BÚÉK 2020 - évértékelés és jövőbeli tervek

Eseménydús éven vagyok túl. Rengeteg dolog történt és sok minden változott az elmúlt évben. Volt tavaly egy listám a terveimről, a teljes bejegyzés itt olvasható. A listát rövidítve ide is beillesztettem, lássuk, mi valósult meg belőle!

• költözés: Ez hamarabb összejött, mint vártam. Idén nyárig szól a szerződés az előző albérletben, de hamarabb kezdtünk újat keresni, részben az egyetemisták nyári rohama miatt, részben egyéb okokból. Elég hamar találtunk, nagyon szerencsés módon a munkahelyemtől egy utcányira helyezkedik el. Gyalog járok dolgozni, cipősarok-magasságtól függően 5-8 perc. Ennek ellenére nem kelek később, mint amikor messzebbről jártam, sőt, még annál is korábbra állítom az ébresztőt, viszont több minden fér bele a reggeli rutinba. Nem mellesleg még így is kényelmesen készülök el, nem kapkodok, és gyakorlatilag nem tudok elkésni.
  
  
• többet olvasni: Szintén pipa. 
  
  Az előző évi 9 könyv és 5746 oldal helyett 2019-ben 35 könyvet és 14196 oldalt sikerült elolvasni. A 35-ből 4-et idegen nyelven olvastam, 2-t angolul, 1-et németül és 1-et oroszul. Év elején kevesebb időm volt, aztán rákapcsoltam; a nyáron 1 könyv/hét volt az átlag, az ősszel kicsit lazult, az év vége pedig megint sűrű volt, köszönhetően annak az őrültségnek, hogy 4, decemberben véget érő kihívást vállaltam el. Könyvértékeléseimet itt olvashatjátok el.
• építeni a közösségi oldalaimat: Többé-kevésbé sikerült. A blogot egyértelműen felpörgettem: 2019-ben 44 bejegyzés született. Összehasonlításképp: 2018-ban 14-et, 2017-ben 12-t írtam. Az ugrás annak is köszönhető, hogy majdnem az összes, 2019-ben olvasott könyvről külön értékelő bejegyzés született. Ezt a jó szokásomat júniusban vezettem be. Fotózásom idén nem volt; tulajdonképpen megvoltam nélküle. Az instagramomat próbáltam saját képekkel feldobni – például összehasonlításképp feltettem egy stock fotót egy ruháról, amely nekem is megvan, és mellétettem egy képet magamról, amelyen az adott ruhát viseltem. Egyfajta „így néznek ki ezek a darabok egy hús-vér nőn” mozgalomnak szántam, de nem volt sikere, ezért abbahagytam, és nem is igen használtam azóta az instagramot. A facebook oldalamon minden blogbejegyzést megosztok, tehát az épül magától.
• orosz nyelvvizsga: A legnagyobb pipa. Március elején sikeres középfokú nyelvvizsgát tettem; a vizsgáról itt írtam bővebben.
  
  
• újra énekelni: Végre ezen a fronton is megtört a jég, kétféleképpen is. Májusban csatlakoztam a Budapesti Akadémiai Kórustársasághoz (erről és az első MüPás fellépésemről itt olvashatsz bővebben), és a magánének-tanáromhoz is visszamentem két év kihagyás után.
  
  
  
  A lehető legjobb alkalmat adta erre a kóruson belüli meghallgatás, amitől úgy féltem, mint a tűztől, ezért megkerestem Nórit, hogy segítsen felkészülni. A meghallgatás rosszabbul sikerült, mint szerettem volna, de feladni nem fogom, elég időm van fejlődni. Az első magánórán Nóri felmérte, hol is tartok, és meglepődtem, hogy nem sok hiányzik: E6-ig (háromvonalas E) tudtam felskálázni; két évvel korábban F#6-ig ment (háromvonalas fisz). Az alja (D3, kis D vagy kontra D, ezt sosem tudom) nem változott. A harmadik órára visszahoztuk a tetejét is.
• meglátogatni legalább egy ismeretlen helyet, akár belföldön, akár külföldön: Belföldön és külföldön is jártam ismeretlen helyeken. A nyaralásról a beszámoló itt olvasható.
• megfelelően összehangolni a munkát a magánélettel: Pihenni ugyan 2019-ben sem sokat tudtam, de ez leginkább azért volt, mert továbbra sem sikerült megismerkednem az unatkozás fogalmával. Szerencsére a munka és a szabadidős tevékenységek nagyjából összhangban voltak, előbbit nem engedtem az utóbbi rovására menni.

