6-7. hét: Olvasás és nyelvtanulás: Stephen King - A Setét Torony I - A harcos/ Тёмная Башня I - Стрелок

Mondják, hogy nem normális az, aki önszántából kémiát tanul. Az még kevésbé, aki önszántából oroszul tanul. Az pedig a legkevésbé, aki nekiáll párhuzamosan magyarul és oroszul olvasni A harcost. Korábbi bejegyzésekben említettem már, mennyire nyögvenyelősen haladtam vele/velük; pihenésképpen az olvasásuk ideje alatt (magyar: 2020. január 5. – 2020. február 8., orosz: 2020. január 5. – 2020. Február 15.) 4 másik könyvet is befejeztem. Ezek: Drakula, A kolostor átka, Skin and Bone és Anne Frank naplója. Az értékeléseik a címekre kattintva olvashatók. A bejegyzésben nem goth zenét rejtettem el.

A Setét Torony sorozat olvasását nagyon régóta húzom már; mindenképpen össze akartam gyűjteni az összes részt, mielőtt elkezdem. Keserédes volt a megszerzésük: egy könyvtárból hoztam el, amikor azt bezárták. A könyveknek örültem, az apropónak nem. Az első rész orosz változatát a páromtól kaptam 2018 karácsonyára; rágta is a fülemet jó ideig az elkezdésével. Idén sikerült rászánni magam.

 

Kiadó: Európa/АСТ

Kiadás éve: 2004

Oldalszám: 256/318

Fordító: Bihari György/Т. Покидаева

A fülszöveg (az oroszt a nyugalom megzavarásának elkerülése végett most mellőzöm):

„Stephen King, a thriller koronázatlan királya ezúttal a fantasy birodalmában kalandozik. E regényfolyam egyes darabjai önállóan is megállják helyüket, ám természetesen a kötetek együtt alkotnak kerek egészt. A harcos főhőse Roland vitéz, ez az eleinte múlt és jövő nélküli férfi, saját világának-civilizációjának utolsó képviselője. Végtelen sivatagokon, lepusztult településeken át, elkorcsosult emberekkel, mutánsokkal megküzdve követi-üldözi ellenségét, a feketébe öltözött embert. Útjukat vér és pusztulás jelzi. Miért ez a megszállottság, hogy eljusson a Setét Toronyba? Talán ott megleli minden rejtélyek kulcsát? Es ki a feketébe öltözött ember, ez a titkok ismerője, alakját váltogató varázsló? Netán maga a Sátán?

E kérdésekre választ talál. Kedves Olvasó, ha végigizgulja Roland megpróbáltatásait, szerelmeit, kalandjait az összes köteten át, hogy végül a Setét Toronyban fény derüljön minden rejtélyre, s tán a Jó és a Gonosz örök párharca is eldől.”

Nem mertem csak oroszul, a magyar ismerete nélkül olvasni – viszonylag jól beszélem a nyelvet, de az egy másik szint, amikor az idegen nyelven olvasott könyvet nem csak megértjük, hanem élvezni is tudjuk. Az orosznál ezt a szintet még nem értem el, ezért döntöttem a párhuzamos olvasás mellett, fejezetenként váltottam a nyelvet. Tudtam, hogy emiatt lassan fogok haladni. Hogy megbántam-e? A könyv felénél azt mondtam, igen; átkoztam magam, hogy erre adtam a fejemet, és nem vártam még egy kicsit. Most, hogy már befejeztem, azt mondom, nem bántam meg.

