi, 6-8 órát vagyok bent. Vagy 10-et. Nyáron a gyakorlattal együtt egy héten kétszer napi 10-11 órát dolgoztam. Mondhatjuk úgy is, hogy két állásom volt. Mi is az, amit meg kéne tudnom?

Az, hogy milyen érzés az, amikor az ember csak ledolgozza a napi 8 óráját, és ezzel kész, letudta a napi teendőit (ha a ház/lakás körüli dolgokat nem számoljuk). Milyen az, amikor hazaérve nem tankönyvet vesz a kezébe, hanem egy regényt. Nem a másik munkahelyére megy, hanem színházba, koncertre, szórakozni.

Lehet azt mondani, hogy ezt eddig is megtehettem volna. Meg. De a féléveim bánták volna, és még hosszabbra nyúlik a legszebbnek kikiáltott öt évem. Elég hosszú volt ez így is. Most, a vége előtt nem sokkal, még inkább hajtanám, hogy legyek túl rajta, legyen vége. Akkor is, ha nem tudom még pontosan, merre tovább a nyáron. Akkor is, ha nehéz magamat elképzelni, ahogy ott állok a tára mögött, és felügyelet nélkül, egyedül szolgálom ki a beteget, vagy ahogy egy gyógyszer törzskönyvezésében segítek, akár még orosz nyelven is, vagy ahogy egy klinikán állok egy beteg ágya mellett, a gyógyszereléséről társalogva az orvosokkal. Nem látom még ezt. Nagyon távolinak tűnik. Talán azért, mert kiszámíthatatlan. Az egyetemi években az volt a jó, hogy öt évre előre tudtam, mi fog rám várni, fel lehetett készülni rá, megfogadni a felettem járók tanácsait, stb. Egyelőre lehetetlennek tűnik felkészülni arra, ami egy év múlva vár. Őrült nagy kontraszt. Mégis várom, hogy eljöjjön. Azt, amikor én adom oda a 3%-os kupont a pénztárban ülő diáknak.