Épp elégnek kellene lennie egy évre a fent felsoroltaknak, de nem merült ki az évem ennyiben. Kipróbálhattam magam amatőr olvasószerkesztőként; két jó barátom kéziratát olvastam és javítottam eddig, illetve egy harmadik barátom facebook oldalán folytatásokban megjelenő történetét korrektúrázom. Az évben először recenziós könyvpéldányra is szert tettem. Két esküvőn is jelen lehettem: májusban az egyik legjobb barátnőm ment férjhez, novemberben pedig egy jó barátom nősült meg. Emlékezetes koncerteken is jártam, szintén novemberben: 9-én a Shattenwelt fesztiválon, 12-én pedig a The 69 Eyes koncertjén. A beszámolók az események nevére kattintva olvashatók. Előbbi hatására a két beszámoló után minden bejegyzésben elrejtettem egy Blutengel-számot. Ebben is van. Megtaláltad? Ezeken kívül 2019-ben töltöttem a 25-öt, ami egyfajta fordulópontot jelentett számomra. Az erről szóló bejegyzés itt olvasható. Ha bármely más bejegyzésről lemaradtál a tavalyi évből, vagy szeretnéd újraolvasni, itt megteheted.

2020-ban sem szeretnék lazsálni, és ahogy jelenleg állnak a dolgok, nem is fogok.

·         Könyvek szempontjából: először is tartani szeretném a 2019-es számokat, de inkább felülmúlnám őket. Az idegen nyelven olvasott kötetek arányát is szeretném emelni. 2020-at a sorozatoknak fogom szentelni. Több könyvsorozat áll nálam, ezek között olyan is akad, amelynek a második részét még általános iskolában olvastam, a többit azóta sem. Idén az ilyen sorozatok befejezésére fektetem a hangsúlyt, ezen kívül teljes sorozatokat is szeretnék 2020-ban elolvasni, mint pl. a Setét torony vagy az Eragon. Szeretném folytatni a tavalyi évben kezdett amatőr olvasószerkesztői munkát is, és az sem lenne rossz, ha a recenziók száma is emelkedni tudna.

·         Nyelvtanulás szempontjából: idén szeretnék egy C2-es (azaz mesterfokú) nyelvvizsgát szerezni angolból. Ezt tulajdonképpen év vége óta tologatom, nehezen szánom rá magam a jelentkezésre és a megfelelő tankönyvek megkeresésére. Bízom benne, hogy az új év meghozza a motivációt. A németet szeretném visszahozni a régi szintre; szegény eléggé passziválódott. Az olvasott szövegekkel semmi gond nincs, még mindig nagyon sok mindent értek, de ha beszélni kellene, az már nehezebb lenne. Sajnos nincs lehetőségem használni, ezért csak rajtam múlik, hogy hagyom-e elveszni. Nem szeretném. Az orosznál a szinten tartás és az ami rám ragad, az rám ragad típusú fejlődés a cél. Szerencsére a munkában tudom hasznosítani a tudásomat, így nem felejtek. Ha pedig az angolon túl leszek, szeretnék belevágni a spanyol nyelv tanulásába. Ez elég távlati terv, az év második felénél hamarabb nem látok esélyt rá, és egyelőre kiforrott elképzelésem sincs, hogy hogyan csináljam, de addigra kitalálom.