Nagyon lassan akart beindulni a történet; amíg a sivatagban haladnak, nagyon lassú és szinte eseménytelen. Amikor vége lett, az volt az érzésem, King ezt szándékosan úgy írta meg, hogy az olvasó is szenvedjen már, és unja ezt a végeérhetetlen homoktömeget. Először azt gondoltam, a kétnyelvű olvasás nehezíti a dolgomat, de amint a szereplők megérkeztek a hegyekbe, sokkal gördülékenyebb lett. Nagyjából a könyv feléig úgy éreztem, nem fogom szeretni; nem volt szimpatikus a főszereplő sem – róla ekkor tudtam meg, hogy igazából antihős; innentől kezdve más szemmel néztem rá és a történetére, s így már kezdett tetszeni. A történet vége felé kezdtem látni azt is, mi is szeretne ez lenni, az utolsó fejezetnél pedig többször beleborzongtam a feketébe öltözött ember (akik már olvasták a sorozatot: Ő nem Randall Flagg?) okfejtésébe a világegyetemről és a méretről. Gyönyörű gondolatok az emberi felfogóképesség végességéről; mi, akik időben és térben is határok közé vagyunk szorítva, el se tudjuk képzelni, hogy a világegyetem mekkora lehet, hogy annak nincs vége - nincs a szélére kitéve egy tábla, rajta a Vége vagy a Világegyetem felirattal – ahogy a települések végét jelzik. Nem fogjuk fel, hogy az idő is végtelen, hogy tulajdonképpen mi alkottuk meg a fogalmát, azért, hogy ne vesszünk el. Amikor a CERN-ben jártam, borzongató volt azt hallani, hogy a Nagy Bumm pillanatát nem lehet modellezni, mégpedig azért, mert az a pillanat nem létezett. Az időt ez utántól számítjuk. A harcosnak is hasonlóra kell rádöbbennie az alatt az éjszaka alatt, ami valahogy tíz évig tart.

Mégis szeretni fogom. Mégis kíváncsi vagyok arra, mi történik a következő részekben, megtalálja-e Roland a tornyot, és mi is az ő pontos előtörténete, amelynek a részleteit már felvillantotta. Szeretnék többet látni a fiatal Rolandból – nem volt elég a férfivá válása, a harcossá avatása. Enélkül nem teljes a King-életmű, bármennyire úgy hittem, ez a történet nem illik bele – de igen, nagyon is.

Az egy csillag levonást a nehéz indulás miatt vonom le.

Végül egy pár szót az orosz verzióról: könnyebb volt, mint a tavaly nyári Ulickaja-kötet, mind nyelvezetben, mind témában. Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy jó esetben a felét fogom ténylegesen érteni, így jobbára arra használtam az orosz fordítást, hogy azt lássam, felismerem-e azokat a jeleneteket, amelyeket magyarul olvastam, illetve új szavakat is kerestem, amelyek jelentésére a magyar ismeretében, de a szövegkörnyezetből jövök rá. Ez sikerült is; majdnem mindig tudtam is, hol tartunk a sztoriban, és néhány új szót is tanultam. Összességében sikerként élem meg, hogy végigcsináltam, ezáltal talán jobban rögzültek bizonyos nyelvtani alakok, szófordulatok is. A továbbiakban szüneteltetem az orosz nyelvű olvasást, most a három idegen nyelvem közül az angolra fogok fókuszálni.

Soraimat a kedvenc idézeteimmel zárom (csak magyarul):

„És mindezeken át az októbervég fahéjillatát sodorva fújt a változás haldokló szele.”

„A világegyetem legnagyobb rejtélye nem az élet, hanem a Méret. A Méret magába öleli az életet, és a Torony tartalmazza a Méretet. A gyerek, aki leginkább

otthon van a csodák között, azt kérdezi: Papa, mi van az ég mögött? Az apa azt válaszolja: A világűr sötétje. A gyerek: És a világűr mögött? Az apa: Egy galaxis. A gyerek: És a galaxis mögött? Az apa: Újabb galaxis. A gyerek: Az újabb galaxisok mögött? Az apa: Senki sem tudja.

Érted? A Méret legyőz minket”

„Az új tudás mindig még félelmetesebb titkokhoz vezet.”

„A világ nem holnap változik meg.”

„Minden csatát megnyertünk, és elvesztettük a háborút. Senki sem nyerte meg, talán csak a dögevők. Nekik még éveken át terített asztaluk volt.”

4/5