·         Változatlanul szeretnék aktív maradni a közösségi médiában, ha máshogy nem, a blogon keresztül. Nem tervezem, hogy csak könyvértékelések jelenjenek meg, változatlanul teszek közzé személyes jellegű témákat, véleményeket is. Azon leszek, hogy több „erről jó lenne írni” típusú bejegyzés láthasson napvilágot; a tavalyi évben sok ilyen azért nem született meg, mert amikor az ötlet megfogalmazódott, nem értem rá megírni, mire oda jutottam, addigra pedig aktualitását vesztette, vagy egyszerűen megfeledkeztem róla. Igyekszem idén az ilyet elkerülni, és a tavalyinál is többet írni.

·         Az éneklést természetesen folytatom; a kórussal több fellépés van már tervben a közeljövőre. Az még nem kiforrott, hogy a magánénekkel mihez szeretnék kezdeni. Nagy álmom, hogy egyszer szólista lehessek. Valahol, valamikor.

Kíváncsian várom, milyen eseményeket és csodákat tartogat még nekem az új év és az új évtized. Egyről már tudok, de erről majd utólag fogok tájékoztatást adni. Aki tudja, miről beszélek, az örüljön neki, a többiek pedig hadd izguljanak! J

Ezúton is kívánok minden olvasómnak sikerekben gazdag, boldog új évet!

Élményt ajándékoztam karácsonyra

A családomnál mindig is nagy hagyománya volt a karácsonynak. Én magam ugyan a napfordulót ünneplem, s igyekszem ehhez egy saját hagyományt kialakítani, de tisztelem a régi családi hagyományt is.

A karácsonyhoz jó ideje hozzátartozik az ajándékozás is családon belül, ebből mi sem maradtunk ki. Amíg gyerekek voltunk, az ajándékokat csak kaptuk, amióta nekem és az öcsémnek is van saját keresete, már adunk is – a szüleinknek, egymásnak, és természetesen a párommal is ajándékozzuk egymást.

Az ajándékok kiválasztása és az azzal járó stressz sokaknak ismerős lehet; valakit könnyű ajándékozni, de biztosan mindenkinek van olyan hozzátartozója, akinél ez minden évben gondot okoz. Az idei ajándékozás nálam rendhagyónak számít, ugyanis az eddigiektől eltérő ajándékokat adtam.

Úgy döntöttem, akinek csak lehet, élményt fogok adni. Így az ajándékul szánt könyvek közé koncertjegy és rally tesztvezetés is került. Én boldog voltam, mert ezeket egyszerű megrendelni és kiszállíttatni, csomagolni sem kell, legfeljebb egy díszborítékba, és nagy helyet sem foglal, ha el kell vinni őket a családtagoknak. A családtagok pedig azért voltak boldogok, mert az érdeklődésüknek megfelelő ajándékot kaptak, ezen belül olyat, amit biztosan tudnak hasznosítani. Fizikai formában ugyan nem feltétlenül marad meg, mert a jegy elveszik, de fotókat lehet készíteni az eseményről, amelyre azt kapták.

A döntésemhez az vezetett, hogy meguntam az olyan tárgyak keresgélését, amelyeket a családtagjaim használni tudnak és fognak is. Nem szeretek haszontalan ajándékot adni, és egy idő után egyre nehezebb olyat találni, ami hasznos is, és még nem rendelkezik vele az adott családtag. Az élmény ebből a szempontból is jobb. Az élménypláza és a feldobox honlapjai tele vannak jobbnál jobb lehetőségekkel, és a pénztárcánk terhelhetőségének megfelelően választhatunk a különböző belépőjegyek, szállások és egyéb élmények közül. Az egyetlen hátránya a bőség zavara; ez is jó lenne neki, az is érdekelné, amaz is… De vannak születésnapok, évfordulók, egyéb alkalmak is, amelyekre ugyanúgy jók lehetnek. A kuponok, jegyek ugyan korlátozott érvényességűek, de általában szűk egy éven belül kell elhasználni őket, az időpontot egyénileg lehet eldönteni és egyeztetni.

Ezúton arra biztatok mindenkit, hogy aki teheti, ajándékozzon élményt! Kevesebb stressz, nagyobb öröm. J

A Hallowe'en-ról - Hallowe'enkor

Az elmúlt években egyre népszerűbbé válik Európában, így Magyarországon is a Hallowe’en. Ez az október 31-én tartott ünnep eléggé megosztja a nagyközönséget: általánosságban elmondható, hogy a fiatalabb generáció elfogadja és szereti, míg a szüleink és a náluk idősebbek a létjogosultságát is megkérdőjelezik. Néhány gondolatot én is megfogalmaznék ezzel kapcsolatban, hogy a tévhiteket eloszlassam.

1.    „A Hallowe’en amerikai ünnep”

A legnagyobb tévhit, amely az ünnepről teljed, az az eredete: sokan hiszik, hogy amerikai ünnepről van szó. Szerencsére a jobban informáltak igyekeznek ezt eloszlatni és terjeszteni, hogy a Hallowe’en kelta ünnep. Ez már közelebb jár az igazsághoz, azonban még mindig nem teljesen pontos.

A legjobb azt mondani, hogy a Hallowe’en kelta eredetű ünnep, ha úgy tetszik, a Samhain gyermeke. A Samhain az ősi kelta és a modern pogány vallásokban (mint például a wiccában) az utolsó a három nagy aratóünnep (Lughnashad – Július 31/Augusztus 1, Mabon – őszi napéjegyenlőség, szeptember 21-23 és Samhain – október 31) közül. A pogány vallások újéve is ekkor van, és ezen a napon kezdődik a gyász időszaka a Nap halála miatt. A hit szerint ezen a napon elvékonyodik a vékony határ a szellemvilág és a való világ között. Október 31-én lehetőség van az elhunyt szeretteinkre emlékezni és kapcsolatba lépni velük; ennek mikéntje kultúránként változik mind a mai napig a gyertyagyújtástól az ételáldozaton át a pótszékek elhelyezéséig a vacsoraasztalnál. A halált kultúránként másképp értelmezzük és dolgozzuk fel; valaki csendesen merengve, valaki vidámabb hangulatban teszi ezt meg, egyiket sincs jogunk elítélni, jobbnak vagy rosszabbnak tartani. A Samhainról bővebben itt olvashattok, angoltudás szükséges hozzá.

A ma ismert Hallowe’en főként az angolszász területeken örvend igen nagy népszerűségnek. Töklámpásokat, tökből készült ételeket fogyasztanak, a gyerekek különböző ijesztő karaktereknek öltöznek be és házról házra járnak egy kis édesség reményében (Trick or treat, magyarul Csokit vagy csalunk/Csokit vagy csínyt).

2.    A töklámpás Amerikából származik

Ahogy maga az ünnep, úgy a legfőbb jelképeként ismert töklámpás sem innen származik. A töklámpás funkciója kétféleképpen értelmezhető: az egyik megközelítés szerint a lámpás jelzésként szolgál a visszatérő lelkeknek, megmutatják nekik, hova menjenek. Egy másik megközelítés szerint viszont a lámpások ijesztő ábrázata épp a gonosz lelkek elrettentésére szolgál. Bármelyik értelmezés szerint faragjuk is ki a tököt, az biztos, hogy látványos lesz. Az enyémnek például cicaarca van. A tök egyébként csak később vált a lámpások fő alapanyagává. Különböző zöldségekből már a Maorik is készítettek lámpásokat, Európában pedig a marharépát használták.

3.    „Magyarországon nincs Hallowe’en. Mindenszentek van.”

Az ezt hangoztatók nagyobb butaságot nemigen mondhatnak. Néhány éve feltűntek és azóta is előkerülnek azok a Facebook-posztok, amelyek ezt a tévhitet a legegyszerűbb módon, a dátumokkal próbálják eloszlatni:

október 31: Hallowe’en,

november 1: Mindenszentek,

november 2: Halottak napja.

Ez így tökéletesen igaz is. Hasonlóan szemléletes példát hoznék, amely talán még tisztábbá teszi a képet.

A Hallowe’en elnevezés az All Hallows’ Eve ír megfelelője. Angolul november elsejét All Saints’ Day-nek, vagy All Hallows’ Day-nek nevezik. Az elnevezés analóg a Karácsony és az Újév és azok megelőző napjainak elnevezéseivel: Christmas Eve=Szenteste, Christmas Day= december 25., illetve New Year’s Eve=szilveszter, New Year’s Day=január 1. Az „eve” szóval mindig valamilyen nagyobb ünnep előestéjét jelzik. A hagyományok szerint ezek az „eve”-ek magukban is ünnepek, vagy az idők során azokká váltak.

Mi következik ebből? Az, hogy a Hallowe’en nemcsak a dátum szerint, de a nevében is Mindenszentek előestéje. Tehát, ha azt mondjuk, hogy ez nincs, olyan, mintha azt mondanánk, hogy nincs Szenteste vagy nincs Szilveszter. Következésképpen: Magyarországon igenis van Hallowe’en, csak a kereszténységgel elveszítette a nevét és a jelentőségét.

Magyarországon ugyanis, mint tudjuk, a kereszténység felvétele előtt őseink egy pogány vallást követtek, amely nem sokban különbözhetett a kelták vallásától. Érdekes megfigyelni, hogy tulajdonképpen az összes vallás hívei alapjaiban ugyanabban hisznek, csak más körítést tettek hozzá: másképp nevezik a szereplőket és más történeteket tesznek az ünnepekhez és az egyes jelenségekhez. Nézzünk egy példát: az ősi kelta (és a moder wicca) a téli napfordulót (Yule) ünnepli, amely december 21-22-én van. Ekkor a Napisten születését ünneplik.  A keresztény világ pedig Jézus születését ünnepli december 24-én. Nem ugyanarról beszélünk? De. Példának lehetne hozni még február 2-át is (Imbolc), amely a keresztény Gyertyaszentelővel esik egy napra, vagy nagyon közel hozzá. Ezekből azt láthatjuk, hogy a kereszténység felvételével a régi ünnepek nem tűntek el, csak átalakultak, és egy-egy nappal arrébb helyeződtek (természetesen szándékosan).

Mindez azt jelenti, hogy valamilyen módon a Samhain is jelen volt, és itt is ünnepelték, esetleg más néven, és talán nem pontosan ezen a napon. A kereszténység felvétele pedig meghozta a Mindenszenteket. A két ünnep egybeolvadt, az pedig a feledés homályába merült, hogy valaha ezekben a napokban pogány szokások szerint emlékeztek meg a halálról.

Végezetül a Hallowe’en goth szubkultúrán belül elfoglalt helyéről szólnék néhány szót. Köreinkben ez az ünnep igencsak népszerű. Nem annyira a spirituális jelentősége miatt (bár vannak, akik ezzel a résszel is foglalkoznak, az ismeretségi körömben ez a kevesebb), hanem sokkal inkább az ilyenkor nagy számban megjelenő Hallowe’eni dekorációk és különböző használati tárgyak miatt, melyeket természetesen nem csak erre a napra vesznek meg, hanem normál díszítőelemként, hétköznapi tárgyként vagy viseletként használják őket. Nekem is van például olyan művirágom, amelynek szemgolyó a közepe (a Flying Tigerben vettem körülbelül két éve), és koponyás szappantartóm is (szintén onnan). De beszerezhetők csontváz mintás harisnyák, pólók, nadrágok és különböző kiegészítők is. Vannak olyanok is, akik pedig azért kedvelik az ünnepet, mert ilyenkor úgy érzik, ilyenkor bátrabban adhatják önmagukat, kevesebb rosszalló, ellenséges tekintetre számíthatnak. Valaki pedig egyszerűen csak a hangulatát szereti. A tökfaragást, a tökből készült ételeket, vagy a gyertyafényben úszó temetők látványát.

A hosszú hétvégére mindenkinek jó pihenést kívánok, és mindenki ünnepeljen azt, amit akar! Én Samhaint fogok. J